188437. lajstromszámú szabadalom • Tároló berendezés
1 188 437 2 A találmány tárgya tároló berendezés, elsősorban lapos tárgyak, például diaképek, mikrofilmek vagy mikroszkóp tárgylemezek tárolására. Lapos tárgyak, különböző gyűjtemények tárolására régóta alkalmaznak fiókos tárolókat. Kőzeteket, érméket, rovarokat tartalmazó gyűjteményeket szokás olyan zárt, átlátszó fedelű dobozként kialakított tárolókban tartani, amelyeket szekrényben egymásra helyezve, vagy fiókszerűen, síneken elrendezve tárolnak. Az ilyen megoldások alapvető hátránya, hogy az egyes tárolólapokat csak a szekrényből kihúzva, illetve kiemelve lehet használni, áttekinteni. Ugyanez a probléma ismert régóta a különböző adatok kartonokon történő tárolásával működő rendszerekben. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére dolgozták ki az utóbbi időkben az olyan fiókrendszereket, ahol az egyes fiókok többszörös görgős síneken vannak elhelyezve, oly módon, hogy lehetővé válik teljes kihúzásuk anélkül, hogy a fiókok a szekrényből kibillennének. Nyilvánvaló, hogy az ilyen rendszerek - jóllehet rendkívül praktikusak - meglehetősen bonyolult és költséges konstrukciót alkotnak, ami elterjedésüket korlátozza. További hátrányuk, hogy fémlemezből készülnek, így rendkívül nehezek. Diafilmek tárolására és vetítőgépbe történő bevezetésére is számos rendszer ismert. Ezek azonban csupán egy-egy diaképnek a mozgatására alkalmasak és keretezett diák befogadására szolgáló tárolókat tartalmaznak. A tárolók lehetnek egyenes vagy kör alakú rendszerek. Az utóbbi időben jelentősen elterjedt mikrofilm lapok tárolását biztosító rendszerek mindig egységes formátumú mikrofilm lapok elhelyezését és visszakeresését teszik lehetővé. Ennek elsősorban az az oka, hogy az információhordozókat gyakorlatilag mindenütt függőleges elrendezésben tartják, hasonlóan a hagyományos könyvtári katalógus cédulákhoz. így a rendszerekben csak szabványosított és a tárolórendszerhez igazított méretű információk helyezhetők el. Az ilyen rendszerek általában már a kezdeti kialakításnál is teljes kiépítettséget igényelnek, további bővítés már nem gazdaságos, vagy technikailag nehezen oldható meg. Ezért a harmadik generációs információ tárolás és visszakeresés ráépítési lehetősége nem oldható meg (Nagy Elek-Szőnyi Katalin: Interaktív könyvtári rendszerek, Számok Budapest, 1981). Hátránya még az ismert tárolórendszereknek az is, hogy az információ hordozók alapegységeit (diafelvételek, mikrofilm lapok, csíkok vagy tekercsek) mindig ki kell emelni a többi információ alapegység közül, hogy megtekintésük, leolvasásuk vagy kinagyításuk közvetlenül vizuálisan vagy gépi berendezés segítségével elvégezhető legyen (Ónody Miklós: Reprográfia a tájékoztatási intézményekben és könyvtárakban, OMKDK 46. kötet 268-274. oldal és Pétervári László Béla: Mikromásolás alkalmazása az információ feldolgozásában, Számok 120-133 és 203-311. oldal). További problémát jelent a meglévő rendszereknél a tárolt információk kezelési műveleteinek, elsősorban karbantartásának, törlésének, kicserélésének, módosításának, beillesztésének vagy esetleges evakuálásának kérdése is (Norvay János-Dr. Sebők Ferenc: Az adatkezelés módszertani alapjai, Számok Budapest, 1983. 133-150. oldal). Ismertek különböző információ hordozók részben vagy teljesen automatikus kiemelését, váltását, illetve leolvasását lehetővé tévő rendszerekkel ellátott tárolók is. \ 634 157 számú svájci szabadalom például olyan egyszerű képtárolót ismertet, ahol azonos méretű képekből álló kötegek tekinthetők át egyenként a képek váltásával. A nem átlátszó anyagon lévő képek, illetve információk kötegben helyezkednek el a dobozként kialakított tárolóban. A tároló olyan betéttel van ellátva, amelynek kihúzása és betolása esetén a legfelső kép alulra kerül és így mindig a következő kép válik láthatóvá. Nyilvánvaló, hogy ezen szerkezet felhasználása rendkívül korlátozott, egyrészt mert kizárólag nem átlátszó anyagon lévő képek, illetve információk egyenként történő megszemlélésére alkalmas, másj észt mert az információk teljesen azonos méretű lapokon kell legyenek, továbbá mert az informáci- 5t hordozó lapok váltása kézi úton, mindig egyenként történik, a betét kihúzásával és betolásával. Ily módon nagyobb mennyiségű információ gyors átnézése eleve kizárt. A 145 807 számú NDK szabadalom olyan készüléket mutat be, amely átlátszó anyagon lévő képeket tárol és ezeket automatikusan vetítő helyzetbe juttatja. A képek, illetve információ hordozók fiókokban, illetve lapokon vannak elhelyezve és az automatikus rendszer úgy van kialakítva, hogy vezérelt mozgó elemei a kiválasztott fiókhoz, illetve polchoz mozognak, onnan az információ hordozót kiemelik és a leolvasó egységbejuttatják. A berendezés nyilvánvaló előnye, hogy automatikusan működtethető és alkalmas mind átlátszó, mind átlátszatlan hordozókon lévő információk leolvasására, illetve a tárolóból történő kiemelésére. Alapvető hátránya a megoldásnak azonban, hogy a tárolóban az információ hordozók egyenként helyezkednek el, így kapacitása rendkívül csekély és az automatikus kiemelő egység is úgy van kialakítva, hogy csupán egyféle, viszonylag vastag hordozón lévő elemek kezelésére alkalmas. További hátránya a megoldásnak, hogy meglehetősen bonyolult automatikus rendszert igényel. A 4 264 158 számú USA szabadalom a hagyományos írásvetítő egy különleges továbbfejlesztett megoldását ismerteti. A berendezéshez vízszintes fiókként kialakított tárolórendszer tartozik, amelyből a végtelenített szalagként kialakított és fogóelemmel ellátott képtartó egység húzza ki a kiválasztott anyagot, majd a felhasználás után az eredeti helyére visszajuttatja. Az ismertetett megoldás rendkívül jól alkalmazható az oktatás területén vagy egyéb előadások, például konferenciák során, amikor is viszonylag kis számú információ megfelelő sorrendben és időben történő bemutatása szükséges. Hátránya azonban a berendezésnek, hogy viszonylag bonyolult felépítésű és igy meglehetősen költséges, ugyanakkor komplex rendszerek kialakítására nem alkalmas. 5 10 15 20 25 30 35 41 '<5 50 55 60 65 2
