188559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új inter-m-fenilén-prosztaciklin-származékok előállítására
1 188 559 2 tottuk be. A vizsgálatokat a vérvételtől számított ! órán beiül elvégeztük. Az egyes plazmák proszíarikiin érzékenységét ellenőriztük a vizsgált anyagok mérése előtt. A prosztacikiin 1C50 értéke 0,6-1,0 ng/ml közötti értékeknek adódott a trombocíta dús plazmán A trombocita aggregációt 2 /rM ADP-vel váltottuk ki. A vizsgált vegyületeket 0,1 M-os pH 7,8-as Tris—HCl pufferben oldottuk és a mérés folyamán 0-4 °C-on tartottuk. Egyes vegyületeket ismételten, bizonyos idő eltelte után újra megvizsgáltunk és addig oldatban 0-4 °C-on tartottuk. Az eredményekből grafikusan ICSo értékeket számoltunk. A vérnyomáscsökkentő hatást altatott patkányokon határoztuk meg. A vérnyomáskísérletek adataiból kiszámoltuk a 25 mmHg (3,33 kPa) vérnyomáscsökkenést előidéző moláris dózist (ED25). Az alábbi táblázatban megadjuk a PGI2-re vonatkoztatott aggregációgátló és vérnyomáscsökkentő hatékonyságot. Táblázat Teszt vegyület I 11 PGI, 1/1 1/1 45842/A 1/50-1/70 1/10 45842/B 1/20-1/30 1/20-1/30 62902 1/15-1/20 1/50-1/80 „A” vegyület 1/2-114 1/100-1/150 „B” vegyület 1/1-112 1/200-1/230 Ï = Relativ aggregációgátló hatékonyság ICsoPGIí?ICso teszt vegyidet II = Relatív vérnyomáscsökkentő hatékonyság ED25 FCE /ED25 teszt vegyület A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy a találmányunk szerinti „A” és „B” vegyidet mind hatáserősség, mind mellékhatásmentesség tekintetében sokkal előnyösebb az anterioriíásokból megismerhető vegyideieknél. Különösen a „B” vegyidet esetében igen jelentős, hogy a hasznos (antiaggregációs) hatás lényegében véve eléri a PGI2 hatását, a nem kívánt mellékhatásnak tekín tett vérnyomáscsökkentő hatás ezzel szemben mintegy kétszázad része a PG12 ilyen hatásának. Célvegyületeink stabilitására jellemző, hogy még az igen erősen savas közegben (pH = 1) is több nap a felezési idejük, így orális beadásra alkalmas készítményekké is ki lehet azokat készíteni. A találmányunk szerint előállítható vegyieteknek a prosztacikünhez képest nagyobb kémiai stabilitása valamint erős antiaggregációs és dezaggregációs hatása mellett további előnyös tulajdonsága, hogy hatástartamuk többszöröse a prosztaclkiinének. A természetes prosztaciklin metaboiiznmsa nagyon gyors. Fizikai-kémiai módszerekkel meghatározták a meíabolizmus termékeket és megállapították, hogy vagy a kémiai hidrolízis, vagy a felső lánc béta-oxidációja, vagy a 15-ös hidroxd-csoport oxidációja 15-keto-csoporttá a metabolizmus útja. A találmányunk szerint előállított vegyietekben ezek a metaboiizmus utak gátoltak. Az úgynevezett felső láncba beépített aromás gyűrű eleve kizárja az alifás béta-oxidációt. A hatás szempontjából kritikus lánchoszszúság még a fenil-csoport más-más metabolisztikus reakciója (pl, hidroxiláíódás) esetében sem változik. A 15-ös hidroxil-csoport oxidációját az úgynevezett 15-hidroxi-prosztaglandin de hi drogén áz (PGDH) enzimrendszer végzi. A természetes prosztaglandinok kémiájából ismert, hogy bizonyos szerkezeti módosításokkal a vegyietek nem szubsztrátjai a PGDH enzimrendszernek, igy az inaktiválási folyamat nem következik be. A hatástartam vizsgálatára az úgynevezett „ex vivo” metodikát használtuk nyúi tesztállattal. A vegyietek hatástartama antiaggregációs szempontból 5-10-szer hosszabb a prosztaciklinénél. A találmányunk szerinti 1 általános képJetű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a) X helyén oxigénatomot tartalmazó 1 általános képletű vegyietek előállítására II általános képletű laktolokat IX általános képletű foszforánokkal — ahol Ph fenilcsopcrtot jelent - reagáltatunk, a kapott IV általános képletű PGF2a-származékokat egy E—L általános képletű elektrofi) reagenssel — ahol L halogénatomot vagy 2.5-dtoxo-pirrolidin-i-il-csoportot, E haiogénatomot vagy fenilszelenil-csoportot jelent, vagy E-L jelentése piridinium-hidrobromid-perbrornid vagy N-ha!ogén-hidantoin — reagáltatjuk, végül a kapott V általános képletű 5-szubsztituált-PGE-származékot - kívánt esetben az Y helyén álló —CH=CW— csoport deiiidrohalogénezése után E halogénaiom jelentése esetén bázissal, illetve E feniiszelenilcsoport jelentése esetén peroxi-vegyülettei kezeljük, vagy b) X helyén —CH2 — csoportot tartalmazó 1 általános képletű vegyiiictek előállítására egy II! általános képletű ketont egy IX általános képletű foszforánnal reagáltatunk, majd kívánt esetben a bármely eljárással kapott I általános képletű vegyületeket halogénhidrogén eliminációval, elszappanosíí ássál. védőcsoport lehasítássai, sóképzéssel, valamely megfelelő, ugyancsak az I általános képlet fogalmi körébe tartozó vegyületté alakítjuk. A találmány szerinti eljárásnál kiindulási anyagokként felhasznált II és III általános képletű vegyietek vagy ismertek, vagy az ismert képviselőik előállítására ismertetett eljárások segítségével - a megfelelő kiindulási anyagok megválasztásával — előállíthatok [IL. Farmaco. Ed. Se. 1976, 3!, 763.—; IL. Farmaco 1972, 27, 1 125.-; J. Org. Ch., 1981, 46, 1954.-57.; JACS, 1974, 96, 5865.]. A IX általános képletű foszforánokat célszerűen a trifend-m-szubsztítuált-benzil-foszfónium-bromidból állítjuk elő valamely erős bázissal, például nátrium-metilszifenil-metiddel (DIMSYL—Na). A reakciót, és a kapott reagens továbbreagáitatását előnyösen vízmentes dimetií-szulfoxidban végezzük. A Witting-reakcióban II általános kcpletű kiindulási vegyület felhasználása esetén a IV általános képletű PGF2o.-származékok keletkeznek, melyek savanyítás után extraktiv feldolgozással izolálhatok. A keletkező termék 5,6-kettöskotcsét tekintve E cs Z izomerek 1:1 arányú elegye. Az E és Z izomerek oszlopkromatográfia segítségével könnyen elválaszthatók. Az ily módon kapott vegyietek önmagukban jelentős simaizomstimuláló hatással rendelkeznek. Nem várt módon az. erős bázisnak tekinthető foszforán hatására a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
