188610. lajstromszámú szabadalom • Kéményburkoló elem többhéjú, egyedi kéményekhez
1 199 610 2 A találmány többhéjú, egyedi kémények építésére szolgáló kéményburkoló elemre vonatkozik, amelynek határolófalai, kürtőelemek befogadására szolgáló ürege, valamint belső támasztófelületei vannak. Az építőipari gyakorlatban többféle kéményt alkalmaznak. Régóta építenek tömör égetett agyagtcglákból kéményeket, amelyek falazata különlegesen javított falazó mészhabarcs alkalmazásával készül. Ismeretesek egycsatornás gyűjtőkémények is, amelyekhez vagy egyesített falú előregyártott könnyübeton (például riolittufa-beton) elemeket, vagy emeletmagas, ugyancsak előregyártott, egyedi könnyűbeton építőelemeket alkalmaznak. A fent ismertetett megoldásokkal azonban nem elégíthető ki az a kéményekkel szemben támasztott leglényegesebb hőtechnikai követelmény, hogy a gáz- és olajfűtés füstgáza ne hűljön a harmatpont alá. Ebben az esetben ugyanis kondenzvíz keletkezik, amelynek korrozív hatásával szemben a fent ismertetett kéményszerkezetek tartósan nem ellenállóak. További problémát jelent, hogy gondoskodni kel! a kondenzvíz összegyűjtéséről és elvezetéséről is. E hőtechnikai hiányosság kiküszöbölését célozzák az újabban egyre elterjedtebben alkalmazásra kerülő háromrétegű — többhéjú — kéményszerkezetek, amelyek a füstgázok közvetlen elvezetésére szolgáló kürtővel (belső csővel), ezt hézag hagyásával körülvevő burkolattal (külső köpenyek), valamint a kürtő és a burkolat között hőszigetelő réteggel rendelkeznek. A belső cső vagy kürtő (bélés) például csőalakú samott elemekből készülhet, amelyek hornyos-csapos kapcsolattal illeszkednek egymáshoz. A rendszerint négyszögszelvényű külső burkolat is készülhet előregyártóit elemekből, amelyek anyaga például könnyübeton. A kürtő és burkolat közötti hézagot kitöltő hőszigetelést például ásványgyapot-csőiiéj alkothatja. A megfelelő hőszigetelő képességen kívül azonban számos más követelményt is ki kellene elégíteniük az ismert kéményszerkezeteknek — például kis önsúly mellett nagy szilárdság; hőtárolóképesség; sima felületű füstjáratok; sérülésmentes szállíthatóság és tárolhatóság; alacsony előállítási ár stb. — az ismert háromrétegű kéményszerkezetek azonban többnyire csak a velük szemben támasztott követelmények egy részének egyidejű kielégítésére képesek. A találmány feladata, hogy a kéményburkoló elemek megfelelő kialakításával nyújtson többhéjú, például háromrétegű kéményszerkezet létesítésére olyan optimális lehetőséget, hogy a kémény az alább felsorolt követelményeknek, vagy legalábbis azok túlnyomó részének egyidejűleg legyen képes eleget tenni: — szilárd tüzelőanyagok, földgáz, városi gáz, valamint olaj égéstermékeinek az elvezetésére egyaránt legyen alkalmas; — a kürtő belső keresztmetszete az optimális méretű (0 15 cm, vagy 14,14 cm) legyen; — a füstgázzal érintkező felület a gázkorróziónak ellenálljon; — a tűzállósági és légzárási előírásoknak a kémény feleljen meg; — a hőszigetelése olyan legyen, hogy kiküszöbölje a füstgázok harmatpont alá hűlésének, és ezzel a kondenzvíz keletkezésének a veszélyét; — a hőtároló képessége olyan jó legyen, hogy szakaszos üzemű fűtőkészülékek (például, termosztáttal vezérelt gázfűtő készülékek) két bekapcsolása közötti időben ne hűljön le, miáltal csökken az induláskor a kondenzáció veszélye; — a - célszerűen körkeresztmetszetű — kürtő belső felülete sima legyen (a körkeresztmetszetű kürtőben szekunder áramlások nem keletkeznek); — a kéményszerkezet legyen alkalmas az épület kivitelezésével egyidejű, de utólagos beépítésre is; — a részelemek a lehető legnagyobb szilárdság és maximális hőszigetelő képesség mellett a lehető legkisebb súlyúak legyenek (ez a közbenső födémek termelése szempontjából is kedvező tényező); — az elemek mérete úgy legyen megválasztható, hogy középmagas kéményeknél a kivitelezés gyorsan és élőmunka-takarékosan legyen eszközölhető; — a méretválaszték összeegyeztethető legyen az egyéb épületszerkezeti méretekkel; — az elemek variálhatók legyenek a különféle emeletmagasságokhoz való igazodás lehetősége érdekében; — az elem féleségek száma minimális legyen a racionális gyártás céljából; — a kémény, külső köpenye (burkolata) a repedéseket előidéző hőmozgásoktól mentes legyen; — a burkolóelem vakolható, festhető vagy tapétázható legyen, hogy a hozzá csatlakozó falszerkezetekével azonos felület kialakítása legyen biztosítható; — a kürtőnek (füstvezető csőnek) a külső burkolaton (köpenyen) belül lazán kell elhelyezkednie, hogy hőmozgását semmi ne akadályozza. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: amennyiben ' a kéményburkoló elemek belsejében a kürtőelemek számára lekerekített támasztófelületeket a sarkok tartományában alakítunk ki, ezeken a helyeken - átlós irányokban - elegendő hely van ahhoz, hogy nagy inerciájú támasztóbordák szolgáltassák ezeket a támasztófelületeket, amelyek mögött - a bordákban - hőszigetelési és anyagtakarékossági szempontból egyaránt fontos, zárt szelvényű cellák is kialakíthatók. Emellett a szomszédos támasztóbordák között a burkolóelem belseje felé nyitott hornyok is kiképezhetők, amelyek a burkolóelemek által alkotott külső köpenybe kerülő kürtőelemckkel zárt hőszigetelő üregeket alkotnak a kéményszerkezetben. További fontos felismerésünk, hogy amennyiben az említett cellákat, illetve hornyokat az egyik végükön lezárjuk, a kéményszerkezet hőszigetelő üregrendszerében a légáramlást meggátoljuk, így mind hőszigetelési, mind hőtárolási szempontból optimális kéményszerkezetek építésére nyílik lehetőség. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan kéményburkoló elem segítségével oldottuk meg, amelynek utószilárduló anyagból készült határoló falai, kürtőelemek befogadására szolgáló ürege, valamint belső támasztófelületei vannak, és amelyre az jellemző, hogy a támasztófelületek két-két, átlósan egymással szemben elhelyezkedő támasztóbordán oly módon vannak kialakítva, hogy mindegyik támasztóbordának az üreg felől nézve két domború kiugrása és azok között egy homorú bemélyedése van, mimcllctt a domború kiugrások legkülső és a homorú bemélyedések legbelső pontjai egymástól eltérő sugarú osztókörökön helyezkednek el; a támasztóbordák a határolófalakkal zárt szelvényű cellákat határolnak; két-két szomszédos támasztóborda között egy-egy, az átmenő üreg felé nyitott horony van; és a cellák és hornyok az egyik végükön a kéményburkoló elem átmenő üregének 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
