188438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyvízkivonat, ásványvízkivonat, és az azokat tartalmazó gyógyászati és kozmetikai készítmények előállítására

1 188 438 2 bás fertőzések kezelésére, valamint belsőleg gyo­morfekély, hiperaciditás és hipoaciditás esetén. Bi­zonyos gyógyvíz-kivonatok intoxikáció esetén máj­védő hatásúak, valamint elősegítik sebek gyógyulá­sát. A találmány szerinti módszerrel kinyert termék elemzése során tapasztaltam, hogy a gyógyvízben, illetve ásványvízben jelenlévő nyomelemek és ele­mek egy jelentős része igen kedvező arányban, a kolloid molekula-méretű szervesanyagokhoz kö­tődve átmegy a gyógyvíz, illetve ásványvízkivonat­ba. A szerves komplexkötés az elemek és nyomele­mek hatását minőségileg és mennyiségileg is meg­változtatja. A szerves komplexkötésben lévő ele­mek és nyomelemek biológiai aktivitása nagyság­rendekkel nagyobb, mint a szervetlen kötésben lé­vőké. Ismeretes, hogy a vér heminjében a komplex kötésű Fe ezerszer, a katalázban előforduló komp­lex kötésű Fe tízmilliárdszor hatásosabb az egysze­rű Fe-ionnál. Hasonló adatok vannak a J, Cu, Mn és K-ra vonatkozóan is. 19 különböző helyről származó gyógyvízből, il­letve ásványvízből a találmány szerinti eljárással nyert kivonat jelentős mennyiségben tartalmaz J, Fe, Cu, Co, Mn és K-t. A mennyiségek az elemzési adatok alapján a példáknál vannak felsorolva. A felsorolt elemeket a desztillált vízzel 3-szor mo­sott precipitátumból roncsolás után lehet kimutat­ni. Igen meglepőnek kell tekinteni, hogy olyan gyógyvíz, illetve ásványvíz kivonatában is ki tu­dunk mutatni Fe-t és Cu-t, ahol az eredeti gyógy­víz, illetve ásványvízből ezek nem mutathatók ki. A Fe, Cu és Co együttes jelenlétének a vérképzés elősegítésében van nagy jelentősége. A kolloid makromolekula méretű szervesanyagokhoz kötött jódnak az érrendszeri megbetegedések, így az arte­­riószklerózis, a hipertónia, a női genitáliák gyógyí­tásában és a mellékveséken keresztül a szervezet immunrendszerének aktiválásában tulajdonítunk jelentőséget. Ezek a hatások természetesen csak kiegészítői a főkomponenes, az oldott huminanya­­gok gyógyhatásának. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a követ­kezők: a) A már meglévő eszközök jobb kihasználásával (ősszel, télen és tavasszal nem használt fürdőme­dencék stb.) lehetővé teszi a gyógyvíz- és ásványvíz­készlet hatékonyabb hasznosítását, nagy terápiás értékű termék előállítását. b) Az eljárás egyszerűsége miatt, nem igényel lényeges beruházást. Ez főleg akkor nagy jelentősé­gű, ha természetes iszap nyeréshez nincs megfelelő tó. Az iszap képződés lassúsága és a terméknek az iszapnál koncentráltabb hatóanyag tartalma miau a találmány szerinti eljárást a tóval rendelkező gyógyfürdő vállalatok is célszerűen használhatják. A termék előállításával mód nyílik a csak a szezon­ban alkalmazott dolgozók egész évi foglalkoztatá­sára. c) A különböző helyről származó huminanyagok nem azonos összetételűek, hanem a származás he­lyétől és a képződés körülményeitől függően igen változatos összetételű makromolekuláris szerves és szervetlen anyagtársulások, így gyógyhatásúk is a származás helyétől függően igen különböző. Az összetétel minőségi és mennyiségi kombinációinak nagyszámú lehetősége a gyógyhatásban igen nagy eltéréseket eredményezhet. így a változatos összeté­telű gyógyvíz, illetve ásványvíz kivonatok nagyobb lehetőséget adnak arra, hogy a felhasználók min­den megbetegedésre a leghatékonyabbat választ­hassák ki. d) A gyógyvizek gyógyászati célokra szolgáló vízoldható huminanyagok előállítására igen alkal­mas alapanyagok, mivel hosszú időn keresztül, azonos minőségű, biológiailag azonos aktivitású termék nyerhető ki belőlük. f) A gyógyvízkivonat, illetve ásványvízkivonat felhasználását illetően, toxikológiai szempontból külön egészségügyi megítélés nem szükséges, amennyiben az eredeti gyógyvizet, illetve ásványvi­zet közegészségügyi szempontból elfogadható mi­nőségűnek ítélték meg. Ez azért lehetséges, mert felhasználás előtt a gyógyvíz illetve ásványvíz kivo­natot legalább annyi ivóvíz minőségű aktív klór mentes vízhez kell adni, mint amennyi eredeti gyógyvízből, illetve ásványvízből a kivonatot nyer­jük. így az esetleg jelenlevő toxikus komponensek sem lehetnek nagyobb koncentrációban jelen, mint az eredeti gyógyvízben, illetve ásványvízben. g) Minden gyógyvízből, illetve ásványvízből ki­nyerhető a kivonat, melynek vízoldható humin­­anyag tartalma előnyösen 10 mg/1 fölött van. A találmány szerinti eljárást a következő példák részletesen szemléltetik: I. példa Fertőtlenített, mosott és Urex műgyantával (Bu­­dalakk) bevont 25 m3 ürtartalmú beton medencébe 20 m3, 73 “C-os gyógyvizet engedünk. A meleg gyógyvízbe, melynek pH értéke 8,5 beadagoljuk az előkísérletekben meghatározott 18 liter mennyisé­gű, gyógyszerkönyvi minőségű tömény kénsavat, így pH értéke 4,9-5,3 értékhatárok közé áll. Mi­után erről a medence több pontjáról vett mintákból pH mérésekkel meggyőződtünk, erőteljes keverés közben hozzáadunk 3400 g gyógyszerkönyvi minő­ségű A12(S04)3 • 18HjO-t frissen készített 50 g/ 1000 ml koncentrációjú oldat formájában. Azonnal elkezdődik a kolloid molekula méretű szerves anyagok koagulációja és 10 percen belül már szem­mel is megfigyelhető a flokkuláció. 4 órán belül a precipitáció és a termék kiülepedése befejeződik. A kiülepített anyagról a vizet leengedjük és a kiüle­pített csapadékot műanyag vödrökbe gyűjtjük. A vizes csapadékot aluminium tálcákba öntjük, úgy, hogy a tálcákon két centiméteres rétegvastag­ságban legyen. A csapadékot 50 °C-os, a gyógyvíz­zel, illetve az ásványvízzel fűtött höcserélőkön, vagy radiátorokon szárítjuk nitrogén áramban, úgy hogy polietilén fóliával takarjuk a tálcákat. Mikor az anyag úgy kiszáradt, hogy jól porítható, porce­lán mozsárban pontjuk, majd mérjük. Az így ka­pott 1400 g porított terméket 280 liter 5 g/1000 ml koncentrációjú NaOH oldatban oldjuk. Az oldatot szűrjük és antioxidánsként 140 g borkősavat ol­dunk fel benne. Ezután az oldathoz 1000 g meta­nolt és 7 liter olyan etilacetátot adunk, melyben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom