188568. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés több energiaforrásról hajtott munkagépekhez, elsősorban járművekhez

1 188 568 A találmány tárgya hajtóberendezés több energiafor­rásról hajtott munkagépekhez, elsősorban járművekhez, amely primer energiaforrásként általában saját hajtómű­vel is rendelkező erőgépet, különösen robbanómotort, gázturbinát; vezetékről vagy villamos energiatárolóból, esetenként kémiai energiaforrásból táplált villamos mo­tort, szekunder energiaforrásként lendkerékből, fogas­­kerekes bolygóműből és ezek közé teljesítményelága­zásba iktatott fokozatmentesen változtatható áttételi viszonyú hajtáságból álló kiegyenlítő energiatárolót, vala­mint különböző nyomatékátvivő hajtó-, kapcsoló és ese­tenként fékező szerkezeti elemeket, illetve egységeket is tartalmaz. Különösen a városi forgalomban és elsősorban tömeg­­közlekedési igényeket kielégítő gépjárműveknél már ré­gebben felismert igény és törekvés, hogy a jármű gyakori lefékezésekor a jelenleg szinte kizárólag alkalmazott, súrlódásos hőfejlesztéssel történő energiafelemésztés helyett a mozgási energiát valamilyen formában legalább részben átmenetileg tárolni, és azt a jármű ugyancsak gyakori gyorsításához, indításához a primer energia­forrást segítő, támogató értelemben hasznosítani lehes­sen. A tárolt és ismét felhasználható mozgási energia továbbá különösen a városi forgalomban a primer ener­giaforrás bármely, pl. légszennyezési, környezetvédelmi okokból kívánatos átmeneti kikapcsolása esetén is fel­használható a jármű - legalábbis korlátozott mértékű - mozgásképességének fenntartására. Rendre súlyos hátrányokkal bíró és ehelyütt nem részletezendő egyéb átmeneti jellegű kiegyenlítő energia­­tárolási lehetőségek mellett újabb időkben történt jelen­tős felismerések és tökéletesítések eredményeként bizo­nyosnak látszik, hogy átmeneti jellegű és visszanyerhető mozgási energiatárolás céljára lendítőkerékből, fogas­kerekes bolygóműből és ezek közé teljesítményelága­­•• isba iktatott fokozatmentes hajtáságból álló kiegyen­lítő energiatárolók igen előnyösen alkalmazhatók. A 2 451 021 sz. NSZK nyilvánosságrahozatali iratból pl ismeretes, hogy a fékezéskor felszabaduló mozgási energia lendkerékbe való betáplálása, majd bizonyos kívánt esetekben történő felhasználása céljára a jármű tengelyhajtás és a lendkerék között olyan teljesítmény­­elágazásos bolygómű alkalmazható, amelynek fokozat­­mentesen változtatható, illetve változtatandó áttételi viszonyú hajtásága hidrosztatikus hajtás. A primer ener­giaforrás és a kiegyenlítő energiatároló, valamint a ten­­g’lyhajtás összehangolására nézve az említett publikáció további tanítást nem tartalmaz. A 2 515 048. sz. NSZK közrebocsátási iratban utalás található arra, hogy bizonyos, gyakran előforduló üzemi állapotokban célszerű ilyen kiegyenlítő energiatárolás hajtórendszereknél is a primer energiaforrás és a jármű tengelyhajtása között közvetlen haj'ókapcsolatot létesí­teni. A 2 641 886 sz. NSZK nyilvánosságrahozatali irat pedig javasolja a lendkeréknek egy közbenső segédhajtó­mű beiktatásával oldalirányból tengelykapcsolón keresz­tül egy lényegében hagyományos automatikus sebesség­­váltós hajtóműhöz való csatlakoztatását. Az automatikus sebességváltó itt tcljesítményelágazásos bolygóműként van kiképezve. A 2 554 157 sz. NSZK nyilvánosságrahozatali irat egymással párhuzamosan kapcsolt primer energiaforrást és lendkerekes energiatárolót javasol egy teljesítmény­­elágazásos bolygómű egyik hajtáságára csatlakoztatni, míg a fokozatmentesen változtatható áttételi viszonyú, forgásirányváltót is tartalmazó másik hajtáságat a primer energiaforrással összekötött vezérlő hajtáságként alkal­mazza. A felsorolt ismert megoldások közös jellemzője és egyben hiányossága is, hogy a tárgyi, kiegyenlítő ener­­g atárolós hajtórendszerekkel szemben támasztott köve­telményeket és az ezek által kínált igen sokrétű előnyö-_ két rendre csak igen részlegesen, jelentős kompromisz­­szumok árán képesek kielégíteni, illetve kihasználni. így az ismertetett hajtóberendezések az elterjedt, hagyomá­nyos járműhajtásokhoz képest átütő, azokat kiszorító ér általános elterjedést eredményező domináló előnnyel nem rendelkeznek, és — amennyiben egyáltalán, úgy — rendre csak meghatározott jellegű, rendeltetésű és telje­­s tménykategóriájú járművek hajtásaiként jöhetnek szá­mításba. Máig is megoldatlan kérdés tehát a tárgyi, lénye­gében háromkomponensű, azaz primer energiaforrásként erőgépből, szekunder energiaforrásként lendkerekes, tel­­jt sítményelágazásos bolygóműves kiegyenlítő energia­­tírolóból és a mindenkor hajtani kívánt munkagépből á’ló olyan komplett és konzisztens hajtóberendezések kialakítása, amelyek különösen gépjárműhajtások esetén gazdaságosság, üzemi jellemzők, és a megszokott, elfo­gadott müködtető-kezelőelernekkel való irányíthatóság, tavábbá az ezekkel végzett vezetői beavatkozásokkal szembeni viselkedés szempontjából egyaránt kedvező konkrét tulajdonságokkal és előnyökkel bírnak. A találmány célja olyan tárgyi hajtóberendezés ki­alakítása, amely az ismert megoldások hiányosságaitól i icn tes és a tárgykörben eddig ismertté vált lehető leg­több előnyös részintézkedés hasznos tulajdonságait egy- i lejűleg érvényre juttató hajtórendszerek gyakorlati meg­­\ alósítását teszi lehetővé a munkagépek, különösen gép­­j írművek, illetve járműtípusok lehető legszélesebb spekt­rumához. A találmány alapját képező felismerés az, hogy a le- 1 ető legtöbb követelményt optimálisan kielégítő hajtó­lerendezések kialakítása szempontjából a már említett primer energiaforrás - szekunder erőforrás, azaz ki­egyenlítő energiatároló - munkagép együttes rendszer­ei dalról vizsgálandó és kezelendő, figyelembevéve az rányíthatósági, vezetési szempontokat is. Ezen belül r találmány szerinti alapgondolat értelmében minden üzemmódban biztosítandó az, hogy a rendszerben, azaz f hajtóberendezésben elkerülhetetlenül alkalmazásra ke­rülő fokozatmentesen változtatható áttételi viszonyú hajtáságakban mindig csak az átviendő teljesítmény mini­mális hányada haladjon. A kitűzött célt olyan tárgyi hajtóberendezések ki­­ílakrtásáva! érjük el, amelyeknek a találmány szerint E munkagép hajtóbemenete, valamint a primer és a sze­kunder energiaforrás kimenetei között minden irányú uyomatékátvivő hajtókapcsclat legalább időleges alter­natív vagy egyidejű létesítésére és fenntartására alkalmas hajtáslánca van, amely legalább egy, fokozatmentesen változtatható teljesítmény átvitelre alkalmas hajtáságat is artalmaz. E hajtáság lehet villamos, hidrosztatikus vagy nechanikus hajtás, illetve ezek kombinációi is megenge- Icttek. Munkagépként előnyösen gépjármű tengelyhajtá­­ok vagy szünetmentes készenléti áramforrások motor­­generátorai jönnek számításba. Az utóbbiak esetében a íagy teljesítménykategóriában fokozatmentes hajtáság­­cént előnyös villamos forgógépekből, kisebb teljesít­ményű berendezésekben hidrosztatikus forgógépekből illő hajtásokat alkalmazni. Kis teljesítményű készenléti 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom