188619. lajstromszámú szabadalom • Szállítóhorgony kész betonelemekhez

1 188619 2 A találmány tárgya szállítóhorgony kész betonele­mekhez, amely a szállítóhorgonynak valamilyen emelő­készülékkel való összekötéséhez szolgáló menetes rész­ből, továbbá rúdalakú horgonyrészből áll, amelynek egyik végén helyezkedik el a menetes rész, másik végé­nek közelében pedig meghajlítások találhatók. A fentiekben leírt fajtájú szállítóhorgonyt ismertet például a 19 13 912 sz. NSZK-beli közrebocsájtási irat. Ennél a szállítóhorgonynál a menetes rész egy belső me­nettel ellátott hüvelyből áll, amelybe egy kötélszem csa­varható be. Az említett kötélszem hozza létre az össze­köttetést az emelőkészülékkel, amely például egy daru­horog lehet. Kötélszem helyett más eszközök — például szemescsavar vagy hasonlók — is alkalmazhatók. A hüvelybe, amelynek külső részen van a menet, egy rúdalakú horgonyrész vége van belesajtolva, amely a felü­letére ráhengerelt bordákkal van ellátva. Az ilyen típusú száliííóhorgonyoknál a menetes rész­nek még az is a feladata, hogy a szállítóhorgonyt rögzítse abban a zsaluzatban, amelyben a betonelemek előállítása történik. Ilyen módon biztosítható a szállítóhorgony megfelelő elhelyezkedése. Ismeretes az is, hogy a rúdalakú horgonyrészt külön­féleképpen lehet kialakítani. így például használható olyan hosszúságú rúd, hogy a betonra biztos erőátadás következzék be. Általában azonban ez oda vezet, hogy viszonylag nagy rúdhosszúságot kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a rúdalakú horgonyrész a belső végén például tányérszerű vastagításokkal, vagy horog­­szerű behajlítással van ellátva, akkor csökkenthető a szükséges rúdhosszúság, mivel a tartás a betonban ily­­módon annyira javul, hogy a rudat nem is lehet abból többé kihúzni. Túlterhelés esetén ezért inkább kiszakad egy kúpalakú rész a kész elemből. Egy valamiféle megvastagítás kialakítása például fel­­zömítés útján általában viszonylag költséges. Ha egy ho­rogszerű hajlítást alkalmazunk, akkor az a probléma adódik, hogy az acél hidegalakításkor egy bizonyos meg­határozott sugarat be kell tartani, illetve ez alá nem lehet menni, ha el akarjuk kerülni, hogy a hajlítás következté­ben a rúd anyaga károsodjék. Emiatt azután egy ilymó­­don meghajlított horog a rúd hosszanti tengelyére merő­leges irányban viszonylag nagy kiterjedésű. Ha mármost egy ilyenfajta szállítóhorgonyt vékony­falú kész betonelemekben akarjuk alkalmazni, akkor a horog síkját a fal síkjának megfelelően kell irányítani. Szükséges azonban az is, hogy a szállítóhorgonyt annak menetes részével rá kell csavarni a zsaluzat megfelelő csavarjára. Ennek a felcsavarási műveletnek során a ho­rog helyszükséglete igen hátrányosnak mutatkozik. A szállítóhorgonynak a kész betonelemek előállítási helyétől a beépítési helyre való szállításukkal összefüg­gésben nagy erőket kell átadnia. Ehhez járul még, hogy a szállítóhorgonyt többé nem használják. Olyan felhasz­nált alkatrészből van tehát szó, amire igen nagy darab­számban van szükség, s így ezt igen olcsón kell tudnunk előállítani. Ismeretesek a DIN 529 sz. szabvány szerinti olyan horgonycsavarok, amelyek külalakjukat tekintve hason­lóak a szállítóhorgonyok felépítéséhez. Ezek a horgony­csavarok azonban — ellentétben a kész betonelemekhez szolgáló szállítóhorgonyokkal - nem a kész betonelemek szállítására valók, hanem az elkészült építménybe utólag bevésett lyukakba helyezik be őket és ott habarccsal vagy más hasonló anyaggal rögzítik. Ezek a horgony­csavarok túlterhelés hatására a habarcstuskóval együtt ki­szakadnak a bevésett lyukból. A horgonycsavaroknál kü­lönféle kihorgonyzórész-kialakítás ismeretes, ezeket azonban általában viszonylag nagy ráfordítást igénylő kovácsolási eljárással hozzák létre. A találmány feladata a bevezetőben ismertetett típusú szállítóhorgony olyan kialakítása, hogy a lehető legki-. sebb anyagigény és előállítási ráfordítás mellett mégis biztos összekötést biztosítson a menetes rész és a kész betonelem között, s hogy ugyanakkor a rúdalakú hor­gonyrész hossztengelyére merőleges helyigény kicsi ma­radjon. A feladat megoldásához a találmány értelmében a be­vezető szerinti fajtájú szállítóhorgonyból indulunk ki és í javaslat arra vonatkozik, hogy a horgonyrész meghajlí­­tásai hullámalakúak legyenek. Amíg eddig a rúdalakú horgonyrészeknél csak relatíve hosszú egyenes rudakat, vagy horogalakú hajiításokat használnak, addig a találmány abból a meggondolásból indul ki, hogy a rúdvég közelében kialakított hullám se­gítségévei ugyanaz a hatás érhető el, mint egy felzömített ,rastagítással. A hullámalaknak az az előnye, hogy a hul­lámot hidegalakítással lehet elkészíteni, habár természe­tesen hőhatás közben is lehetséges az alakítás. A hidegalakítás azért lehetséges, mivel még a viszony­ig nagy görbületi sugarakkal is olyan biztonságos hor­gonyzás érhető el a kész betonelemeknél, hogy a rúd­alakú horgonyrész nem fog rúdként kiszakadni, hanem túlterhelés eseten mindig törőkúpot képez. A hullám­alakú meghajlítás oldalirányú helyszükséglete emellett igen kicsi, úgy hogy az előzőekben említett becsavarási műveletek még szűkös helyviszonyok mellett is lehetsé­gesek. Meglepő módon az derült ki, hogy a találmánynál a rúdalakú horgonyrészhez szükséges anyagmennyiség igen kevés. Általában alacsonyabb, mint az ismert horogsze­­rűen meghajlított típusoknál. A találmány további kiviteli változatánál azt javasol­tuk, hogy a meghajlítások csupán egyetlen hullámból áll­janak. Különösen előnyös az, ha az említett hullám a rúdalakú horgonyrész egyenes szakaszánál kezdődő, az egyik oldal felé mutató, viszonylag rövid ívből áll, amely­hez csatlakozik, hogy a horgonyrész vége a másik oldalra nyúljon át. Emellett kedvező és lehetséges az is, hogy a két ív közvetlenül csatlakozzék egymáshoz. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti kialakításnál elegendő, ha a meghajlítások oldalirányú mérete akkora, mint a horgonyrész átmérőméretének egy-kétszerese. Vi­lágos, hogy ez a csekély oldalirányú meghajlítás mind a szállítóhorgonyok előállítása, mind pedig a helyszükség­let szempontjából jelentős előnnyel jár. A találmányt a továbbiakban annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben az 1. ábra segítségével, amely a szállítóhorgonyt vázlatos oldal­nézetben mutatja be. Az ábrán látható szállítóhorgony a 10 menetes rész­ből és a 9 horgonyrészből áll. Az itt bemutatott kiviteli példánál a 10 menetes rész tulajdonképpen egy átmenő furattal ellátott hüvely, amelynek egyik részében 11 bel­ső menet van kialakítva, s ez szolgál valamilyen emelő­eszközhöz való kapcsolódás létesítésére. A hüvely másik részében lévő 12 belső furat a 9 horgonyrésszel való összekötést szolgálja, amit egy külső, sugárirányú prése­lés útján hozunk létre. Jóllehet az itt bemutatott 10 menetes rész a talál-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom