188473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás almás termésű és csonthéjas gyümölcsök tárolhatóságának növelésére
1 188 473 2 A találmány tárgya eljárás almás termésű és csonthéjas gyümölcsök tárolhatóságának növelésére. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a gyümölcsöt kalciumos és sugárkezelésnek vetjük alá. Almás termésű és csonthéjas gyümölcsök tárolása esetén különböző minőségi romlást eredményező változások következnek be. így például alma esetén elsősorban keserűfoltosság, illetve bámulás jelentkezik, meggy esetén a gyümölcs állománya romlik, puhulás, keserű íz lép fel. Számos kísérletet végeztek már ezen romlások gátlására. Alma keserűfoltosságának kalciumos kezeléssel történő csökkentését ismerteti többek között Webster és Forsyth: Can. J. Plant. Sei., 59, 717—723 (1979) és Boon, J. Mort. Sei., 55, (3) 313—321 (1980). Porritt és Lindstor: J. Amer. Soc. Hort. Sei., 102, (4) 394—396 (1977) megállapították, hogy a Spartan alma tárolás alatti puhulása kisebb mértékű kalciumos kezelés esetén. Ugyanezen szerzők a J. Amer. Soc. Hort. Sei., 103 (4), 527—530 (1978) cikkükben megállapították, hogy cseresznye esetén utólagos kalciumos kezelés a gyümölcs állagának javulását eredményezte. Ugyancsak alkalmaztak már sugárkezelést különböző gyümölcs- és zöldségfélék esetén, elsősorban csomagolt gyümölcsök tartósítására. A gyümölcstartósítási technológiák közül az ionizáló sugárzás az egyik legkevesebb energiát igénylő eljárás. Fizikai eljárásról lévén szó, a kémiai kezeléseknél fellépő kémiai vegyszermaradék probléma nem jelentkezik. Tekintette] arra, hogy a termés betakarítását követő tárolásra, feldolgozásra mintegy háromszor annyi energiát fordítunk, mint amennyi a termeléshez szükséges (KISS és FARKAS, 1982), ezért ennek az eljárásnak nagy jövője lehet. A gyümölcsök esetében az ionizáló sugárkezelés irányulhat a penészedés gátlására, a fiziológiai folyamatok lassítására. Számos gyümölcs esetében történtek vizsgálatok (Panel Proceedings Series, 1968). A sugárkezelés (1,5 kGy felett) egyes esetekben puhulást okoz (paradicsom, őszibarack, kajszibarack, alma, körte stb.). Ez különösen a nagy pektintartalmú nyersanyagoknál fordul elő. A kisebb dózisok (1 kGy körül) ugyan nem okoznak jelentős mértékű puhulást, de nem is fokozzák a tárolhatóságot jelentősen. A még kisebb dózisoknál (kb. 0,1—0,2 kGy) a sugárkezelés fokozza a növényi szövetek ellenállóképességét a fertőzésekkel szemben. A hatásmechanizmus pontosan nem ismert, feltételezhető, hogy a sugárkezelés fokozza a növény természetes ellenállóképességét, a hormonszint megváltozása révén. A fenti, kizárólag külön-külön alkalmazott eljárások hátránya egyrészt, hogy a kalciumos kezelés a kezelt gyümölcs ízét változtatja, és a kezeléssel reprodukálható eredmény nem biztosítható. Ugyanakkor a sugárkezelés gátolja ugyan a romlást, mivel a fiziológiai folyamatokat lelassítja, azonban a kezelés után a pektin-bomlás következtében rögtön puhulás lép fel. A találmány célkitűzése az, hogy olyan eljárást biztosítsunk a gyümölcsök tartósítására, amely rendelkezik az eddigi eljárások előnyeivel; azonban mentes azok hátrányaitól. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a gyümölcsöt kalciumos kezelésnek és sugárkezelésnek vetjük alá. A találmány szerinti eljárás során célszerűen úgy járunk el, hogy a gyümölcsöt először kalciummal kezeljük, 2 majd ezt követően előnyösen 24 órán belül sugárkezelésnek vetjük alá. A kezelés után a gyümölcsöt célszerűen hűtőbe szállítjuk. A kalciumos kezelésre általában az irodalomban ismert szereket alkalmazzuk. Így elsősorban kalcium-klorid-oldatot alkalmazunk, használhatók azonban más aniont tartalmazó kalcium-vegyületek, például kalcium-nitrát, kalcium-szulfát stb. is. A mártóoldat koncentrációja azonbán célszerűen alacsonyabb, mint az irodalomból ismert (4—10%-os) oldatoké. A találmány szerint alkalmazott dózistartományban (0,1-1,7 kGy, célszerűen 0,5-1,0 kGy) levő sugárdózissal a Ca-os kezeléssel (0,2—6%-os vizes oldat) a tárolhatóság jelentősen fokozható. A hatás feltehetőleg azon alapszik, hogy a Ca a pektinekkel Ca-pektátot képez, amellyel megakadályozza a sejfalak és sejtek egymástól való elszakadását. Hardenpont téli vajkörte utóérés alatti tárolhatóságát tanulmányoztuk. A tárolást 17— 18°C hőmérsékleten, 68—70% relatív nedvességtartalmú térben végeztük. Különböző kezelések hatását vizsgáltuk a körte utóérése során (citokinines mártóoldat, kalcium-kloridos mártóoldat, sugárkezelés — 0,1, 1 és 2,5 kGy —, hőkezelés és a sugárkezelés — 50°C hőmérséklet és 1 kGy - kombinálva). A kísérletek során megállapítottuk, hogy a körte húsbarnulása kalcium-kloridos mártóoldat és sugárkezelés együttes hatására kb. 55%-kal csökken. A felületi romlás valamennyi kezeléssel csökkenthető volt. Ugyanakkor érzékszervi bírálat során elsősorban a minták színében volt eltérés. A legsárgább a kalcium-kloriddal kezelt, a legzöldebb az 1 kGy dózissal kezelt minta volt. Különböző meggyfajták kezelése esetén úgy találtuk, hogy a találmány szerinti kombinált kezeléssel a meggy romlása 30-50%-kal csökkenthető, a külön-külön csak kalciummal, illetve sugárkezeléssel tartósított gyümölcsökhöz képest. A meggy esetében a romlás csökkentése elsősorban a mechanikai sérülésnek kitett gyümölcsök esetén volt jelentős. Az általunk alkalmazott kezelés hatásosságára vonatkozó adatok: Az egészséges gyümölcsök (s%) Gyümölcs Kont- CaCl2 Sugár- CaCl2 Határon keze- +SU- sósság lés gárke- kontzelés rollhoz viszonyítva Nemes K. körte 70 90 90 100 30 Seress O. 80 80 80 90 10 Jonathan alma 66 80 58 91 25 Húsvéti rozmaring 31 . 50 42 66 35 Meggy (Pándy) (csomagolt) 0 70 10 78 78 Cseresznye (Germesdorfi) 60 90 73 100 40 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás almás termésű és csonthéjas gyümölcsök tárolhatóságának növelésére, azzal jellemezve, hogy a gyümölcsöt kalcium-vegyülettel kezeljük, majd sugárke5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
