188627. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet építőelemekből összeállítható vázszerkezetekhez

ô 1Ô8 627 iô lyen univerzális jelentősége van a találmány szerinti kapcsolatnak olyan vázszerkezetnél is, amelyek különböző magasságú tartókból épül­nek fel. Az sem játszik szerepet, ha az egyes tartók egymástól eltérő anyagból, például tö­mör fából, enyvezett réteges fából, vagy össze­tett keresztmetszetű gerendákból állnak. A kü­lönböző keresztmetszetű tartók minden esetben azonos szinten csatlakoztathatók valamely osz­lophoz. A fő- és melléktartók egy oszlopon tör­ténő egyesítése éppen úgy nem jelent problé­mát, mint ortogonális vagy poligon-tartórácsok kialakítása. A terhek a tartókról minden irány­ból azonos feltételek mellett vannak bevezetve. Még egymástól eltérő szélességű és magas­ságú, egy csomópontban különféle au a2, a5 szögek alatt összefutó tartók - egészen rendkí­vüli - problémamentes egyesítése is végrehajt­ható a 7. ábra szerinti módon, a 6. ábrán lát­ható csillag alakú S3 lemez alkalmazásával. A találmány szerinti kapcsolószerkezet uni­verzális alkalmazásának további lehetőségeit érzékeltetik a 8-13. ábrán látható további kap­csolatok. A 8. ábra szerint négy 4 tartó egy­mással való keresztezési helyükön vannak osz­lophoz ütköztetéssel csatlakoztatva, a B4L le­mez segítségével, amely utóbbi L hevederrel rendelkezik. A felhelyezendő oszloptalp 10 hornyába nyúlik be a heveder, és a bedugott 12 csap segítségével egy besüllyesztett, és csa­pokkal felszerelt D lemezzel van összekötve. A B4L lemez ebben az alkalmazási esetben nemcsak támaszként szolgál a 4 tartók A leme­zei számára, hanem összekötő elemként is az ütköztetett oszlophoz, amelynek talpa magas­sági értelemben alacsonyabban van, mint a 4 tartók felső éle. Az oszloptalp-hézag ezáltal a csomópont részévé válik, és nemcsak retesze­lésre és biztosításra szolgál, hanem jelentősen megkönnyíti a szerelést is. Az oszloptalp mé­lyebbre helyezéséhez azonban szerkezeti elő­nyök is kapcsolódnak. A bedugással elhelye­zendő csaphoz előirányzott előfa-hossz a heve­derhossz minimalizálásával megnövekszik, és az oszloptalp vízszintes erőkkel szemben min­den irányban biztosítva van. A 10. ábrán a B4V lemez egymással szemben fekvő részeit magassági értelemben eltoltan tüntettük fel. Ezáltal olyan lemezt nyerünk, amely az oszlop tengelyéhez ß szöggel hajló tartó síknak felel meg. Kisebb ß szögek esetén más alakú A és B4V lemezek alkalmazása lehet célszerű. A 11. ábrán azt szemléltettük, hogy a B2E lemez olyan átmenő 5 oszlopnál is beépíthető, amely bevágott, átmenő 10 horonnyal kell hogy rendelkezzék. A bevágást ahhoz elegendő hosz­­szúságban kell kialakítani, hogy a 4 tartót be lehessen függeszteni. Amint a 15. ábrán látható, átmenő oszlop­nál négy tartót azonos szinten két B2S lemez­ből álló támasztó lemezzel lehet csatlakoztatni, amelynek felül elhelyezkedő 14 kivágása, en­nek megfelelően alul elhelyezkedő 15 kivágá­sa, valamint egy megfelelő hosszúságú kereszt­6 irányú 16 kivágása van; csak beépítéskor fűz­zük össze ezeket B4 keresztlemezzé. A keresztirányú teherátadásra alkalmas 1 tá­masztó felülettel rendelkező, a 12. ábra szerin­ti B4E lemez speciális kialakítása lehetővé te­szi, hogy a 4 tartókról vízszintes erők - és szükség esetén nyomatékok is - az 5 oszlopok­ra az A és B4E lemezeken keresztül átadhatók legyenek. Ehhez nincs szükség a tartó és az oszlop közötti érintkezésre. Ebből következően a faanyag zsugorodásai az erőátadást nem be­folyásolják. Speciális ágyazási esetekben - ha a kapcso­latot felemelkedéssel szemben kell biztosítani - járulékos biztosításokra van szükség, ami­lyenek például a 14. és 15. ábrákon láthatók; ezek egy keresztezési csomóponthoz vannak előirányozva. A B4 támasztólemezzel 17 me­netes csap van összekötve, amely az oszlopfej­ben kialakított rés keresztezési pontjában húzó­dik. Ennek a biztosítócsapnak a végére szorító­lemez van felhelyezve, amely a tartókból ki­nyúló A lemezek végein túlnyúlik. Egy szorító­lemez segítségével, például a 18 keresztalakú tag és - mint rögzítőeszköz - az anya révén az A lemez végei az oszlopfejben rögzített B4 keresztlemeznek vannak feszítve. Ezáltal a tar­tók felemelő erőkkel szemben is biztosítva van­nak. A biztosításnak ez a formája, amely hasonló megoldásokhoz, vagy rugózó kallantyúkként vagy ilyen jellegű szerkezetekként kialakított mechanikai biztosításokhoz is alkalmazható, azért előnyös, mert mindenkor le- és visszasze­relhető, ami bizonyos alkalmazási esetekben fontos lehet. A 16. ábrán két faanyagú tartó csatlakozta­tási módját szemléltetjük, amelyek nem kiugró A lemezekkel vannak kialakítva; a két faanya­gú tartó egy átmenő, vagy konzolosan kinyúló 20 tartóhoz csatlakozik. A 20 tartóra felülről felhelyezett, kétoldalt lehajlított 21 acélheve­derhez - amely például 22 csap, vagy hasonló rögzítőelem segítségével van a 20 tartóhoz rög­zítve - B1 támasztólemezek vannak hegesztve, amelyek 23 furattal rendelkeznek. A jobb át­tekinthetőség céljából a 17. ábrán izometriku­­san is feltüntettük a 20 tartóra borított és rög­zítőszervként a 22 csappal, valamint a B1 tá­masztólemezzel ellátott 21 acélhevedert. A tar­tók befüggesztése után bedugott csap segítsé­gével oly módon létesítünk kapcsolatot, hogy a tartók a 20 átmenő tartóról nem tudnak fel­emelkedni. Végül a találmány szerinti kapcsolószerkezet tartók homlokoldali csatlakoztatásához is al­kalmazható, amint ezt a 18. ábra mutatja. Ilyen ütköztetéses kapcsolat kialakítására akkor ke­rül sor, ha statikai-szerkezeti okokból Gerber­­csuklót célszerű beépíteni. Szükség esetén be­dugott 24 csap vagy hasonló segitségével lehet a befüggesztett tartót az A lemezzel nem szán­dékolt kiemeléssel szemben biztosítani. Valamennyi eddig ismert, a találmány sze­rinti feladat megoldásához előirányzott éxűtő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom