188489. lajstromszámú szabadalom • Homopoláris egyenáramú gép golyós áramszedőkkel

1 1 88 489 2 A találmány tárgya szerkezeti megoldás tárcsás forgó­részű hűtnopoláris egyenáramú gépre, amely szerint a gép főáramkörében a mozgó alkatrészek között gördülő érintkezőket, célszerűen golyókat alkalmazunk az áram­folyás biztosítására. A találmány szerinti egyenáramú gép előnyösen alkal­mazható minden olyan helyen, ahol néhány kW-nál na­gyobb teljesítményű egyenáramú gépre van szükség, és a gép súlyának, térfogatának, tehetetlenségi nyomatéká­­nak csökkentése, valamint megbízhatóságának növelése elsőrendű fontosságú. Az egyenáramú gépek jelentősége mellett közismertek a ma általánosan használt dobtekercselésű armatúrájú és kiálló pólusú állórészű egyenáramú géppel kapcsolatos problémák. A kiálló pólusú állórész helyigényes. A for­górész méretét jelentősen megnövelik a tekercsfejek. Az armatúravisszahatás és a kefeszikrázás segédpólusok al­kalmazását kívánja meg. Az egész gép legkényesebb ele­me a kommutátor, ez legfőbb hibaforrás. A kommutátor és a kefék gyakori ellenőrzésre szorulnak. Rossz beállítás vagy túláram esetén körtűz keletkezhet. A gyártás körül­ményes, emiatt az egyenáramú gépek lényegesen drágáb­bak, mint a hasonló teljesítményű váltakozóáramú gépek. A hátrányok kiküszöbölésére több irányban folyik kutatás. Az egyik tendencia a mechanikus kommutátort helyzetérzékelőkkel vezérelt félvezetős kapcsolókkal kí­vánja felváltani, az alapkonstrukció megtartásával. A má­sik fő irányzat gyökeresen eltérő konstrukciót alkalmaz­va a homopoláris indukciót használja fel. Geometriailag a homopoláris gépeknek két alaptípusuk van: a hengeres és a tárcsás forgórészűek. A homopoláris gép egy hengeré­ben vagy tárcsájában hasonló nagyságrendű feszültség in­dukálódik, mint a hagyományos (heteropoláris) egy ve­zetőjében; ugyanakkor az áramerősség igen nagy lehet. Nagyobb feszültséget csak több tárcsa, ill. henger sorba­­kapcsolásával kaphatunk. A sorbakapcsolás kivitelezésére a tárcsás változat alkalmasabbnak tűnik. A homopoláris konstrukció számos előnyt rejt magá­ban a hagyományoshoz képest, ezeket azonban csak ak­kor lehet kiaknázni, ha a tárcsákat erőteljesen mágneses tér járja át és az áramszedők nagy áramokat képesek kis mechanikus és villamos veszteség árán megbízhatóan át­vinni. A fenti követelményeket igen nehéz összeegyez­tetni. Pl. ha áramszedőnek szénkefét vagy egyéb szilárd csúszóérintkezőt alkalmazunk, akkor ennek áramterhel­hetősége elmarad a tárcsák terhelhetőségétől, jelentős lesz a súrlódási veszteség és az átmeneti feszültségnek a tárcsafeszültséghez viszonyított aránya is nagy lesz. A tárcsaátmérő növelésével ez utóbbi csökkenthető ugyan, ekkor azonban a kefekopás lesz jelentős. Emellett az ilyen áramszedőknek nagy a helyigénye, elhelyezésük a légrés növekedésével jár, ami viszont maga után vonja a gerjesztő teljesítmény növekedését. Az „Acta Polytechnica Scandinavica — Electrical Engineering” folyóirat 1982. 48. számában megjelent „Homopoláris gépek szupravezetéssel:Folyékony fémes áramszedés és tervezési irányelvek” c. cikk felsorolja az elmúlt két évtized kisérleti eredményeit és részletesen tárgyalja a témában folyó legújabb kutatásokat. A cikk szerint mindezideig nem sikerült olyan áramszedőt ki­dolgozni, amely minden tekintetben megfelel a követel­ményeknek. Jelenleg előtérbe kerültek a folyékony fém áramszedők a szilárd, csúszó áramszedőkkel szemben; az előbbiek alkalmazását összekapcsolják a gerjesztőtekercs folyékony héliuinos hűtésével, hogy szupravezetést elő­idézve fedezzék a gerjesztés igényt. Számos probléma még megoldásra vár, főként a folyékony fémes áramsze­dőkkel kapcsolatban, hogy a módszer ipari méretekben alkalmazható legyen. A szerző 1 MW-on felüli teljesítmé­nyeket — hajó és hengerművi hajtásokat, fém-elektrolí­zist — jelöl meg várható alkalmazási területekként. A fenti megoldásnak az a hátránya, hogy bonyolult és drága, ilyen módon csak igen nagy gépek gazdaságos megvalósítása képzelhető el. A találmány célja olyan konstrukció kialakítása, amely kiaknázva a homopoláris elvben rejlő előnyöket, mentes a hagyományos egyenáramú gépek hátrányaitól, széles teljesítménytartományban alkalmazható és gaz­daságosan gyártható. A találmány szerinti homopoláris egyenáramú gép azon a felismerésen alapul, hogy ha a tárcsák kerülete mentén elosztva gördülő érintkezőket, célszerűen vezető golyókat helyezünk el, akkor nagy áramterhelhetőségű, kis helyigényű, egyszerű és olcsó áramszedőkhöz jutunk. Ily módon a tárcsák közötti légrés is kicsivé tehető, ami előnyös a gerjesztés szempontjából. A golyókat golyóko­sarakba ágyazzuk. A golyósorokat felváltva helyezzük el a tárcsák külső és belső kerülete mentén, így a tárcsák rugalmas alakváltozása biztosítja a jó érintkezéshez szük­séges egyenletes erőt. A golyók és a pálya érintkezése pontszerű, így a nagy felületi nyomás kenőanyag jelenlé­te esetén is biztosítja a fémes érintkezést. A golyósorok váltakozó elhelyezésével a tárcsafeszültségek sorbakap­­csolása is biztosított. A tárcsák váltakozva rögzítettek mechanikusan a tengelyhez, illetve a tárcsaköteget körül­vevő serlegalakú belső házhoz. Ez a megoldás azért is elő­nyös, mert így a belső ház a tengellyel és a tárcsákkal egy szerelési egységet alkot. Akkor kapunk maximális forgó­részfeszültséget, ha az állórészhez képest a tengely és a belső ház azonos fordulatszámmal, de egymással ellenté­tes irányban forog. Ez az állapot ideális a tárcsák közötti golyókra is, mert így nem „vándorolnak”, centrifugális erő nem hat rájuk. A találmány szerinti homopoláris egyenáramú gép egyik lehetséges kiviteli alakjában a belső ház az állórész­hez rögzített. Ebben az esetben a tárcsákon termelődő nyomatéknak csak a felét tudjuk felhasználni és a fordu­latszám is korlátozott a golyóvándorlás miatt. Előny vi­szont a konstrukció egyszerűsödése. A találmány szerinti homopoláris egyenáramú gép egy másik lehetséges kiviteli alakjában a belső házat elfordu­­lóan ágyazzuk és 1:1 áttételű, ellentétes forgásirányt biz­tosító közlőmű — célszerűen fogaskerékáttétel — segítsé­gével a gép tengelyéhez kapcsoljuk. Mágneses térben forgó vezető golyókban örvényára­mú veszteség keletkezik. Nagyobb fordulatszám igénye esetén bármelyik kiviteli alaknál olyan megoldást alkal­mazunk e veszteségek csökkentésére, mely egyrészt csök­kenti a golyókat átjáró mágneses teret, másrészt azt a golyók forgástengelyével egyirányúvá teszi. Ezt oly' mó­don érjük el, hogy a tárcsák peremét nem ferromágneses fémből készítjük, a nem ferromágneses golyókosárba pe­dig ferromágneses betéteket építünk be. A találmány a továbbiakban egy kiviteli példa kap­csán rajzok alapján ismertetjük. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti homopoláris egyenáramú gépnél a tárcsák és a golyók kapcsolatát mu­tatja be vázlatos formában, a 2. ábra a találmány szerinti homopoláris egyenáramú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom