188460. lajstromszámú szabadalom • Többcélú kapcsolási elrendezés áramköri paraméterek meghatározására

1 188 460 2 A találmány tárgyát képező kapcsolási elrendezés 16. ábra szerinti kiviteli alakjának működése a találmány sze­rinti kapcsolási elrendezés működésén alapul. Ez a válto­zat elsősorban ismert struktúrájú áramkörök áramköri elemeinek, valamint valós áramköri elemek helyettesítő képe elemeinek meghatározását célozza a kiviteli alak ál­tal célszerűen generált kapocsfeszültség alkalmazásával. A kiviteli alak működésének a találmány működéséhez képest mutatott sajátságait ismertetjük. A 7 kezelő és kijelző egységről közöljük a program­mal az áramköri struktúrát, valamint a meghatározandó áramköri paraméterek méréshatárát. A 25 programvezér­lésű adatfeldolgozó és vezérlő egység inicializáló prog­ramja a kiválasztott méréshatárokhoz hozzárendeli azt az optimális órajelfrekvencia értéket, aminek kódja a har­madik kimenetén keresztül a 21 ütemadó áramkör har­madik bemenetére jutva a meghatározandó paraméterek pontossága szempontjából optimális mintavételezési idő­nek megfelelő ütemezést eredményez a 21 ütemadó áramkör megfelelő kimenetén. (Az optimális órajelfrek­vencia az egyes paraméterek méréshatárához való hozzá­rendelése például előzetes számítógépes vizsgálatok ered­ményeit rögzítő táblázatok alapján visszakereséssel is tör­ténhet.) Jelen kiviteli alak minden mintavételezési ciklu­sa a 13 feszültségjelgenerátor működésének a 21 ütem­adó áramkör az ötödik kimenetén keresztül történő üte­mezésével kezdődik. Ez a funkció biztosítja, hogy az al­kalmazott diszkrét transzformációnak megfeleljen a vizs­gált áramkör bemenőjelének időfüggvénye. Ez például egységugrás-ekvivalens z-transzformáció esetén azt je­lenti, hogy a 13 feszültségjelgenerátornak a mintavétele­zési időpontok között állandó feszültségértéket kell ad­nia a 14 mérendő áramkör bemenetére (kapcsaira). A 13 feszültségjelgenerátor feszültségszintjének egy másik fe­szültségszintre történő változtatása csak a mintavételezé­si ciklus legelején, közvetlenül a 21 ütemadó áramkör ál­tal ütemezett mintavételezési időpont előtt lehet. (A 13 feszültségjelgenerátor ciklikus működésű.) A feszültség­­szint változás tranziensének lezajlását közvetlenül követ­ve a 14 mérendő áramkör bemenő kapcsain lévő feszült­séget a 15 feszültségérzékelő egység, az áramkör áramát a 16 áramérzékelő egység érzékeli és ha szükséges, az analóg-digitális átalakító áramkör működési tartományá­ba eső feszültségjellé alakítja. Ennek a kiviteli alaknak az esetében is a kellő számú adatpár bevételezésével zárul a mintavételezési üzemmód, amelyet a paramétereket meg­határozó algoritmust realizáló program futtatása követ. Végül a 25 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység a meghatározott paramétereket kijelzi a 7 kezelő és kijelző egységen. A most tárgyalt, 16. ábra szerinti kapcsolási elrende­zés jól használható például induktivitás és kapacitás ala­csony frekvencián (50 Hz körül) érvényes helyettesítő képének meghatározására. Az induktivitás ideális áram­köri elemekből álló helyettesítő képe a 17. ábrán, a kon­denzátor ideális áramköri elemekből álló helyettesítő ké­pe pedig a 18. ábrán látható. Az induktivitás helyettesítő képének átviteli függvénye: I» (s) = U, (s) V RS RpRs RpRs 1 (44) A kapacitás helyettesítő képének átviteli függvénye: 1 R­>2(S) . U2 (s) VRs s. V RS . C (45) 1 + s . RpRs VRs 10 Mindkét Laplace-transzformált átviteli függvénynek meg­felelő egységugrás-ekvivalens z-transzformált átviteli függvény azonos struktúrájú: bo * b' •*'* 1 + a j . z 1 (46) 15 20 A diszkrét paraméterekből a folytonos paraméterekbe történő visszatranszformálás képletei természetesen már különböznek a két helyettesítő kép esetében. Az induk­tív helyettesítő kép esetén a visszatranszformálás a kö­vetkező összefüggések alapján történik: K b» ~bo-a' 1 * a, (47) T 25 D = ln(-a,) (48) ahol T a mintavételezési idő. A további összefüggések: 30 35 40 B, = b0.D = b + K 0 0 1 R s = Bo (49) (50) (51) (52) (53) Számítógépes vizsgálataink szerint egy-egy méréshatár­hoz megválasztható két olyan mintavételezési idő, ame­lyek közül a kisebbikkel végzett identifikáció eredmé- 45 nyeként a vizsgált áramkör a kisebb időállandójának pa­ramétereit (esetünkben Lés R ), a nagyobb mintavétele­zési idővel végrehajtott identifikáció eredményeképpen pedig a nagyobb időállandójának paramétereit (esetünk­ben Rs paramétert) kapjuk meg nagy pontossággal. Pél- 50 daként megvizsgáltuk, hogy 1 mHy<L<10 mHy mérés­határt feltételezve milyen mintavételezési időt kell meg­választanunk az R , R$ és L paraméterek meghatározá­sához. Legyen 400 Ohm < Rp<4000 Ohm és 0,001 Ohm<Rs<0,01 Ohm. Tapasztalataink szerint 12 bites 55 analóg-digitális átalakítót feltételezve pl. 100 ms-os min­tavételezési időt választva az Rp, 10 ^s-os mintavételezé­si időt választva pedig az Rs és az L értéke 0,1 —0,5% kö­zötti hibával meghatározható. (A találmány egyik kivi­teli alakjának tárgyalásakor már bemutatott, mérés köz- 60 ben történő automatikus méréshatárváltás alkalmazásá­val ez a hiba csökkenthető.) A kapacitív helyettesítő kép elemeinek meghatározásához a következő transzformá­ciós összefüggések szükségesek: 65 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom