188615. lajstromszámú szabadalom • Töltőkészülék szárazelemek regeneráló utántöltésére

1 188.615 2 A találmány tárgya töltőkészülék szárazelemek regeneráló utántöltésére, amely hálózati csatlakozó­elemekkel, különösen szabványos kétsarkú villásdugó­­val, adott esetben mélyített, védőérintkezős dugaszo­lóaljzatokba is csatlakoztatható, szigetelő anyagú tá­volságtartó nyeles villásdugóval, és legalább egy szab­ványos szárazelem befogadására, valamint a száraz­­elemiek) megfelelő póluskivezetéseinek áramkolá­­tozó és egyenirányító áramköri elemekkel sorbakö­­tött módon a hálózatra történő csatlakoztatására alkalmas, előnyösen legalább részben rugózott vagy rugalmasan alakváltoztatható villamos érintkező(ke)t a mindenkori szárazelemtípus(ok)tól függő elrende­zésben tartalmazó belső üreges, villamosán szigetelő anyagú készülékházzal van ellátva. A szakmai körökben mind a mai napig elterjedten képviselt nézet, miszerint a szárazelemek nem rege­­nerálhatók, tehát nem utántölhetők, lényegében mindaddig helytálló volt, amíg a piacon nem jelentek meg a csuoán 10-25 mA áramfelvételű félvezetős rádió- és egyéb, szárazelmmel üzemeltetett készü­lékek. Egyéb vonatkozásban a regenerálhatóságot kizáró álláspont ma is igaz, mert a 0,1-0,3 A áram­felvételű, főleg világítási célokat szolgáló készü­lékek esetében a szárazelemek egyelőre még mindig nem regenerálhatok. Ismeretesek különböző töltőkészülékek, főleg nik­­kel-kadmium (NC) és egyéb típusú akkumulátorok töltésére. Ezen ismert készülékek azonban viszony­lag drágák, és maguk az akkumulátorok is költ­ségesek. Szárazelemek regeneráló célú utántöltésére azonban az ismert, elterjedt töftó'készülékek amúgy­­sem alkalmasak, mert a szárazelemet tönkreteszik, adott esetben az elemek felrobbanását is előidéz­hetik. Erre a körülményre általában használati utasí­tásuk is nyomatékosan figyelmeztet. Igen drága kisméretű, hálózatról és szárazelemmel egyaránt működtethető rádiókészülékbe egyes gyár­tók már beépítenek szárazelem regeneráló készüléket is. Ezek azonban feszültségcsökkentő transzformáto­­ros kivitelűek, ennélfogva igen költségesek, és külön­álló, önálló készülékként a piacon még nem jelentek meg. A találmány célja olyan töltőkészülék kialakítása, amely elsősorban és különösen szárazelemek rege­neráló utántöltésére alkalmas, igen kedvező előállí­tási költséggel, nagysorozatú gyártást tesz lehetővé,, és egyidejűleg messzemenően eleget tesz az életvé­delmi és biztonságtechnikai követelményeknek is. A találmány alapját annak felismerése képezi, hogy feszültségcsökkentő transzformátor alkalmazása nél­kül, csupán áramerősségkorlátozó és egyenirányító áramköri elemek soros kapcsolásával is kialakíthatók szárazelemek regenerálására alkalmas töltőkészülékek, amennyiben gondoskodunk arról, hogy a készülék feszültség alatt álló vagy állható, ill, áramvezető szigeteletlen szerkezeti elemeinek megérintése min­den körülmények között teljes mértékben kizárt legyen. Ennek oka, hogy noha a regenerálást csupán - amindenkori elemtípustól függően - 1-7 mA-ig terjedő áramerősséggel végezzük, ami önmagában az emberi szervezetre még veszélytelen, a soros töltés következtében erősen elhasznált szárazelem, vagy rosszul kiszerelt elemek esetében az elemek fémtes­tére a fölhöz képest 110-150 V-os feszültségig is kerülhet, így a készülék és/vagy a renegerálandó, ill. regenerálás alatt álló szárazelemek szigeteletlen szerkezeti elemeinek megérinthetőségét feltétlenül és minden esetben eleve meg kell akadályozni. A kitűzött célt az olyan tárgyi töltőkészüLék kialakításával és alkalmazásával érjük el, amely a találmány értelmében áramkorlátozó és egyenirányí­tó áramköri elemekként legalább egy ohmos ellen­állásnak és egy diódának vagy diódacsoportnak a hálózati csatlakozóelemek ill. a villásdugó sarkai közé beiktatott, a regenerálandó szárazelemmel vagy szárazelemekkel sorbakötött soros kapcsolását tar­talmazza, és a készülékház a töltőkészüléknek a csat­lakozóelemek, ill. a villásdugó dugaszolólajzatba behelyezett üzemi helyzetében a belső üregben el­rendezett villamos érintkező(k)höz és bármely a készülékházon belüli szigeteletlen, áramvezető és/vagy feszültség alatt álló szerkezeti elemhez szabad hozzá­férést kizáró módon van kiképezve. Az áramkorlá­tozó ellenállás eredő értékét célszerűen úgy hoz­zuk létre, hogy a hálózati csatlakozóelemeknél rend­re a kívánt eredő ellenállás közel félértékeivel egyenlő ellenállásokat helyezünk el, ezáltal a véletlen veszé­lyes áramütés bekövetkezésének valószínűségét még tovább csökkentjük. Ugyancsak célszerű lehet, ha a találmány szerinti töltőkészüléknek egy célszerűen közvetlenül a hálózati csatlakozóelemekhez hozzá­rendelt, a dugaszolóaljzat és a csatlakozóelemek, ill. a villásdugó csupán részleges kapcsolódása esetén az áramköri elemek soros kapcsolását a hálózati csat­lakozóelemekről, ill. a villásdugó sarkairól leválasztó, bontó értelemben vezérelt érintkezőpárokat tar­talmazó megszakítóeleme, különösen ütközővezérelt mechanikus kapcsolója is van. A találmány szerinti töltőkészülék előnyös kivite­li alakja esetében a hálózati csatlakozóelemek, ílí. a villásdugó egy minden oldalról zárt készülékház legalább egy lényegében síkfelületű határolófalából kiálló módon van(nak) elrendezve, és a készülékház ugyanezen síkfelületű határolófalában van a töltendő ill. regenerálandó szárazelem(ek)et befogadó belső üreg szabad hozzáférőnyílása kiképezve. Olyan szárazelemekhez kialakított regeneráló toltőkészülé­­kek esetében, ahol az elem(ek) póluskivezetései azok egymással ellentétes végein vannak, a készülékháznak a szabad hozzáférőnyílást lezáró, a töltendő, ill, regenerálandó szárazelem(ek) legalább egy póluskive­zetéséhez hozzárendelt legalább egy villamos érint­kezőt tartalmazó fedele is van. A találmány szerinti töltőkészülék célszerű és elő­nyös kiviteli alakjainak másik csoportját képezik az olyan készülékek, amelyeknél a készülékház egyik szélső véghelyzetében a töltendő ill. regenerálandó szárazelem(ek)et befogadó belső üreg hozzáférő­nyílásának lezárására alkalmas, két meghatározott szélső véghelyzet között menesztheti záróelemmel van ellátva, amely a két szélső véghelyzet közötti közbenső helyzetekben a csatlakozóelemek, ill. a villásdugó dugaszolóaljzatba való behelyezését kizáró módon van kialakítva Egyik ilyen célszerű kiviteli alakcsoport jellemzője, hogy a töltőkészü­léknek a készülékházhoz képest helytálló tengelyvo­nal körül a két meghatározott szélső véghelyzet között billenthetően kiképzett záróeleme van. Egy másik lehetséges és előnyös kivitel-csoportot képez­nek az olyan megoldások, amelyeknek a készülék­házon vagy -házban megvezetett, a két meghatáro­zott szélső véghelyzet között elcsúsztatható módon kiképzett záróelem vaa A találmány szerinti töltőkészülék készülékház kialakítható például egy 9 V-os szárazelem, egy 4,5 V-os laposelem, vagy akár 2-4 db, RÍ2, R14, iU. R20 típusú szárazelem befogadására és egyidejű regene-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom