188589. lajstromszámú szabadalom • Ütvefúró fúrógép az ütőműhöz alkalmazott vezetőhengerrel
1 188 589 2 A találmány itt ve fűi ó fúvógépre vonatkozik, az ütőműhöz alkalmazott vezető hengerrel és a szerszámbefogó tartására, valamint a szerszámbefogóba fogott szerszámhoz a forgómozgás átadására szolgáló olyan vezetőcsővel, amelyben az ütőmozgásnak a szerszámra történő átadásához ütőcsap van tengelyirányban eltolhatóan elhelyezve. Az iitvefúrók, tehát az olyan készülékek, amelyeknél a fúrószerszám forgó- és ütőmozgást végez, napjainkban különösen az építő- és szerelőiparban vannak széleskörűen elterjedve. Előnyei következtében, ami például a nagy fúrási teljesítményben és a szükséges kis rányomásban nyilvánul meg, az ütőmű mindenek előtt pneumatikus elven működik. Ez lényegében olyan megoldást jelent, amelynél a többnyire elektromotorikus meghajtású ütődugattyú ide-oda történő mozgást végez és ez a szabadon mozgó légdugattyúra levegőpárnán keresztül adódik át. Ez esetben az ütődugattyú és a légdugattyú közvetlenül egymás mögött helyezkedhet el közös vezetőhengerben. Ismeretes ezenkívül az, hogy az úgynevezett merülődugattyú elvén a légdugattyú vezetésére az ütődugattyú szolgál. Ebben az esetben az ütődugattyú és a légdugattyú egymáson belül teleszkóposán helyezkedik el és ezek hasonló módon egy vezetöhengeren belül vannak. Ez az elrendezés tengelyirányban rövidebb építési módot tesz lehetővé. Mindkét építési mód esetében a vezetőhenger forgatható vagy rögzített lehel. Rögzített vezetőhenger esetében a forgó mozgás előtét tengelyen keresztül adódik át a vezetőcsőre. Az ismert készülékeknél a szerszámra a forgó- és az. ütőmozgás átadása közbenső száron át történik. Ez a közbenső szár a tengelyirányú mozgás részére sugárirányú játékkal van csapágyazva, amely már önmagában is nagy és a kétféle, egymással összetevődő mozgás következtében üzem közben, az elhasználódás során, az idő előrehaladásával még tovább növekszik. Ennek a sugárirányú játéknak a következtében a közbenső szár, illetve a szerszám körkörös futása különleges alkalmazásoknál, például előfúrásnál, nem teljesül kielégítő mértékben. Egy további ismert ütvefúrónál a forgómozgás és az ütőmozgás átvitelére különálló elemek szolgálnak. E célból a közbenső szár üregesen, mint az üzem közben tengelyirányban rögzített vezetőcső van kiképezve a benne eltolhatóan elhelyezett ütőcsappal. Mivel a vezetőcső elsődlegesen forgómozgást végez, a sugárirányú játékot a pontos illesztéssel nagymértékben meg lehet szüntetni. Ennél az ismert ütvefúrónál azonban a vezetőcsőben lévő szerszámbefogó meghatározott befogási keresztmetszetű. Ilyetén képpen ebben az ütvefúróban csak a szerszámbefogó befogási keresztme^zetének megfelelő átmérőjű végződéssel ellátott szerszámot lehet alkalmazni. Miután a szerszámbefogó befogási keresztmetszete a szerszámok folytonos befogása cs kivétele során tetemes kopásnak van kitéve, ezen a helyen ismét nagymértékű sugárirányú játék lép fel. úgyhogy bizonyos felhasználási esetekben a szerszám központos futása meg mindig nem kielégítő. Azoknál a készülékeknél, amelyeknél az ütőinozgás kikapcsolható és amelyeknél az ütés nélküli fúrásnak lényeges szerepe van. az előbb vázolt felépítés hátrányos. Az ütés nélküli fúrásnál szokásos módon az alkalmazott szerszám befogott végének az átmérője a furat átmérőjének felel meg. Azért, hogy az ilyen szerszámokat be lehessen fogni az ütvefúróba, eddig csak az ismeretes, bogy a szerszámbefogóba átmérőjében változtatható fúrótokmány van beépítve. Mivel a szerszámbefogóban a fúrótokmányba való befogásnál a sugárirányú játékot ugyancsak nem lehet elkerülni és ez a már említett kopás következtében idővel ezenkívül még csak növekszik, ennél a befogási megoldásnál sem lehet biztosítani a szerszám kielégítő körkörös futását. A találmány célja ezért az, hogy a bevezetésben vázolt jel egű ütvefúrókhoz olyan befogószerkezetet biztosítson, amely a szerszám körkörös futását optimálisan bizto;ítja. Ez a feladat a találmány szerint oly módon van megoldva, hogy a szerszám be fogónak sugárirányban állítható vezető szakasza van. A vezetőszakasz állíthatósága következtében ezt mindig a használatra kerülő szerszám befogott végéhez lehet illeszteni. Az illesztés például fokozatokban történhet, ekkor a szerszámok meghatározott átmérőtartományban mindig azonos átmérőjű befogott véggel rendelkeznek. Másfelől a vezetőszakasz állítása fokozatmentesen is törtéi bet. Ez azzal az előnnyel párosul, hogy az állítható tartományon belül tetszés szerinti szerszámvég méretet be lehet fogni. A fokozat nélküli állíthatóság segítségével a befogott végeknek a gyártási tűrés vagy az elhasználódási jelenségek következtében fellépő méretkülönbsége elk »súlyozható. A követelményeknek megfelelően a sugárirányban állítható vezetőszakasz különböző kiképzésű lehet. Legeg3 szerűbb alakban ez a szorítófogó jellegének megfelelően, például mint részben hosszában réseit hüvely lehet kiképezve. Az ilyen kiképzésnél minden esetre az állíthatóság tartománya csekély. Az univerzális állíthatóság érdekében ezért a vezetőszakaszt előnyösen sugárirányban állítható szorítópofák alkotják- Ez esetben a kerület me ítén egyenletesen elosztva két, három, négy vagy több szorítópofa lehet. A sziláid hárompontos felfekvés ismert elvének megfelelően a szerszám központosítására célszerű módon három szorítópofa szolgál. Ilyenkor nemcsak kör keresztmetszetű szerszámot, hanem például többlapú, különösen hatlapú befogóvéggel rendelkező szerszámot is be lehet fogni. A sugárirányban állítható szorítópofák segítségével a szerszámot központosítani és erőzáróan rögzíteni lehet. Ily módon lehet az előforduló állíthatósági tartományon belül gyakorlatilag tetszés szerinti befogóvéggcl rendelkező szerszámot befogni. \ szorítópofák sugárirányú beállításához előnyös módon a szorítópofák külső oldalán támaszkodó, tengelyirányban állítható kúpos hüvely alkalmas. A kúpos hüvely tengelyirányú eltolásával valamennyi, hozzá tárna.-zkodó szorítópofa egyidejűleg eltolódik sugárirányban befelé vagy kifelé. A szerszámot a szorítópofák így az ütőcsappal ütött befogó végüknek mindig azonos tengelyirányú szakaszán szorítják meg. Amikor az ütőcsap a szerszám szárának a hátsó végére üt, akkor a szerszám a fúrás irányába gyorsul. Ha a szorítópofák a szerszámot nem tartják megfelelően szilárdan, akkor ez a szorítópofák közül kitolódik. Azért, hogy ezt elkerüljük, előnyös módon a szorítópofák az ütnesapnak a fúr'ásirátiy szerinti homlokoldala felől terhelhetők. Ily módon a szorítópofákat és a szerszám befogott végét az ütőcsap együtt terheli. A szorítópofák elő etolódásánál ezeket a kúpos hüvely, amelyek ezek nekitámaszkodnak, sugárirányban befelé, és így a szerszám befogott végére nyomja. Ennek következtében az ütőcsap minden ütése a szorítópofákat még a szerszámra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
