188513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hosszúkás tartószerkezet, valamint falszerkezet építésére talajban, és segéd-tartószerkezet ez eljárás foganatosításához
1 18S 513 2 24-2. ábra A találmány hosszúkás tartószerkezet, valamint falszerkezet talajban történő építésére szolgáló eljárásra, valamint az eljárás foganatosításához alkalmas segéd-tartószerkezetre vonatkozik. Laza talajokban, feltöltésekben — különösen talajvíz jelenléte esetén — problémát jelent megfelelő teherbírású (mikro)cölöpök, horgonyok és hasonló szerkezetek racionális kivitelezése, valamint térszint alatti munkaterek kialakítása, munkagödör oldalfalak megtámasztása, és más mélyépítési feladatok megoldása. Különösen mélyvezetésű metróépítésben, pl. lejtaknák készítéséhez túlnyomórészt keszonos technológiát alkalmaznak, ami közismerten költséges, emellett a dolgozók egészségét is károsíthatja. A felszínről mélyített, felül nyitott munkagödrök vízzáró körülhatárolása pl. szádfalazással vagy réseléssel oldható meg. A vízzáró kivitelű szádfalak létesítése azonban költséges és munkaigényes. A réseléshez nem mindig áll rendelkezésre elegendő hely. Mélyebben fekvő, és nem a felszínről nyitott munkaterek körülzárásához résfalas technológia értelemszerűen nem alkalmazható. Mivel a laza talajokban vagy feltöitésekben injektálásos módszert sem lehet alkalmazni, ilyen technológiával készült függönyök, membránok stb. alkalmazása sem jöhet szóba. A találmány feladata, hogy laza talajokban és/vagy feltöltésekben egyrészt nagy teherbírású lineáris (hosszúkás) tartószerkezetek előállítására szolgáltasson könnyen kivitelezhető technológiát, másrészt megoldást adjon ilyen talajokban térszín alatti munkaterek egyszerű eljárással történő ideiglenes körülzárására, kiküszöbölve a keszonos munkamódszer alkalmazásának, illetve a szádfalazásnak vagy réselésnek a szükségességét. A találmány a következő felismeréseken alapszik. A laza talajok és feltöltések — amelyeknek nincs megfelelő teherbíró képességük — gyakran viszonylag kis vastagságú rétegekben helyezkednek el, így olyan utószilárduló anyag injektálásával készülő lineáris tartószerkezettel célszerű áthidalni az ilyen rétegeket, amelyek egyik végükkel a felszínen — vagy más építési kiindulási szinten- rögzített testen támaszkodnak fel, a másik végükkel pedig a laza talaj vagy feltöltés alatt húzódó, teherbíró talajrétegbe vannak beágyazva, így alsó feltámaszkodásuk is biztosított; és hogy a kivitelezés során olyan — a végleges tartószerkezet részét is képező — segédelemet kell alkalmazni, amely az áthidalásra, és a kivitelezés közben fellépő igénybevételek felvételére önmagában is alkalmas. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy amennyiben ilyen lineáris tartószerkezeteket egymástól megfelelő oldaltávolságban, a körülzárandó felszín alatti tér kontúrjának megfelelő nyomvonalon kiosztva állítunk elő, a szomszédos tartók injektált testeinek egymásba metsződése eredményeként nagy teherbírású, ideiglenes vízzáró falazat jön létre, amely által határolt térben a tényleges műtárgy megépítése már könnyen végrehajtható. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan hosszúkás (lineáris) tartószerkezet előállítására irányuló eljárás segítségével oldottuk meg, amelyre az jellemző, hogy a létesítendő tartószerkezet tervezett helyén a talajban készített — adott esetben fúróiszappal megtámasztott — furatban önmagában is teherviselő segédtartót, azt körülvevő vasszerelést, valamint a segédtartóhoz rögzített, annak hosszirányában húzódó injektálócsövet vagy -csöveket tartalmazó segédtartószerkezetet helyezünk el, amelynek injektálócsövén vagy -csövein keresztül injektáljuk a furatba az utószilárduló anyagot, és azt - önmagában ismert módon - megszilárdulni hagyjuk. A falszerkezet építése során a létesítendő falszerkezet nyomvonalában egymástól oldalirányú távközökkel — adott esetben fúróiszappal megtámasztott — furatokat készítünk, és azokba injektálással utószilárduló anyagot juttatunk, mimellett a szomszédos furatok távolságát az injektált zónák egymásba hatolását, és ily módon összefüggő injektált talajtartomány létrejöttét eredményező módon vizsgáljuk meg, és erre az eljárásra az jellemző, hogy a furatokban önmagában is teherviselő segédtartót, azt körülvevő vasszerelést, valamint a segédtartóhoz rögzített, annak hosszirányban húzódó injektálócsövet vagy -csöveket tartalmazó segédtartószerkezeteket helyezünk el, amelyek injektálócsövén vagy -csövein keresztül injektáljuk a furatokba az utószilárduló anyagot, és azt — önmagában ismert módon - megszilárdulni hagyjuk. A falszerkezet építését célszerűen úgy hajtjuk végre, hogy elébb két-két második hosszúkás tartószerkezetet építünk meg, majd'ezt követően készítjük el — célszerűen még a már megépített tartószerkezetek utószilárduló anyagának teljes megkötése előtt — a közbenső tartószerkezeteket; előnyös lehet, ha a később megépített hosszúkás tartószerkezeteket az előbb megépítettek nyomvonalán kívül húzódó nyomvonalon osztjuk ki. Akár tartó-, akár falszerkezetet építünk a találmány szerinti eljárással, előnyös lehet, ha a hosszúkás tartószerkezet(ek)et felső végük tartományában a terepszint tartományában, vagy más szinten megtámasztjuk, alsó végüket pedig teherbíró talajba mélyesztjük. A találmány szerinti eljárások talajszilárdítással kombinálhatok, pl. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
