188650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményítőragasztók előállítására

5 188 650 6 amelyben a keményítő csak részben zselatiná­­lódik és/vagy reagál az oxidálószerrel, a lehető legnagyobb sebességgel kell átvezetnünk, tehát a hőmérsékletet a lehető leggyorsabban kell nö­velnünk. Erre a célra a közvetlen fűtést, fűtő­közegként pedig a gőz- és/vagy gázalakú kö­zeget találtuk a legelőnyösebbnek, hiszen ez a gyors fűtőhatáson kívül még azt a további előnyt is nyújtja, hogy a reakcióközeget benső­­leg keveri. A találmány szerinti eljárásban a hordozó előállítása során a hőmérsékletet az egyszerű zselatinálással történő hordozó gyártásnál al­kalmazott hőmérséklet tartományban tartjuk. Megállapítottuk, hogy a kívánt hőfoktartomány a 100 és 150 °C közötti, előnyösen pedig a 103 és 125 °C közötti. A legelőnyösebben azonban 105 és 115 °C közötti hőmérsékleten célszerű dolgoznunk annak érdekében, hogy egyrészt a legnagyobb mértékű zselatinálást kapjuk, más­részt pedig, hogy elkerüljük a keményítő utó­lagos és/vagy másodlagos hőreakciók okozta károsodását. Megállapítottuk továbbá, hogy a legjobb eredményeket akkor kapjuk, ha a hordozóke­ményítő lebontását és zselatinálását olyan reak­ciórendszerben hajtjuk végre, amelyben a tar­­tokodási időspektrum közel áll az ideális cső­reaktor jellemzőkhöz, A találmány szerinti eljárásban alkalmazható oxidálószerek közül a szervetlen pervegyülete­­ket találtuk a legelőnyösebbeknek és ezek kö­zül is a peroxidokat, különösen a hídrogén-szu­­peroxidot és/vagy valamilyen alkáli-peroxidot vagy a perszulfátokat, a legelőnyösebben az al­káli- és/vagy az ammónium-perszulfátot, amely eddig a legjobbnak bizonyult, továbbá a per­­borátokat és/vagy a perkarbonátokat. Minthogy a találmány szerinti eljárásban al­kalmazót oxidálószereket viszonylag kis meny­­nyiségekben használjuk és azokat legalábbis abban az esetben, amikor rövid idővel előtte és/vagy magába a konverterbe adagoljuk őket, gyorsan kell a reakciókeverékben egyenletesen szétoszlatnunk, ezért azokat előnyösen vizes ol­dataik alakjában használjuk. A találmány szerint az oxidálószerek mennyi­ségét tág határok között változtathatjuk. Az optimális mennyiség az egyes egyedi esetekben számos tényező függvénye, így például függ a kiindulási anyagként alkalmazott keményítő típusától, a viszkozitás csökkentésének kívánt mértékétől és a használt oxidálószertől, ezért azt a szakembernek az adott esetben empiriku­san kell meghatároznia. Tapasztalati tények alapján azt állapítottuk meg, hogy a találmány szerinti eljárás céljainak megfelelően, a hordo­zókeményítő súlyára vonatkoztatva 0,02-2,5, előnyösen 0,08-2, a legelőnyösebben pedig 0,2-1,2 tömeg% ammónium-perszulfáttal egyenér­tékű oxidálószer mennyiséget kell alkalmaz­nunk. A Stein-Hall típusú keményítőragasztók ke­ményítőtartalma általában a kívánt felhaszná­lási cél függvénye. Az eddig ismert eljárások 4 esetében a viszkozitásra és a nyerskeménytőtar­­talomra tekintettel gyakran lehetetlen a kemé­nyítőtartalmat a kívánt mértékben nagyra vá­lasztani. A találmány szerinti eljárás e tekintet­ben nagyobb szabadságot enged meg és ezért különösen előnyös viszonylag nagy keményítő­tartalmú keményítőragasztók előállítására. En­nek megfelelően, a találmány szerinti eljárás foganatosításának gyakorlatában rendszerint 15-40, előnyösebben 18-30, a legelőnyösebben pedig 20-28 tömeg% összes keményítőtartalmú keményítőragasztókat állítunk elő. A technika jelenlegi állása szerint (amikor a hordozó előállításánál semmiféle különleges keményítőt nem használunk és/vagy a hordozó előállításához nem alkalmaznak bonyolult és időigényes eljárásokat, mint amilyen például az enzimes cseppfolyósítás) a hordozókeményí­tő és a nyerskeményítő súlyaránya - különösen a nagyobb összes keményítőtartalmú keményí­tőragasztók esetében - csak kis mértékben vál­toztatható és a választás szabadsága, főleg a nagyobb arányok esetében, hátrányosan korlá­tozott. A találmány szerinti eljárás ezzel szem­ben a szakember számára ebben a vonatkozás­ban igen nagy választási szabadságot tesz lehe­tővé és az eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál olyan Stein-Hall típusú keményítő­­ragasztók gyártását is lehetővé teszi, amelyek­nél a hordozókeményítő és a nyerskeményítő súlyaránya 1:1-1:7, előnyösen 1:1,5-1:5, a legelőnyösebben pedig 1:2-l :4 közötti. A találmány szerinti eljárás egyik ismételten is említett előnye az eljárással előállítható hor­dozók és keményítőragasztók szokatlanul nagy viszkozitásállandósága, ami módot nyújt arra, hogy a kész, frissen előállított ragasztó viszko­zitását tág határok között választhassuk meg, hiszen a viszkozitás utólagos változásait csak kisebb mértékben kell figyelembe venni. Egy másik figyelemre méltó jellemző, hogy a talál­mány szerinti eljárással előállított vagy előállít­ható Stein-Hall típusú keményítőragasztókban a viszkozitás meglepő módon kisebb értékszin­ten állítható, illetve szabályozható be, mint az eddig ismert eljárások esetében, aminek követ­keztében a ragasztók különböző funkciós tulaj­donságai jelentős mértékben megjavíthatok, így például a találmány szerinti eljárás egy elő­nyös foganatosítási módjánál a hordozókemé­nyítőt olyan mértékig bontjuk le, hogy a kész keményítőragasztónak a 20-45 °C hőmérséklet­­tartományban mért Stein-Hall-féle viszkozitása 22-70, előnyösen 25-35, a legelőnyösebben pe­dig legfeljebb 32 másodperc. Ismert tény, hogy a keményítő zselatinálásá­­nak elősegítése érdekében a Stein-Hall típusú keményítőragasztókat rendszerint alkáliákkal együtt adagolják. Ilyen esetekben az alkáliákat általában a gyártási folyamat egy vagy több tet­szés szerint megválasztott pontján adják a rend­szerbe. Az adagolási és keverési idők lehető legnagyobb mértékű rövidítése érdekében vi­szont előnyös, ha az alkáliákat csak az eljárás egyetlen pontján adjuk be és a zselatinálásnak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom