188510. lajstromszámú szabadalom • Alépítmény tárolóépítményekhez, különösen silókhoz

1 188 510 A találmány tárolóépítményekhez, különösen silók­hoz alkalmazható, a felépítmény, pl. hengeres siló-fal, valamint az alapozási szerkezet között elhelyezkedő alépítményre vonatkozik, amelynek a tárolóépítmény fenékrészét alkotó térelhatároló szerkezete van, amely centrális átmenő nyílást tartalmaz, és felülnézetben trapéz alakú, vagy lényegében trapéz alakú, sugár irány­ban húzódó, keskenyebb Végükkel a centrális nyílás felé irányuló előregyártóit vasbeton fenékelemek felhasználá­sával készül, amelyek külső peremei tartományában kör­­benfutó monolit vasbeton koszorú húzódik, és amely térelhatároló szerkezet egyrészt e koszorú, másrészt a centrális nyílás környezetében az alapozási szerkezethez csatlakoztatott pillérekkel vagy /és fallal vagy falakkal van alátámasztva. Különféle ömlesztett anyagok tárolásához mind a mezőgazdaságiban, mind az iparban gyakori az állóhenger alakú fém-, vagy vasbeton falú silók használata. Ezek függőleges fala alul legtöbbször egy kúpos kialakítású tölcsérben folytatódik, amelyben alul középen ürítő­­nyílás, egyéb helyeken pedig különböző célú technoló­giai nyílások találhatók. A kúp dőlésszögét a tárolandó anyag súrlódási szöge határozza meg úgy, hogy a mara­déktalan ürítés lehetővé váljék, de a kúpos fal ne legyen túlzottan meredek, mert a tárolt anyag „átboltozódás” miatt nem volna üríthető. A silók méreteit gazdaságos­­sági okokból egyre nagyobbra választják, így ezen alsó, tölcsér formájú alépítmény szintén gazdaságossági okok miatt egyre gyakrabban vasbeton szerkezetű, még fém­­köpeny esetén is. A helyszínen öntött „monolit” vasbeton tölcsérek ki­vitelezési hátrányai mellett (nagy helyszíni élőmunka-, szakmunka-, idő- és anyagigény, bonyolult kétoldali ferde zsaluzatok, vasalások, állványozások) jelentősek a minőségéi hiányok miatti gondok is (járulékos többlet­­munkák, anyagminőségi gondok, időjárástól való függés stb.), amelyek következtében az egyébként is hosszú építési idő elhúzódásával is számolni kell. Ismeretes előregyártott vasbetonelemekből a hely­színen összeépített tölcsér-alépítmény is, mely a fent fel­sorolt hátrányokat ugyan jelentős mértékben csökkenti, azonban néhány vonatkozásban kedvezőtlen. Neveze­tesen — az elemek összeépítése helyszíni hegesztési munkát kíván, mégpedig nehezen hozzáférhető helyzetű kapcso­latban is, és csak magasan kvalifikált hegesztő szakmun­kással végezhető el ; — az összeépítési pontosság igénye a hegesztett kap­csolatok miatt nagyon magas szerelési gondosságot kö­vetel; — a hegesztett kapcsolatok korrózióvédelme fontos, csak rendszeres karbantartási műveletekkel végezhető el: — az előregyártott elemek száma, és ebből követke­zően a helyszíni kapcsolatok mennyisége is viszonylag nagy, ami tetemes szerelési időráfordítást igényel; — a középpont körül elhelyezkedő sok pillér a tech­nológiai berendezések beépítését, cseréjét és karbantartá­sát meglehetősen megnehezíti; — a központi ürítőnyílás kialakításához meglehetősen nagymennyiségű helyszíni munkaráfordítás szükséges; — a csomópontok illeszkedő felületeinek sík-eltéréseit csak nehézkesen és nem megfelelően megbízhatóan lehet kiegyenlíteni. Ez a feladat szerelés közbeni nedves kap­csolattal oldható meg. Az itt elkövetett hiba a fellépő igen nagy erők miatt a csatlakozások és környezetük megrepedéséhez vezethet. Az újabban egyre elterjedtebben alkalmazott, gépi ürítőkotróval ellátott laposfenekű silóknál is fokozott igény jelentkezik az alépítmény gyors, pontos és gazda­ságos megépítésére. A találmány feladata, hogy a fent felsorolt problémá­kat kiküszöbölő olyan, előregyártott vasbeton elemek felhasználásával készíthető siló-alépítményt szolgáltas­son, amelynek építés-kivitelezése gyorsan és gazdaságo­san végezhető, másrészt maximális méretpontosságot biztosít, úgyhogy a fémszerkezetű silók elhelyezését is lehetővé tegye, mégpedig úgy, hogy a helyszínen mini­mális számú, és nagyon egyszerű kapcsolatot kelljen csak kialakítani. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy mini­mális számú speciális, viszonylag bonyolult alakú elem felhasználásával, és minimális számú helyszíni kapcsolat­tal megoldható az alépítmény gyors és gazdaságos kivi­telezése, és az elemek viszonylagos bonyolultságából 3dódó hátrány sokszorosan megtérül a helyszíni kapcso­latok leegyszerűsödésével, ugyanakkor az előregyártás maximális méretpontosságot biztosít; végül a kevés hely­színi kapcsolat minimális helyszíni élőmunka-ráfordítást és építési időt igényel. További lényeges felismerésünk, hogy a nagy erőket átadó beton-kapcsolatokban mű­gumi, vagy más rugalmas anyagú betéteket célszerű alkalmazni, mert ezek a feszültségcsúcsok, és az azok miatti repedések kialakulását meggátolják. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a talál­mány értelmében olyan alépítmény segítségével oldottuk meg, amelynek a tárolóépítmény fenékrészét alkotó tér­elhatároló szerkezete van, amely centrális átmenő nyílást tartalmaz, és felülnézetben trapéz alakú, vagy lényegé­ben trapéz alakú, sugárirányban húzódó, keskenyebb végükkel a centrális nyílás felé irányuló előregyártott vasbeton fenékelemek felhasználásával készül, amelyek külső peremei tartományában korbenfutó monolit vas­beton koszorú húzódik, és amely térelhatároló szerkezet egyrészt a koszorú, másrészt a centrális nyílás környeze­tében az alapozási szerkezethez csatlakoztatott pillérek­kel vagy/és fallal vagy falakkal van alátámasztva, és amelynek az a lényege, hogy- az előregyártott vasbeton fenékelemeknek lemeze, valamint attól lefelé nyúló oldalsó sugárirányú perem­gerendái, ezekre keresztirányú, ugyancsak lefelé nyúló külső véggerendája és belső véggerendája van;- a külső véggerenda legalább kétoldalt és felül nyi­tott, egy felső korbenfutó monolit vasbetonkoszorű befogadására szolgáló vályúval rendelkezik; — a fenékelemek belső véggerendájukkal egy — pillé­reken nyugvó - előregyártott vasbeton központi elemen támaszkodnak fel, amely a centrális átmenő nyílást is tartalmazza, és amelynek egy támaszlemezből felfelé ki­nyúló, az átmenő nyílást körülvevő összekötőtagja van, amely összekötőtag felső felülete a fenékelemek felső felületével célszerűen közös, vagy lényegében közös sík­ban helyezkedik el; — a belső véggerenda és központi elem összekötőtagja között korbenfutó monolit vasbetonkoszorú van. A találmány tárgyát képezi az az alépítmény is, amely a tárolóépítmény alapozási szerkezete és felmenő oldal­fala között helyezkedik el, és amelynek a tárolóépít­mény fenékrészét alkotó térelhatároló szerkezete van, amely centrális átmenő nyílást tartalmaz, és felülnézet-2 5 I 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom