188346. lajstromszámú szabadalom • Szivárgószerkezet, valamint eljárás földműtöltés víztelenítés mellett történő építésére

188 J4ü a 7 alsó rész oldalfalai, alul pedig a fenéklemeze határol­nak. A 10 vízvezető üreg szelvénye — a kedvezőbb teher­viselés, a jobb folyásfenékszint, valamint az optimális áramlási feltételek biztosítása céljából — sokszög alakú, és felfelé kiszélesedik. E kiviteli példa esetén az előre­gyártott 11 csatornaelemek egy tagban készülnek, azaz a 8 felső rész a 7 alsó résztől nem különálló elem. A szű­­rőbeíonból készült 8 felső rész felső felülete felülről nézve homorúén (ívesen), vagyis folyókaszerűen van ki­képezve. A 7. ábra szerinti előregyártott 12 csatorna­­elemek a 6. ábra szerinti 11 csatornaelemektől csak any­­nyiban térnek el, hogy befoglaló külső keresztmetszetük felfelé szélesedő trapéz alakú, a vízvezető üreg pedig ovális, egyébként az azonos szerkezetrészeket a 6. ábrán már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Szűrő­­betonon bármilyen porózus, tehát vízáteresztő tulajdon­ságú betont kell érteni. Általában azonos méretű szem­csékből készült betonok jöhetnek számításba, amelyek kötőanyaga akár cementhabarcs, akár műgyanta, akár e két anyag kombinációja lehet. Négyzetkeresztmetszetű, 'agy téglalap-keresztmetszetű 1 csatornák elsősorban löltésépítés során kerülhetnek beépítésre, míg trapéz­­keresztmetszetű csatornákat profilkanállal kiképzett árokban történt kivitelezés esetén építünk; az árok és a csatorna profilja lényegében azonos. Ha a szivárgó árkát vedersoros kotróval, vagy árokásó géppel emeljük ki, ugyancsak négyzetkeresztmetszetű, vagy álló téglalap­keresztmetszetű csatornát építünk. All elemek (2. és 3. ábra) a kotró, vagy homlokrakodó kanalán rögzített függesztőszerkezetre akasztva egyszerűen elhelyezhetők az árokba. Az emelőfülek rakodási, szállítási, tárolási, be­építési és elhelyezési szempontból egyaránt kedvezőek. A 10. ábrán a szomszédos 11 előregyártott csatorna­elemek közötti kapcsolatot — a 3. ábrán látható D rész­letet — nagyobb méretarányban tüntettük fel. A bal ol­dali 11 csatornaelem végén 12 csatlakozóvályú van ki­alakítva, amelybe a jobb oldali 11 csatornaelem 13 profi­les végrésze úgy illeszkedik, hogy a szomszédos 11 ele­mek szétcsúszásának veszélye egyrészt ki van küszö­bölve, másrészt az elemek egymáshoz viszonyított kis­mértékű szögelfordulása biztosítva van, vagyis a kapcso­lat nem merev, emellett mégis vízzáró. A szögelfordulás biztosítására azért van szükség, hogy egyrészt beépítés­kor az elemek egymásba illesztése nehézség nélkül végre­hajtható legyen, másrészt hogy a csatorna egészében a talajmozgásokat törés, repedés nélkül fel tudja venni. A 12 csatlakozóvályú tartományában all csatorna­­elem tömör betonból készült 7 alsó része 7a megvastagí­tással van kiképezve, úgyhogy a fenéklemez Aj vastag­sága az átmeneti szakaszban h2 vastagsággal megnövek­szik, vagyis a legvastagabb talpkeresztmetszetben: h = = h! +h2. A 12 vályúnak előrenyúló, körbenfutó 14 pereme van, all elem saját anyagából kiképezve, amely a szelvény teljes magasságáig terjed, vagyis a szűrőbeton­ból készült 8 felső részben is — mindkét oldalon - foly­tatódik (1. a 6. és 7. ábra szerinti szelvényeket is). A 14 perem külső végén befelé nyúló, ugyancsak körbenfutó 15 borda húzódik végig, amely d magasságú, következés­képpen a 15 borda belső felülete és a 11 csatornaelem 11a homloklapja között c/ mélységű, és c hosszúságú, körbenfutó 16 horony alakul ki. All csatornaelemek másik vége — itt a 12 csatlakoz­tató vályúba illeszkedő 13 profiios végrész — kívül ren­delkezik egy körbenfutó 17 horonnyal, ami a 11b hom­lokfelülettől befelé / távközzel kezdődő, g mélységű, d / hosszúságú bevágás. Ez azt is jelenti, hogy a profiios végrészen kifelé nyúló 18 borda húzódik körben, amely értelemszerűen g vastagságú. A szomszédos 11 csatornaelemek csatlakoztatása oly 5 módon történik, hogy a bal oldali 11 elem elhelyezését követően a 16 horonyban, a 15 bordával szomszédosán i szélességű 20 tömítőszalagot helyezünk el, amely rugal-. másán deformálható, összenyomható és vízzáró anyag­ból készül, pl. bitumennel átitatott habszivacs-szalag 10 alkothatja. A c szélesség lényegében megegyezik annak a 19 fészeknek a szélességével, amelyet a 16 és 17 hor­nyokon belül a 15 és 18 bordák belső felületei határol­nak, amikor a jobb oldali 11 csatornaelemet a bal oldali j 1 csatornaelem 12 csatlakoztató vályújába helyezzük, 15 amely az említett 20 tömítőszalagot már tartalmazza. A 11a, 11b homlokfelületek egymástól csekély (néhány ram-t kitevő) a távközzel — 21 hézaggal — helyezkednek el, és a 20 rugalmas tömítőszalag jelenlétének köszön­hetően a 16 horony belső felülete és a 18 borda külső 20 felülete között is van néhány ram-t — pl. 10 mm-t — ki­tevő b szélességű hézag. Az a, b és c méretű rések, vala­mint a 20 tömítőszalag rugalmassága biztosítják a szom­szédos 11 elemek között a minden irányú szögelfordulás lehetőségét, és a befeszített 20 tömítőszalag meggátolja 25 a szomszédos 11 csatornaelemek hossztengely-irányú szétcsúszását is, különösen akkor, ha a 15 és 18 bordák hossz-irányú vetületben tekintve k távközzel — aminek értéke ugyancsak néhány, pl. 1—3 mm lehet — átfedik egymást. A 21 rést — ugyanúgy, mint az egész csator- 30 nát - felülről geotextflia borítja (lásd az 1. ábrát). A 4, 5 és 8,9. ábrákon az 1 csatorna egy másik lehet­séges kialakítási módját érzékeltettük. Az eltérés elsősor­ban abban van, hogy az 1 csatornát képző előregyártóit elemek osztottak, és a 10 vízvezető üregek a csatornában 35 ellipszoid-szelvényűek. A 11 csatornát itt tömör (vas)­­betonból készült 22 alsó elemek, valamint ezekre helye­zett, és szűrőbetonból készült 23 felső elemek alkotják. Ez utóbbiak lényegében a vályúszerű 22 elemek fediap­­jai, és azzal együtt négyszögszelvényt alkotnak. A 23 40 felső elemek alul lefelé nyúló 23a bordával rendelkez­nek, amely a felfelé szélesedő 10 üreg felső részébe illesz­kedik, így a 23 felső elemek a 22 alsó elemekhez képest oldalirányban nem mozdulhatnak el. A 23 felső elemek 9 felső felülete ebben az esetben is felülnézetben ho- 45 norú, vagyis mintegy folyásfeneket képez. Mind a 4. ábrán, mind az 5. ábrán jól látható, hogy a 23 felső ele­mek a 22 alsó elemekhez képest eltolt elrendezésűek, az­az a 23 elemek a 22 elemek csatlakoztatási helyeit át­fedik. A 22 alsó elemek kapcsolata egyébként a 10. ábra 50 szerinti megoldással történhet, az azonos szerkezetrésze­ket a 10. ábrán már alkalmazott és ismertetett hivatko­zási számokkal jelöltük. Az 5. és 9. ábrákon jól látható, hogy a bal oldali 22 alsó csatornaelem 12 csatlakozó­vályújába illeszkedik a jobb oldali 22 alsó csatornaelem 55 13 profiios végrésze, és a csatlakozó felületek között 20 támítőszalag van elhelyezve. A bordák és hornyok itt értelemszerűen csak a 22 alsó elemekben vannak — a tel­jes kerületmenti tartományban — kialakítva. A kapcsolat minden irányban ugyanúgy lehetővé teszi a szögelfordu- 60 kist, emellett vízzáró, mint a 3. és 30. ábrák szerinti kap­csolat. A találmány szerinti eljárást all. ábrával kapcsolat­ban mutatjuk be. A tervezett töltés-keresztmetszet kon­túrját szaggatott vonallal tüntettük fel, és 25 hivatkozási 65 számmal jelöltük. A szivárgószerkezet 1 csatornáját épít­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom