188510. lajstromszámú szabadalom • Alépítmény tárolóépítményekhez, különösen silókhoz

1 188 510 2 koszorú előirányozva a gyűrű- és sugárirányú erők fel­vételéhez. Az egészében 11 hivatkozási számmal jelölt hengeres silófalnak egyébként 121 merevítőbordái vannak, ame­lyekre belülről a 122 köpenylemez van felerősítve (16. ábra). A 121 bordák hozzájuk hegesztett acél 123 talplemezek közvetítésével fekszenek fel a 111 külső vég­gerendák felső 119 fejlapján. A 123 talplemezeket a 121 merevítőbordákkal együtt úgy kötjük le a 111 külső vég­gerendához, hogy a talplemezen keresztülmenő furato­kat készítünk a véggerendában, a furatokat kitisztítjuk, és azokban kúpos horgonyzású 124 feszítőcsavarokat he­lyezünk el, amelyek meghúzásával a lekötés megtörtént. A 19- ábra szerinti kapcsolat lényegében a 3. ábra szerintivel azonos, ezért az ott már ismertetett szerke­zetrészeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Eltérés abban van, hogy a kibetonozott acél­csövek által alkotott 106 pillérek be vannak betonozva a vasbeton 32 támaszlemezbe, célszerűen azzal egy tag­ban előregyártva készülnek. Ez a 32 támaszlemez is a siló 6 átmenő nyílása felé lejtő, egy, a 32 támaszlemez felső részén kialakított, a támaszlemezzel egy tagban kiön­tött 26 összekötőtag felső felületét alkotó trapéz alakú 35 ferde lapokkal rendelkezik (1. a 6. ábrát is), ebben az esetben azonban a központi elemnek tizenhat ferde lapja van, a 105 fenékelemek számának megfelelően. A 6 át­menő nyílás a siló ürítőnyílása, és e nyíláson megy ke­resztül a siló X függőleges geometriai középtengelye. A 26 összekötőtag és az előregyártott vasbeton 105 fe­nékelemek alsó véggerendái között körbenfutó hézagban 9 monolit vasbetonkoszorút készítünk, amelynek a vasa­lását egyrészt a 105 fenékelemekből kinyúló, hajtű alakú 117 bekötő betonacélok, másrészt a 125 gyűrű alakú betonacél-betét alkotják. A légtömör hézagzárást biztosító kibetonozást és a beton megszilárdulását követően a 105 fenékelemek és a 104 központi elem kö­zött a statikai kapcsolat létrejött. A 32 támaszlemez és a 112 belső véggerenda között acélanyagú 126 alátétleme­zek vannak elhelyezve, a magassági méreteltérések ki­­egyenlítése és az erőátadás céljából. Amint a 13. ábrán látható, a 105 elemek sugárirányú 110 perembordáinak a külső oldalán hosszirányban végigfutó, kismértékben kiálló 127 váll van. Ez a 20 ábra szerinti elemcsatlakozást teszi lehetővé, ugyanis a szom­szédos elemek között felül, viszonylag széles 128 héza­gok alakulnak ki, amelyek légtömör hézagzárást bizto­sító módon 129 utószilárduló anyaggal, pl. finomszem­csés adalékanyagú betonnal tölthetők ki. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a követ­kezők: azáltal, hogy az alépítményt kis számú előregyártott vasbetonelemből építjük meg, kiküszöböljük a negatív szerkezethibákat, amelyek egyrészt a helyszínen készí­tett monolit vasbetonszerkezetek méreteltéréseiből és minőségi hibáiból adódnak, másrészt az egyes építőipari szervezetek nem megfelelően magas műszaki felkészült­ségére vezethetők vissza. Mivel az elŐTegyártott vasbeton­­elemek előállítása nagyüzemi körülmények között, nagypontosságú sablonokban történik, a maximális pon­tosság és a jó minőség még a viszonylag bonyolult, azon­ban magasabb készültségi fokú és alakú előregyártott ele­meknek is biztosítható. Egyébként az előregyártóit ele­meknek éppen ez a magasabb készültségi foka biztosít további előnyöket, hiszen lényegesen kevesebb fajta elemre van szükség, amelyek azonban komplex felada­tokat oldanak meg, és a kevesebb elem a helyszínen ké­szítendő kapcsolatok számát is lényegesen csökkenti, emellett ezeknek a kapcsolatoknak a kialakítása is egy­szerűbb, nevezetesen egyáltalán nincs szükség hegesz­tésre Mindezen tényezők eredményeként minimális építéshelyi élőmunka-igény szükséges, emellett az építés­helyi munkák leegyszerűsödnek, úgyhogy az alépítményt viszonylag szerényebb felkészültségű építőipari szerve­zetek is képesek kivitelezni. A találmány szerinti alépít­mény messzemenően gazdaságos, mert magas termelé­kenységi és viszonylag alacsony önköltségi mutatókkal építi ető meg; anyagfelhasználása pl. egy hasonló célú, előregyártott vasbetonelemekből készült siló-fogadószint anyagfelhasználásának csak mintegy 70—80 %-át teszi ki. A 7 -20. ábrák szerinti alépítmény sok esetben — a mindenkori feladattól függően — még előnyösebb lehet, mint az 1—6. ábrák szerinti: kisebb ugyanis a helyszíni élőmunka-, szakmunka- és anyagigénye, valamint csök­ken az építés átfutási ideje is, mert a munkák zömmel szerelési jellegűek, és igen gyorsan végrehajthatók. Egyszerűbb a silófal lekötése is. Több fenéklemez alkal­mazható, így az íves helyett megfelel a háromszöglappal való közelítés is, mert a tölcsér belső felülete képes kielé­gíteni a vele szemben támasztott követelményeket. Ebből következően egyszerűbb lett a vasbeton fenékele­mek gyártása is, és olcsóbbak lettek ezek az elemek. Biztonságtechnikai (balesetvédelmi) szempontból is ked­vezi bb a 7-20. ábrák szerinti változat. A találmány természetesen nem korlátozódik a fen­tiekben részletezett kiviteli példákra, hanem az igény­pontok által definiált oltalmi körön belül többféle mó­don megvalósítható. Szabadalmi igénypontok 1. Alépítmény tárolóépítményekhez, különösen silók­hoz. amely a tárolóépítmény alapozási szerkezete és fel­menő oldalfala között helyezkedik el, és amelynek a tárolóépítmény fenékreszét alkotó térelhatároló szerke­zete van, amely centrális átmenő nyílást tartalmaz, és felülnézetben trapéz alakú, vagy lényegében trapéz alakú, sugárirányban húzódó, keskenyebb végükkel centrális nyílás felé irányuló előregyártott vasbeton fenékelemek felhasználásával készül, amelyek külső peremei tartomá­nyában körbenfutó monolit vasbeton koszorú húzódik, és amely térelhatároló szerkezet egyrészt e koszorú, másrészt a centrális nyílás környezetében az alapozási szerkezethez csatlakoztatott pillérekkel vagy/és fallal vagy falakkal van alátámasztva, azzal jellemezve, hogy- az előregyártott vasbeton fenékelcmeknek (7) le­meze (33), valamint attól lefelé nyúló, oldalsó sugár­irányú peremgerendái (29), ezekre keresztirányú, ugyan­csak lefelé nyúló külső véggerendája (33) és belső végge­­ren iája (34) van;- a külső veggerenda (33) legalább kétoldalt és felül nyi'ott, egy felső körbenfutó monolit vasbetonkoszorú (10 befogadására szolgáló vályúval (33a) rendelkezik;- a fenékelemek (7) belső véggerendájukkal (34) egy — pilléreken (3) nyugvó — előregyártott vasbeton központi elemen (5) támaszkodnak fel, amely a centrá­lis átmenő nyílást (6) is tartalmazza, és amelynek egy tárr aszlemezből (32) felfelé kinyúló, az átmenő nyílást (6) körülvevő összekötőtagja (26) van, amely összekötő­tag (26) felső felülete a fenékelemek (7) felső felületével 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom