188627. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet építőelemekből összeállítható vázszerkezetekhez
ô 1Ô8 627 iô lyen univerzális jelentősége van a találmány szerinti kapcsolatnak olyan vázszerkezetnél is, amelyek különböző magasságú tartókból épülnek fel. Az sem játszik szerepet, ha az egyes tartók egymástól eltérő anyagból, például tömör fából, enyvezett réteges fából, vagy összetett keresztmetszetű gerendákból állnak. A különböző keresztmetszetű tartók minden esetben azonos szinten csatlakoztathatók valamely oszlophoz. A fő- és melléktartók egy oszlopon történő egyesítése éppen úgy nem jelent problémát, mint ortogonális vagy poligon-tartórácsok kialakítása. A terhek a tartókról minden irányból azonos feltételek mellett vannak bevezetve. Még egymástól eltérő szélességű és magasságú, egy csomópontban különféle au a2, a5 szögek alatt összefutó tartók - egészen rendkívüli - problémamentes egyesítése is végrehajtható a 7. ábra szerinti módon, a 6. ábrán látható csillag alakú S3 lemez alkalmazásával. A találmány szerinti kapcsolószerkezet univerzális alkalmazásának további lehetőségeit érzékeltetik a 8-13. ábrán látható további kapcsolatok. A 8. ábra szerint négy 4 tartó egymással való keresztezési helyükön vannak oszlophoz ütköztetéssel csatlakoztatva, a B4L lemez segítségével, amely utóbbi L hevederrel rendelkezik. A felhelyezendő oszloptalp 10 hornyába nyúlik be a heveder, és a bedugott 12 csap segítségével egy besüllyesztett, és csapokkal felszerelt D lemezzel van összekötve. A B4L lemez ebben az alkalmazási esetben nemcsak támaszként szolgál a 4 tartók A lemezei számára, hanem összekötő elemként is az ütköztetett oszlophoz, amelynek talpa magassági értelemben alacsonyabban van, mint a 4 tartók felső éle. Az oszloptalp-hézag ezáltal a csomópont részévé válik, és nemcsak reteszelésre és biztosításra szolgál, hanem jelentősen megkönnyíti a szerelést is. Az oszloptalp mélyebbre helyezéséhez azonban szerkezeti előnyök is kapcsolódnak. A bedugással elhelyezendő csaphoz előirányzott előfa-hossz a hevederhossz minimalizálásával megnövekszik, és az oszloptalp vízszintes erőkkel szemben minden irányban biztosítva van. A 10. ábrán a B4V lemez egymással szemben fekvő részeit magassági értelemben eltoltan tüntettük fel. Ezáltal olyan lemezt nyerünk, amely az oszlop tengelyéhez ß szöggel hajló tartó síknak felel meg. Kisebb ß szögek esetén más alakú A és B4V lemezek alkalmazása lehet célszerű. A 11. ábrán azt szemléltettük, hogy a B2E lemez olyan átmenő 5 oszlopnál is beépíthető, amely bevágott, átmenő 10 horonnyal kell hogy rendelkezzék. A bevágást ahhoz elegendő hoszszúságban kell kialakítani, hogy a 4 tartót be lehessen függeszteni. Amint a 15. ábrán látható, átmenő oszlopnál négy tartót azonos szinten két B2S lemezből álló támasztó lemezzel lehet csatlakoztatni, amelynek felül elhelyezkedő 14 kivágása, ennek megfelelően alul elhelyezkedő 15 kivágása, valamint egy megfelelő hosszúságú kereszt6 irányú 16 kivágása van; csak beépítéskor fűzzük össze ezeket B4 keresztlemezzé. A keresztirányú teherátadásra alkalmas 1 támasztó felülettel rendelkező, a 12. ábra szerinti B4E lemez speciális kialakítása lehetővé teszi, hogy a 4 tartókról vízszintes erők - és szükség esetén nyomatékok is - az 5 oszlopokra az A és B4E lemezeken keresztül átadhatók legyenek. Ehhez nincs szükség a tartó és az oszlop közötti érintkezésre. Ebből következően a faanyag zsugorodásai az erőátadást nem befolyásolják. Speciális ágyazási esetekben - ha a kapcsolatot felemelkedéssel szemben kell biztosítani - járulékos biztosításokra van szükség, amilyenek például a 14. és 15. ábrákon láthatók; ezek egy keresztezési csomóponthoz vannak előirányozva. A B4 támasztólemezzel 17 menetes csap van összekötve, amely az oszlopfejben kialakított rés keresztezési pontjában húzódik. Ennek a biztosítócsapnak a végére szorítólemez van felhelyezve, amely a tartókból kinyúló A lemezek végein túlnyúlik. Egy szorítólemez segítségével, például a 18 keresztalakú tag és - mint rögzítőeszköz - az anya révén az A lemez végei az oszlopfejben rögzített B4 keresztlemeznek vannak feszítve. Ezáltal a tartók felemelő erőkkel szemben is biztosítva vannak. A biztosításnak ez a formája, amely hasonló megoldásokhoz, vagy rugózó kallantyúkként vagy ilyen jellegű szerkezetekként kialakított mechanikai biztosításokhoz is alkalmazható, azért előnyös, mert mindenkor le- és visszaszerelhető, ami bizonyos alkalmazási esetekben fontos lehet. A 16. ábrán két faanyagú tartó csatlakoztatási módját szemléltetjük, amelyek nem kiugró A lemezekkel vannak kialakítva; a két faanyagú tartó egy átmenő, vagy konzolosan kinyúló 20 tartóhoz csatlakozik. A 20 tartóra felülről felhelyezett, kétoldalt lehajlított 21 acélhevederhez - amely például 22 csap, vagy hasonló rögzítőelem segítségével van a 20 tartóhoz rögzítve - B1 támasztólemezek vannak hegesztve, amelyek 23 furattal rendelkeznek. A jobb áttekinthetőség céljából a 17. ábrán izometrikusan is feltüntettük a 20 tartóra borított és rögzítőszervként a 22 csappal, valamint a B1 támasztólemezzel ellátott 21 acélhevedert. A tartók befüggesztése után bedugott csap segítségével oly módon létesítünk kapcsolatot, hogy a tartók a 20 átmenő tartóról nem tudnak felemelkedni. Végül a találmány szerinti kapcsolószerkezet tartók homlokoldali csatlakoztatásához is alkalmazható, amint ezt a 18. ábra mutatja. Ilyen ütköztetéses kapcsolat kialakítására akkor kerül sor, ha statikai-szerkezeti okokból Gerbercsuklót célszerű beépíteni. Szükség esetén bedugott 24 csap vagy hasonló segitségével lehet a befüggesztett tartót az A lemezzel nem szándékolt kiemeléssel szemben biztosítani. Valamennyi eddig ismert, a találmány szerinti feladat megoldásához előirányzott éxűtő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
