188486. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet konzol-lemezes építmény-részek, különösen függőfolyosók utólagos megerősítésére

1 1 88 486 2 A találmány konzol-lemezes építményrészek, külö­nösen függőfolyosók, erkélyek és hasonlók utólagos megerősítésére szolgáló szerkezetre vonatkozik, amely­nek tartótagjai, és ezeken felfekvő, a meglevő konzol­­lemezes építményrészt alulról megtámasztó tartóelemei vannak. Mind régi, mind új épületek, különösen lakóépületek (bérházak) egyes emeleti helyiségeinek (lakásainak) meg­közelítését gazdaságosan a homlokzaton (főleg belső — udvari - homlokzaton) szintenként végigfutó függőfo­lyosókkal lehet biztosítani. A függőfolyosók szerkezeti kialakítása többféle lehet. Általában kő- vagy acélanyagú tartókonzolokon fekszik fel valamilyen többnyire vasbeton-, vagy kőlapok által al­kotott lemez, de gyakran önmagában jelenik meg a meg­felelő vasalással rendelkező - vasbetonlemez függőfolyo­sóként. Kültéri elhelyezkedésük miatt a függőfolyosók foko­zottan ki vannak téve az időjárási hatásoknak, emellett hozzáférhetőségük nehézségei miatt rendszeres karban­tartásuk is elmarad. így az egyes építőanyagok időben kedvezőtlenül változó tulajdonságai miatt egyre több régi függőfolyosó kerül a használhatóság határára, és szo­rul ideiglenes megtámasztásra; cserére, illetve megerősí­tésre. Különösen nagyfokú károsodás észlelhető a konzolos acélgerendák közé betonozott salak- és bauxitbeton-le­­mezű függőfolyosóknál; itt ugyanis a lemezanyag tönkre­menetelével párhuzamosan, a korróziós hatások miatt az acélanyagú konzolos tartóelemek is tönkremennek. Jelenleg a függőfolyosók felújítására a legelterjedteb­ben az alábbi módszert alkalmazzák: A felülvizsgálat során csökkent, nem kielégítő teher­bírásúnak talált függőfolyosót első lépésben biztosítják. A megerősítés vagy csere tetemes időigénye miatt a gyors biztosítás legkézenfekvőbb — és legelterjedtebb — módja az aláállványozás, ami azonban rendkívül hátrányos: nagytömegű, romlandó faanyag beépítését, és huzamo­sabb időn át beépített állapotban tartását igényli, ugyan­ekkor akadályozza a később sorra kerülő tényleges meg­erősítési munkákat, végül az épület esztétikai megjelené­sét is hosszú időn keresztül károsan befolyásolja. Az ilyen — beállványozott függőfolyosójú — épület helyre­­állításához általában a lakók kiköltöztetése, a régi függő­folyosó-szerkezet elbontása, és — felülről lefelé haladó — teljes újjáépítése szükséges. A nagyvárosokban a felül­vizsgálatok kiterjesztésével rohamosan nő a megerősítés­re szoruló függőfolyosók száma, de a fentiekben részle­tezett módszer alkalmazását nemcsak a szükséglakások hiánya, hanem maguk az állványok is úgyszólván lehetet­lenné teszik. Egyébként az állványozás költsége a tényle­ges csere költségének a többszörösét teszi ki. A fenti hátrányok kiküszöbölésére az utóbbi időben olyan módszert fejlesztettek ki, amelynek az a lényege, hogy a függőfolyosó alatt a falazatban véséssel fészkeket alakítanak ki, amelybe acélkonzolokat betonoznak be. Az acélkonzolokra fémanyagú trapézlemezeket helyez­nek el, és ezzel támasztják alá a meglevő, meggyengült függőfolyosó-lemezt. Bár az ideiglenes állványzat elha­gyását ez a módszer lehetővé teszi, és az épület haszná­latát nem feltétlenül akadályozza, elsősorban a fészek­­vcsés és helyszíni betonozás miatt viszonylag lassú, nagy a helyszíni élőmunka-igénye, a trapézlemezek a tűzren­­dészeti előírásoknak nem felelnek meg, végül nem ad le­hetőséget az esztétikai — esetenként műemléki — köve­telmények kielégítésére. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgál­tass m konzolos építményrészek, különösen függőfolyo­sók megerősítésére, amely a jelenlegi, hasonló célú meg­old; soknál gyorsabban, jóval kisebb élőmunka-ráfordí­tással, és az esztétikai igényeket is optimálisan kielégítve teszi lehetővé a munka végrehajtását. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ameny­­nyiben a konzolos tartótagokat sarokmerev fél-keretek alkttják, amelyek felül húzott, alul pedig nyomott kap­csolatokkal vannak a falhoz csatlakoztatva, minimális vé­­sési. illetve helyszíni betonozással optimális alátámasztás biztosítható pl. üreges betongerendácskák számára; és ha a rögzítési helyeken függőleges értelmű játékot biztosí­tunk a csatlakozó elemek számára, ezekkel a fél-keretek­kel a gerendák által alkotott alátámasztó lemez a megle­vő folyosó lemezének feszíthető, miáltal tökéletesen biz­tonságos alátámasztó rendszer alakítható ki. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan szerkezet segítségéve] oldottuk meg, amelynek tartótagjai, és ezeken felfekvő, a meglevő kon­­zol-'emezes építményrészt alulról megtámasztó tartóele­mei vannak, és amelynek az a lényege, hogy olyan kon­zolos tartótagjai vannak, amelyeknek — beépített hely­zetikben — a meglevő konzol-lemezes építményrésszel párhuzamos felülettel rendelkező előrenyúló szára, vala­mint arra merőleges felülettel rendelkező, lefelé nyúló szára van, amely szárak egymáshoz sarokmereven kap­csolódva félkeret-szerű egységet alkotnak; és a konzolos tartútagok felső részük tartományában csak húzásra, vág)' lényegében csak húzásra igénybevett bekötőelemek­kel, alsó részük tartományában pedig feltámaszkodó, fer­de nyomásra igénybevezett támaszelemekkel vannak a meglevő építményrészhez, pl. felmenő falhoz csatlakoz­tatva. Egy kiviteli példa szerint a húzásra igénybe vehető bekótőelemek a meglevő építményrészben, pl. falban vagy koszorúgerendában készített furatokban utószilár­­dulo anyaggal, pl. — adott esetben töltőanyaggal társí­tott — műanyag ragasztóval rögzített horonycsavarok, amelyekhez a konzolos tartótagok pl. csavaranyákkal vannak csatlakoztatva. Célszerű, ha a támaszelemek a le­felé nyúló szár alsó végéhez rögzített, és hátrafelé, a fal fészkébe hajló, ott rögzített konzolos elemként vannak kialakítva. Egy további találmányi ismérv szerint a tá­maszelem magassága kisebb, mint a fészek magassága, miniellett a magasság-különbség mértéke célszerűen a fé­szekben a támaszelem alatt, pl. betonból készült, előre­­gyáitott alátéttest vagy/és monolitbeton kitöltés elhelye­zését lehetővé tevő módon van megválasztva. Szereléstechnikai szempontból fontos az a kiviteli pél­da, amely szerint a félkeret-szerű konzolos tartótagnak felső része tartományában olyan, a húzásra igénybe ve­hető bekötőelemekhez való csatlakoztatáshoz előirány­zott nyílása(i) van(nak), amely(ek) a konzolos tartótag és a bekötőelemek csatlakoztatását függőleges értelmű játékkal, vagyis a teljes tartótagnak a végleges rögzítését megelőzően a bekötőelemekhez viszonyított fel-le moz­gatását lehetővé tevő módon van(nak) kialakítva. Ez megoldható például úgy, hogy a konzolos tartótagnak az előrenyúló szár felső lapjától felfelé túlnyúló, célsze­­rűer a lefelé nyúló szár hátlapjának folytatásába eső le­mezrésze van, és e lemezrészben vannak a húzásra igény­be tehető bekötőelemek átvezetéséhez előirányzott nyí­lások kialakítva, amelyek magassága meghaladja a bekö­tőd ;mek szélességét (átmérőjét). Ebben az esetben cél­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom