188385. lajstromszámú szabadalom • Bordás szekrénytartós vasbeton alépítmény laposfenekű silóhoz
1 188 385 2 A találmány földbe süllyesztett technológiai alagúttal rendelkező építményekhez, különösen ömleszthető anyagok tárolására szolgáló laposfenekű silók (fogadószinti) alépítményére vonatkozik. Ömleszthető anyagok tárolására mind az iparban, mind a mezőgazdaságban elterjedten alkalmaznak fémből vagy vasbetonból készült, állóhenger alakú silókat (gabonasilók, zöldtakarmány silók, cementsilók stb.). A silók egy részénél alul kúpos, rendszerint süllyesztett felépítményt (kiadagolóteret) alkalmaznak, de gyakran építenek laposfenekű silókat is, mert különféle technológiai berendezésekkel (forgó kotrómű, levegős üzemű anyagmozgatók stb.) megoldották ezek ürítését. Mindig a konkrét feladat függvényében állapítják meg, hogy a kúpos-, vagy laposfenekű ürítési technológia előnyös-e; mindkét megoldásnak - egymás mellett - széles körű alkalmazási lehetőségei vannak. A jelen találmány csak a laposfenekü silókkal kapcsolatos. Jelenleg a laposfenekű silókat - statikai megfontolások alapján - gyakorlatilag minden esetben a terepszintre telepítik, ezért az ürítés lehetővé teszi, valamint a technológiai berendezések elhelyezhetősége érdekében a terepszint alá alagutat kell beépítem. Ez az alagút az általában csoportosan telepített silók alatt a technológiai központig húzódik. A silókat általában külön-külön, önállóan alapozzák. Mivel a silók alapozási síkjának legalább az alagút fenékszintjén vagy mélyebben kell lennie, igen nagy tömegű vasbeton felhasználás adódik, ami természetesen hátrányos tényező. További gondot jelent, hogy a silók egymástól eltérő feltöltöttségi állapota miatt jelentős süllyedés-különbségek jönnek létre, és esetleg a silók függőleges geometriai középtengelyeinek az elferdülésével is számolni kell. Az egyenlőtlen süllyedésből származó problémák elkerülése érdekében gyakran még abban az esetben is valamilyen mélyalapozásí szerkezetet építenek, amikor a talajviszonyok az egyébként lényegesen olcsóbban és egyszerűbben kivitelezhető síkalapozást lehetővé tennék. A laposfenekű silók alépítményét - beleértve az említett alagutat, és a silók alsó részét is - hatékony védelmet biztosító vízszigeteléssel kell ellátni, annak érdekében, hogy a technológiai berendezéseket és a tárolt anyagot a talajvíz, illetve a talajnedvesség ne tudja károsítani. Az egyébként is bonyolult vízszigetelő rendszerek kivitelezési nehézségeit fokozza, hogy ezt a szigetelési rendszert az egymáshoz képest elmozduló silók miatt ezekhez dilatációs szerkezettel csatlakoztatott alagútszakaszon is - megbízható módon - át kell vezetni. Ilyen szigetelést csak költséges anyagokból, költséges technológiákkal és rendkívül gondos munkával lehet megvalósítani. A találmány feladata, hogy ömleszthető anyagokhoz előirányzott tárolóépítményekhez, elsősorban laposfenekű silókhoz olyan vasbeton szerkezetű alépítményt szolgáltasson, amely az ürítési technológiai funkciók kifogástalan betöltése mellett egyrészt lehetőséget nyújt korszerű építéskivitelezési módszerek alkalmazására, ami gyorsítja, így gazdaságosabbá teszi az építést, és a szerkezet méretpontosságát jelentősen növeli; másrészt kedvező ■körülményeket teremt a legkorszerűbb vízszigetelési módszerek egyszerű és gyors alkalmazásához; végül lehetővé teszi az alapozási földmunkák magasfokú gépesítettséggel és nagy hatékonysággal történő végrehajtását is. A találmány az alábbi felismeréseken alapul: a talajba süllyesztett technológiai alagút az alapozással és a silófenekekkel megfelelően összeépítve azokkal anyagtakarékos, és igen nagy hajlítási merevségű szekrénytartót képes alkotni, amely a silósor valamennyi silója alatt áthalad, és azok süllyedés-, illetve elmozdulás-különbségeinek jelentkezését meggátolja. Mivel a (mintegy vonalas szekrénytartó gyakorlatilga folyamatos keresztmetszetekkel építhető, igen radionálisan használhatóvá teszi a korszerű zsaluzóberendezéseket) nagymértékben egyszerűsíti, és jól gépesíthetővé teszi a földmunkákat. A folyamatos szerkezeti rendszerben jól hozzáférhetőek mind az alépítmény-szerkezeten belül, mind annak külső oldalán a szigetelendő felületek, így lehetőség nyílik a legkorszerűbb talajvíz és/vagy talajpára ellen védő szigetelési szerkezetek alkalmazására, amelyek racionálisan és biztonságosan vitelezhetők ki; emellett a szigetelés egyszerűen felújítható, és a kivitelezéskor esetleg elkövetett vízszigetelési hibák könynyen javíthatók. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan alépítménnyel oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a felmenő építmény, például siló fenéklemezét is alkotó vasbeton fejlemeze, a fejlemez alatt távközzel, azzal párhuzamosan húzódó vasbeton talplemeze, a talplemezhez és a fejlemezhez eröátadó módon csatlakoztatott, egymástól távközzel húzódó, és a talp-, valamint fejlemezzel együtt a technológiai alagutat határoló vasbeton gerincfalai; a talplemezhez és fejlemezhez eröátadó módon csatlakoztatott, az alagút hosszirányára keresztirányú egymástól oldalirányú távközökkel húzódó vasbeton diafragma falai vannak. A talplemez - ha az alépítmény mélyalapozási szerkezetre, pl. cölöpökre kerül, elosztólemezként, egyébként pedig alaplemezként funkcionál. Szélessége általában az alépítmény teljes hosszában azonos, ha azonban erre igény van, változó is lehet. A talp- és fejlemez külső véglapja általában függőleges, de ha szükséges, lehet ferde is, és a fej- és talplemez pereme közeléből indul ki, illetve oda érkezik. Az együttesen nagy merevségű vasbeton szekrénytartót alkotó szerkezetrészek méretei - vagyis az alépítmény teherbírása - a mindenkori talajviszonyokból és silófelépítményekből adódó erőviszonyok, az alkalmazásra kerülő korszerű zsaluzási technológia műszaki korlátái, valamint a tárolási technológia által támasztott igények figyelembevételével, statikai számítással határozandók meg. Általában a fejlemez és talplemez vízszintes, vagy lényegében vízszintes, a gerincfalak és a diafragma falak pedig függőlegesek; és a talplemez felmenő építmények alatti szakaszainak a szélessége kisebb, mint ezeken a helyeken a fejlemez szélessége, és a diafragma falak az egymással párhuzamos gerincfalakra merőlegesek. I 5 10. 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 2
