188358. lajstromszámú szabadalom • Áramlásmérő

A találmány tárgya áramlásmérő csővezetékben áramló közeg útjába az áramlás irányába merőle­gesen elhelyezett mérőperemmel. Ismeretes, hogy a különböző közegek áramlásá­nak mérésére a mérési elvek és berendezések igen gazdag választéka áll rendelkezésre. Az utóbbi idő­ben a mérési lehetőségek kibővültek a különböző optikai, akusztikus, ultrahangos, lézeres stb. mérési eljárásokkal, illetve mérőberendezésekkel. Ezek a berendezések általában a közegáram útjába helye­zett test által okozott megváltozott áramlási viszo­nyokat mérik (1. az 1 384 105 sz. angol szabadal­mat) vagy magán az áramlás útjába helyezett testen fellépő rezgéseket (ilyen mérőberendezéseket ismer­tet pl. az 1 482 699, vagy az 1 533 717 sz. angol szabadalom). A legrégebben ismert mérési elvek egyikét való­sítják meg az ún. mérőperemek vagy mérőszájak, amelyek a csővezetékben áramló közeg útjában kialakított szűkületek, amelyek előtt és mögött nyomáskülönbség alakul ki. Ennek a nyomáskü­lönbségnek a mérésével határozzák meg az áramló közeg sebességét, illetve mennyiségét. Az ilyen mé­rőberendezések alapvető hátránya az, hogy a nyo­máskülönbség és a térfogatáram közötti összefüg­gés nem lineáris, igy mérés kiértékelésre előnytelen. A mérőeszközök egy másik régóta ismert fajtája az ún. rotaméter, amelynek lényege az, hogy az áram­ló közeg útjában egy ún. lebegő test helyezkedik el, amelynek elmozdulása arányos a mérendő sebes­séggel. A nyomásesés forrása a lebegő test közegel­lenállása és ennél a megoldásnál a lebegő test el­mozdulása egyenesen arányos lehet a folyadék áramlás térfogatáramával, ha a csővezeték a lebegő test elmozdulásának irányában bővülő keresztmet­szetű. Hátránya azonban, hogy a lebegő test vi­szonylag kis erők által meghatározott egyensúlyi helyzetbe áll be, nagy erők létrehozása pedig igen nehézkes. Ennek oka egyrészt az, hogy a lebegő test méretének növelése a berendezés méreteit arányta­­( lanul növelné, másfelől pedig a lebegő test átmérő­jének növelésével a kerület menti, adott méretű szabad áramlási keresztmetszethez nagyon szűk rés adódna ki, amely a megszorulás veszélyével jár. Ismert olyan megoldás is, ahol a lebegő test el­mozdulását rugó korlátozza, a folyadékáramra jel­lemző mennyiség pedig a rugóerő változása vagy a lebegő test elmozdulása. Ilyen jellegű megoldást találhatunk pl. az 1 434 165 sz. angol szabadalom­­ban. 1 , Ismertek olyan megoldások is ahol a térfogatára­mút az áramlás útjába helyezett zárólap vagy szelep rugóerő ellenében történő elmozdulásának mérté­kével Határozzák meg. Ilyen megoldás található pl. az 1 462 878, vagy az 1 476 574 sz. angol szabadal­makban. A megoldások hátránya hasonló az előző­ekben elmondottakhoz. ' Egy másik ismert megoldási változat szerint a folyadékáramlás hatására elmozduló elemet egy mérőperem nyílásába helyezik. Ekkor a záró- vagy szűkitőeiemnek rugóerő ellenében mért elmozdulá­sát, vagy a szűkületen fellépő nyomásesést mérik, mint a térfogatárammal arányos mennyiséget. En­nél a megoldásnál a rugóerő ellenében elmozduló szűkítőelem megvezetése súrlódással jár, ami a mé­rés eredményét kedvezőtlenül befolyásolja. További hátránya, hogy csak viszonylag nagy (körülbelül 10 cm nagyságrendű) átmérőjű csövek­ben biztosít pontos mérést, kis átmérőben történő mérésre nem alkalmas, mert túlságosan kis erők hatására létrejövő elmozdulást, illetve nyomásesést kellene mérni. A jelen találmánnyal az ismertetett hátrányok, elsősorban a kis mennyiségek mérésére jellemző kényes erőegyensúly kiküszöbölése a célunk és olyan áramlásmérők kialakítása, amelynek belső áramlási képe ugyan hasonló a mérőperemekben tapasztalt áramlási képhez, emellett azonban olyan változó átömlési keresztmetszet jellemzi, amely biz­tosítja, hogy a mértjei és a folyadékáram között a spontán kialakuló négyzetes karakterisztika helyett tetszőlegesen megválasztható célszerűen lineáris függvénykapcsolat legyen, kis átmérőjű csővezeté­kekben történő mérés esetén is. A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy a csővezetékben kialakított mérőperemet és a mérő­­perem nyílásában elhelyezett szűkítőelemet tartal­mazó áramlásmérőben a találmány szerint a mérő­perem eimozditható nyílású rugalmas membrán­ként van kialakítva és a membrán elmozdulását detektáló érzékelővel, illetve érzékelőkkel van ellát­va. Az érzékelők célszerűen méröelektronikával és méréskiértékelővel vannak összekapcsolva. A berendezés egy célszerű kiviteli alakjánál a mérőperem rögzített helyzetű szűkítőelemmel van ellátva, amely célszerűen a mérőperem nyílásában van elhelyezve. A szűkítőelem lehet az áramlás irányában csök­kenő keresztmetszetű elem vagy az áramlás irányá­ra merőleges lapka. Utóbbi esetben a mérőperem nyílása előnyösen az áramlás irányában csökkenő keresztmetszetű csőszakaszként van kialakítva. A találmány szerinti kialakítással biztosítható, hogy a membrán nyílásának elmozdulása és a kö­zegáram közötti függvénykapcsolat lineáris, azaz X * C • <!>,, ahol C - a membrán rugalmas elmozdulásának karakte­risztikájától és a szűkítőelem alakjától függő állan­dó. Az áramlásmérő membránja célszerűen rugóval, előnyösen lineáris karakterisztikájú rugóval van megtámasztva, ami kőris a C konstans a membrán és a rugó együttes karakterisztikájától függ. A szűkítőelem és az áramlás irányában történő beállítást biztosító hangoló elemmel lehet ellátva. A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál a membrán nyílása köralakú és a szűkítőelem palást­ja homorú tórusfelület. A fentiek szerint kialakított áramlásmérő kikü­szöböli a korábbi ismert megoldások hátrányait, mivel az előállított nyomáskülönbség nagy felületre hat és az erőegyensúly kedvező, alkalmas igen kis folyadékáram mérésére is és segítségével a közeg­áram és a nyomáskülönbség között úgyszólván tet­szőleges függvénykapcsolat valósítható meg. Az áramlásmérő pulzáló áramlási viszonyok között a változást jól követi, mivel a tömegerőkhöz képest az érzékelt elmozdulást nagy erők vezérlik, s így kiválóan megfelel szakaszos gázbuborékos áramlás 5 10 15 20 25 30 35 40 «5 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom