188486. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet konzol-lemezes építmény-részek, különösen függőfolyosók utólagos megerősítésére
1 1 88 486 2 A találmány konzol-lemezes építményrészek, különösen függőfolyosók, erkélyek és hasonlók utólagos megerősítésére szolgáló szerkezetre vonatkozik, amelynek tartótagjai, és ezeken felfekvő, a meglevő konzollemezes építményrészt alulról megtámasztó tartóelemei vannak. Mind régi, mind új épületek, különösen lakóépületek (bérházak) egyes emeleti helyiségeinek (lakásainak) megközelítését gazdaságosan a homlokzaton (főleg belső — udvari - homlokzaton) szintenként végigfutó függőfolyosókkal lehet biztosítani. A függőfolyosók szerkezeti kialakítása többféle lehet. Általában kő- vagy acélanyagú tartókonzolokon fekszik fel valamilyen többnyire vasbeton-, vagy kőlapok által alkotott lemez, de gyakran önmagában jelenik meg a megfelelő vasalással rendelkező - vasbetonlemez függőfolyosóként. Kültéri elhelyezkedésük miatt a függőfolyosók fokozottan ki vannak téve az időjárási hatásoknak, emellett hozzáférhetőségük nehézségei miatt rendszeres karbantartásuk is elmarad. így az egyes építőanyagok időben kedvezőtlenül változó tulajdonságai miatt egyre több régi függőfolyosó kerül a használhatóság határára, és szorul ideiglenes megtámasztásra; cserére, illetve megerősítésre. Különösen nagyfokú károsodás észlelhető a konzolos acélgerendák közé betonozott salak- és bauxitbeton-lemezű függőfolyosóknál; itt ugyanis a lemezanyag tönkremenetelével párhuzamosan, a korróziós hatások miatt az acélanyagú konzolos tartóelemek is tönkremennek. Jelenleg a függőfolyosók felújítására a legelterjedtebben az alábbi módszert alkalmazzák: A felülvizsgálat során csökkent, nem kielégítő teherbírásúnak talált függőfolyosót első lépésben biztosítják. A megerősítés vagy csere tetemes időigénye miatt a gyors biztosítás legkézenfekvőbb — és legelterjedtebb — módja az aláállványozás, ami azonban rendkívül hátrányos: nagytömegű, romlandó faanyag beépítését, és huzamosabb időn át beépített állapotban tartását igényli, ugyanekkor akadályozza a később sorra kerülő tényleges megerősítési munkákat, végül az épület esztétikai megjelenését is hosszú időn keresztül károsan befolyásolja. Az ilyen — beállványozott függőfolyosójú — épület helyreállításához általában a lakók kiköltöztetése, a régi függőfolyosó-szerkezet elbontása, és — felülről lefelé haladó — teljes újjáépítése szükséges. A nagyvárosokban a felülvizsgálatok kiterjesztésével rohamosan nő a megerősítésre szoruló függőfolyosók száma, de a fentiekben részletezett módszer alkalmazását nemcsak a szükséglakások hiánya, hanem maguk az állványok is úgyszólván lehetetlenné teszik. Egyébként az állványozás költsége a tényleges csere költségének a többszörösét teszi ki. A fenti hátrányok kiküszöbölésére az utóbbi időben olyan módszert fejlesztettek ki, amelynek az a lényege, hogy a függőfolyosó alatt a falazatban véséssel fészkeket alakítanak ki, amelybe acélkonzolokat betonoznak be. Az acélkonzolokra fémanyagú trapézlemezeket helyeznek el, és ezzel támasztják alá a meglevő, meggyengült függőfolyosó-lemezt. Bár az ideiglenes állványzat elhagyását ez a módszer lehetővé teszi, és az épület használatát nem feltétlenül akadályozza, elsősorban a fészekvcsés és helyszíni betonozás miatt viszonylag lassú, nagy a helyszíni élőmunka-igénye, a trapézlemezek a tűzrendészeti előírásoknak nem felelnek meg, végül nem ad lehetőséget az esztétikai — esetenként műemléki — követelmények kielégítésére. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltass m konzolos építményrészek, különösen függőfolyosók megerősítésére, amely a jelenlegi, hasonló célú megold; soknál gyorsabban, jóval kisebb élőmunka-ráfordítással, és az esztétikai igényeket is optimálisan kielégítve teszi lehetővé a munka végrehajtását. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amenynyiben a konzolos tartótagokat sarokmerev fél-keretek alkttják, amelyek felül húzott, alul pedig nyomott kapcsolatokkal vannak a falhoz csatlakoztatva, minimális vésési. illetve helyszíni betonozással optimális alátámasztás biztosítható pl. üreges betongerendácskák számára; és ha a rögzítési helyeken függőleges értelmű játékot biztosítunk a csatlakozó elemek számára, ezekkel a fél-keretekkel a gerendák által alkotott alátámasztó lemez a meglevő folyosó lemezének feszíthető, miáltal tökéletesen biztonságos alátámasztó rendszer alakítható ki. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan szerkezet segítségéve] oldottuk meg, amelynek tartótagjai, és ezeken felfekvő, a meglevő konzol-'emezes építményrészt alulról megtámasztó tartóelemei vannak, és amelynek az a lényege, hogy olyan konzolos tartótagjai vannak, amelyeknek — beépített helyzetikben — a meglevő konzol-lemezes építményrésszel párhuzamos felülettel rendelkező előrenyúló szára, valamint arra merőleges felülettel rendelkező, lefelé nyúló szára van, amely szárak egymáshoz sarokmereven kapcsolódva félkeret-szerű egységet alkotnak; és a konzolos tartútagok felső részük tartományában csak húzásra, vág)' lényegében csak húzásra igénybevett bekötőelemekkel, alsó részük tartományában pedig feltámaszkodó, ferde nyomásra igénybevezett támaszelemekkel vannak a meglevő építményrészhez, pl. felmenő falhoz csatlakoztatva. Egy kiviteli példa szerint a húzásra igénybe vehető bekótőelemek a meglevő építményrészben, pl. falban vagy koszorúgerendában készített furatokban utószilárdulo anyaggal, pl. — adott esetben töltőanyaggal társított — műanyag ragasztóval rögzített horonycsavarok, amelyekhez a konzolos tartótagok pl. csavaranyákkal vannak csatlakoztatva. Célszerű, ha a támaszelemek a lefelé nyúló szár alsó végéhez rögzített, és hátrafelé, a fal fészkébe hajló, ott rögzített konzolos elemként vannak kialakítva. Egy további találmányi ismérv szerint a támaszelem magassága kisebb, mint a fészek magassága, miniellett a magasság-különbség mértéke célszerűen a fészekben a támaszelem alatt, pl. betonból készült, előregyáitott alátéttest vagy/és monolitbeton kitöltés elhelyezését lehetővé tevő módon van megválasztva. Szereléstechnikai szempontból fontos az a kiviteli példa, amely szerint a félkeret-szerű konzolos tartótagnak felső része tartományában olyan, a húzásra igénybe vehető bekötőelemekhez való csatlakoztatáshoz előirányzott nyílása(i) van(nak), amely(ek) a konzolos tartótag és a bekötőelemek csatlakoztatását függőleges értelmű játékkal, vagyis a teljes tartótagnak a végleges rögzítését megelőzően a bekötőelemekhez viszonyított fel-le mozgatását lehetővé tevő módon van(nak) kialakítva. Ez megoldható például úgy, hogy a konzolos tartótagnak az előrenyúló szár felső lapjától felfelé túlnyúló, célszerűer a lefelé nyúló szár hátlapjának folytatásába eső lemezrésze van, és e lemezrészben vannak a húzásra igénybe tehető bekötőelemek átvezetéséhez előirányzott nyílások kialakítva, amelyek magassága meghaladja a bekötőd ;mek szélességét (átmérőjét). Ebben az esetben cél5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
