188460. lajstromszámú szabadalom • Többcélú kapcsolási elrendezés áramköri paraméterek meghatározására
1 188 460 2 vételezett adatpár esetleges részleges feldolgozásával, valamint a bevételezett adatpárok számának megállapításával befejeződik a mintavételezési ciklus. A következő ciklus kezdetét a 17 ütemadó áramkör negyedik kimenetének „tartásiba kapcsolása jelzi. Az algoritmus végrehajtása után a programnak az adatbevételezési üzemmódhoz való visszatérése és működésének szinkronizálása a 22 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egységnek a kapocsfeszültség engedélyezését jelentő impulzusra történő ciklikus várakozásával történik. A találmánynak ez a változata minden olyan alkalmazásnál használható, amelynél a találmány tárgyát képező 1. ábrán ábrázolt kapcsolási elrendezés. A következőkben vizsgáljuk meg a találmány 11. ábra blokkvázlatával ábrázolt kiviteli alakjának működését és alkalmazhatóságát. A találmány tárgyát képező kapcsolási elrendezés 1. ábrán látható kiviteli alakjához képest csak annyi a különbség, hogy az 1 első és a 2 második mintavevő-tartó áramkörök elé 9 első és 10 második szelektív szűrők vannak kapcsolva. Feltételezzük, hogy a 9 első és 10 második szelektív szűrők bemenetére felharmonikusokat tartalmazó periodikus kapocsfeszültség és áram kapcsolódik. A feladat az, hogy a kapocsfeszültség és áram alapharmonikusából meghatározható beavatkozójelet képezzünk, vagy az alapharmonikus összetevőket, illetve azok származékait meghatározzuk. Ekkor mindkét szelektív szűrőt úgy kell tervezni, hogy csak az alapharmonikus kapocsfeszültség- és áramösszetevőket vigye át. így az 1 első és a 2 második mintavevő-tartó áramkörök bemenetén már az alapharmonikus kapocsfeszültség- és áramösszetevő van jelen. Ezt követően a kiviteli alak működése felharmonikus tartalmú kapocsfeszültség és áram esetén is úgy megy végbe, mint ahogy ezt a találmány tárgyát képező kapcsolási elrendezés paraméteridentifikációs algoritmust alkalmazó fázisjavítási példájánál bemutattuk. Megjegyezzük, hogy a szelektív szűrő megvalósítható analóg vagy digitális módon. A szelektív szűrés digitális realizálására a szignálprocesszorok elterjedésével előnyös megoldás kínálkozhat folyamatos mintavételezéssel nyert kapocsfeszültség- illetve áramadatok felhasználásával szignálprocesszorral folyamatosan megvalósítható gyors Fourier-transzformáció alkalmazásával. Következőkben bemutatjuk a találmány 12. ábra szerinti kiviteli alakjának a működését. Mint már említettük ennek a kiviteli alaknak a sajátossága az, hogy programozható erősítői révén automatikus méréshatárváltást tesz lehetővé, ezáltal javul a mérés pontossága. A program kezdeti része a találmány szerinti kapcsolási elrendezésének inicializáló programrészével azonos. Tegyük fel, hogy a program adatbevételezést engedélyező impulzusra vár. A 18 ütemadó áramkör a negyedik kimenetéről az 1 első és a 2 második mintavevő-tartó áramkörök második bemenetére juttatott szintváltással „tartás” üzemmódba vezérli ezen áramköröket. A „tartás” üzemmódot fenntartó jelszint fennmaradásával egyidejűleg a szintváltás pillanatára érvényes mintavételezett kapocsfeszültség- és áramjel érték mindaddig megmarad az 1 első és a 2 második mintavevő-tartó áramkörök kimenetén, amíg megszűnését nem említjük. A 18 ütemadó áramkör ötödik kimenetén megjelenő ütemező impulzus egyidejűleg indítja a 3 első és a 4 második analóg-digitális átalakító áramkörök működését azok második bemenetén keresztül. A 3 első és a 4 második analóg-digitális átalakító áramkörök az első kimenetükön keresztül jeleznek a 18 ütemadó áramkörnek, ha készek a konverzióval. Ha mindkét konverzió lezajlott, akkor a 18 ütemadó áramkör első kimenetéről adatbevételezést kezdeményező impulzust küld. A 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység első bemenetén keresztül vételezi ezt az impulzust, majd harmadik és negyedik bemenetén keresztül bevételezi a kapocsfeszültség- és áramadatot. Mindkét adatot megvizsgálja, hogy nagyságuk hogyan aránylik az analóg-digitális átalakítók maximális adatához, majd az első kimenetén keresztül olyan két digitális adatot küld ki időben egymást követve, amelyek a 11 első és a 12 második programvezérelhető erősítésű mérőerősítők erősítését a megfelelő értékűre állítják be. Egyúttal az erősítések mértékét is megjegyezi. (Az erősítés mértékének alkalmas megváltoztatásával a 11 első és a 12 második programvezérelhető erősítésű mérőerősítők bemenetén olyan nagy analóg jelet kapunk, amely megközelíti az analóg-digitális átalakító analóg átalakítási határfeszültségét, így egy újabb analóg-digitális átalakítás után az erősítés figyelembevételével az eredeti digitális adatnál pontosabb adatot nyerhetünk.) A 18 ütemadó áramkör a mintavételezési cikluson belül másodszor küld ki ötödik kimenetén analóg-digitális átalakítást kezdeményező jelet. A 3 első és a 4 második analóg-digitális átalakító áramkörök átalakítás végét jelző impulzusának vétele után a 18 ütemadó áramkör második kimenetéről logikai szintváltást, majd első kimenetéről adatbevételezést engedélyező impulzust küld a 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység megfelelő bemeneteire. (A második bemenetre küldött logikai szintváltás az egy cikluson belüli két adatbevételezési ütem megkülönböztetésére szolgál.) A 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység bevételezi az erősítés végén megnövelt kapocsfeszültség- és áramadatokat. A következő mintavételezés időpontjáig rendelkezésre álló időtől és a program futási sebességétől függően a 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység az újonnan bevételezett adatot a megfelelő erősítésnek megfelelően, vagy tárolja a memóriájában a hozzárendelt erősítéssel együtt. Ezt követően a 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység az első kimenetén keresztül a 11 első és a 12 második programvezérelhető erősítésű mérőerősítő erősítését — a következő mintavételezési ciklus előkészítéseként — a legkisebb programozható értékre állítja be. Ezután a 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység megvizsgálja, hogy az algoritmus végrehajtásához elegendő adatpárt vételezett-e már be. Ha nem, akkor vár a következő adatpár bevételezésére. A következő adatbevételezési ciklus kezdete előtt a 18 ütemadó egység a negyedik kimenetén keresztül megváltoztatja a 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység második bemenetére juttatott jelszintet. Ezek után a következő adatbevételezési ciklus a következő mintavételezési időpontban ismét a 18 ütemadó áramkörnek a negyedik kimenetéről az 1 első és a 2 második mintavevő-tartó áramkörök második bemenetére küldött „tartás” üzemmódot eredményező impulzusával indul. Ha 23 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység az algoritmus végrehajtásához elegendő adatpárt vételezett be, akkor végrehajtja az algoritmust, majd ismét ciklikusan figyeli első és második bemenetét. Akkor kapcsolódik vissza ismét a mintavételezési ciklusba, ha a Í8 ütemadó áramkör már ismertetett első és második kímenete együttesen az adatbevételezési ciklus első ütemét jelzi. A találmánynak a 12. ábrával ábrázolt kiviteli alakja 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 14
