188460. lajstromszámú szabadalom • Többcélú kapcsolási elrendezés áramköri paraméterek meghatározására
1 188 460 2 O gének rohamos növekedésével az adatfeldolgozási idő néhány éven belül kb. 1/10-ére csökkenhet. Ilyen sebességi szint mellett a program már úgy is szervezhető, hogy a mintavételezési időpontok között a műveletek zömét jelentő (1) és (2) egyenleteknek megfelelő felújítási szá- 5 mítások elvégezhetők, ami a műveleti idő további csökkenését eredményezi. A félvezetők sebességének várható növekedésével lehetővé válik, hogy mindhárom fázis érzékelési feladatait elvégezhessük a találmány szerinti egyetlen kapcsolási elrendezés alkalmazásával. 10 Példánk részletezésének befejezéseként megemlítjük a találmány fix memóriájában megvalósítandó algoritmus egy további előnyös változatát. Amennyiben az (5) egyenlet szerinti off-line paraméterbecslés helyett az (5) egyenletből levezethető 15 pn -pn-l * Rn • f„ ' <16> ún. on-line paraméterbecslést használjuk, akkor a felejtési tényező alkalmas megválasztásával az érzékelő- 20 szerv az eddig ismertetett megfelelő összefüggések alkalmazásához képest gyorsabban reagál az áramköri változásokra. A fenti képletben f az F memóriamatrix megfelelő sora, továbbá 1 25 R„ > [Fi . F„] (17) Az Rn mátrix felújítását a következőképpen végezzük: R a. 'V ' Rn-1 - -• _-------* í • Rn-1 fn (18) 30 35 Az időben később mintavégelezett feszültség- és áramadatokat a program ugyanis nagyobb súlyozással veszi figyelembe, a régi adatokat pedig időben exponenciálisan „elfelejti”. 40 Mivel az általunk javasolt érzékelési megoldás intelligens félvezetőeszközt tartalmaz, lehetőség van arra is, hogy a mintavételezett vagy kiszámolt áramköri paraméterekből a hálózatot minősítő statisztikai jellemzőket meghatározzuk és kijelezzük (pl. eseménynapló vezeté- 45 se). Lehetőség van arra is, hogy beavatkozási küszöbértéket állítsunk be, vagy módosítsunk az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés 7 kezelő és kijelző egységével, ami kismértékű áramköri változás esetén letilthatja a tirisztor bekapcsolási szögének megváltozását. A program képessé 50 tehető alkalmasan megválasztott küszöbértéktől függő kijelzésre, pl. zárlat kijelzésére is. A találmány által javasolt érzékelési megoldás természetesen más kompenzálási megoldások (pl. kondenzátortelepek kapcsolásán alapuló kompenzálás) automati- 55 zálására is felhasználható. Meddőkompenzálásnál a gyorsaságon kívül fontos követelmény, hogy az érzékelés ne függjön a felharmonikusoktól. Amennyiben a kompenzálási idő kismértékű növelése nem jelent problémát, az 1. ábra szerinti kapcsolá- 60 si elrendezés alkalmazható nagy felharmonikustartalmú, periodikus kapocsfeszültségű és áramú áramkörök esetében az alapharmonikus frekvenciára vonatkozó meddőteljesítmény pontos kompenzálására. Ebben az esetben az identifikációs megoldás helyett az alapharmonikus 65 frekvenciára vonatkoztatott kapocsfeszültség- (röviden feszültség) és áramfelharmonikus Fourier-együtthatók azonos időpontra vonatkozó meghatározását javasoljuk. A műveletek végrehajtása előtt fél periódusideig kell egyidejűleg mintákat venni a feszültségből és az áramból, ha feltételezzük, hogy U(f^) = -U(t) i(t+Z|ÍL) = -i(t) (19) ahol T a periódusidő. A feszültségre és áramra vonatkozó alapharmonikus Fourier-együtthatók viszonyából az alapharmonikusra vonatkozó impedancia valós és képzetes része, illetve az áramkör R—L vagy R-C helyettesítő képe meghatározható. Az alapharmonikus függvény: fj(t) =Aj coscot Bj . sinwt (20) A fél periódusideig mintavételezett feszültség- és áramjelek birtokában az 5 programvezérlésű adatfeldolgozó és vezérlő egység az alábbi integrálásokat hajtja végre numerikusán: (21) f(t) . coscot dt (22) Az f (t) a mintavételezett függvény. Az integrálást áramra és feszültségre végrehajtva az Afj, alapharmonikus feszültség-, valamint az Aal és a Bal alapharmonikus áramegyütthatókat egyaránt meghatározzuk. Az impedancia meghatározása ezen az úton a következőképpen történik: % ‘H % (23) Ca,-K + (24) % = arc,í(^) 1 (25) *a,-ik] ) (26) cf, z, -V (27) h 1 » (28)