188323. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsav rezolválására

1 188 323 2 így tehát az említett sók hasznosíthatók olyan gyulla­dásos tünetek kezelésére és megszüntetésére, mint pél­dául az izom-csontrendszer, a csontkapcsolatok és más szövetek gyulladásos állapotai, így többek között a reu­ma, ízületi gyulladás, csonttörés, rázkódás, zúzott sebek, baleset utáni állapotok és a köszvény. Azokban az ese­tekben, amikor e megbetegedésekkel kapcsolatosan fáj­dalom és láz is jelentkezik, akkor az említett sók a gyul­ladásos tüneteken túlmenően ezeknek a tüneteknek a kezelésére is alkalmasak. Az említett sóknak egy szokásos gyógyászati készít­mény formájában történő beadását a gyulladás, fájdalom vagy láz kezelésére szokásosan alkalmazott beadási mó­dok valamelyikével végrehajthatjuk. így tehát a beadás történhet például orálisan, parenterálisan (azaz például injektálással) vagy helyileg szilárd, féligszilárd vagy folyé­kony gyógyászati készítmények, például tabletták, kú­pok, pilulák, kapszulák, porok, folyékony oldatok, szuszpenziók, krémek, borogatóvizek vagy kenőcsök formájában, illetve előnyösen olyan, egységnyi dózisokat ■artalmazó egységek formájában, amelyek pontos dózi­sok egyszerű beadását teszik lehetővé. Az iíyen gyógyá­szati készítmények a D-2-(6-metoxi-2-naftil)-propionsav N-R-D-gliikaminsója és szokásos gyógyászati hordozó­vagy hígítóanyag mellett egyéb gyógyhatású anyagokat és segédanyagokat tartalmazhatnak. Az előnyös beadási mód az orális, olyan napi dózis­­eiosztást választva, amely a betegség mértéke szerint állítható be. Általában testsúly kilogrammonként az emlí­tett sókból naponta 2—20 mg nagyságú mennyiséget használunk. Orális beadásra alkalmas gyógyászati készít­mények előállításához olyan szokásos gyógyszergyártási Hordozóanyagokat használhatunk, mint például a gyógy­szergyártási minőségű mamiit, laktóz, keményítő, mag­­nézium-sztearát, nátrjum-szacharinát, talkum, cellulóz, glükóz, szacharóz vagy a magnézium-karbonát. Az ilyen készítmények egyébként például oldatokként, szuszpen­­ziőkként, tablettákként, pilulákként, kapszulákként, porokként vagy nyújtott hatású készítményekként lehet­nek elkészítve. Hordozóanyagként például polialkilén-glikolokat, így például polipropilén-glikoft használva előállíthatok kú­pok. A folyékony halmazállapotú gyógyászati készítmé­nyek előállíthatok például az említett sók valamelyiké­nek és adott esetben gyógyszergyártási segédanyag(ok)­­nak hordozóban, például vízben, fiziológiás konyhasó­oldatban, vizes dcxtránoldatban, glicerinben vagy etanol­­han való oldása, diszpergálása stb. útján, egy megfelelő oldatot vagy szuszpenziót képezve. Kívánt esetben a be­adandó gyógyászati készítmény kisebb mennyiségekben olyan nem mérgező gyógyszergyártási segédanyagokat tartalmazhat, mint például a nedvesítő- vagy emulgeáló­­szerek, vagy a pH-pufferek, így például a nátrium-acetát, •aorbitán-monolaurát vagy a trietanol-amin-oleát. A/ előzőekben ismertetett gyógyászati készítmények előállítására igen sok szakirodalmi publikáció ismertet módszereket, példaképpen a Remington’s Pharmaceuti­cal Sciences c. könyv 14. kiadását [a Mack Publishing Company (Easton, Pennsylvania szövetségi állam) ameri­kai kiadó gondozásában jelent meg 1970-benj említjük meg. A beadandó gy ógyászati készítmény természetesen minden körülmények között tartalmazni fog a konkrét esetben kezelendő betegségtől függően megválasztott hatóanyagmennyiséget. Az előzőekben említett sók a méh simaizomzatára is nyugtató vagy elernyesztő hatásúak és így felhasználha­tók terhes emlősöknél a terhesség fenntartására, az anya és/vagy a magzat hasznára, egészen a terhesség végéig, vagyis addig az időpontig, amíg gyógyászati szempont­ból vagy még előnyösebben az anya és/vagy a magzat szempontjából a világrajövetel a kívánatos. Szakember számára ugyanakkor érthető, hogy bizonyos esetekben — például akkor, amikor a szülés beindult (vagyis amikor az anya méhe összehúzódásokat végez, különösen a nor­mális terhességi időszak végén) — az előzőekben említett sók beadása nem képes a terhességi állapotot bizonytalan időn át fenntartani. Dyen esetekben sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a terhességi időszakasz kissé megnyúlik, ami előnyös lehet az anya és/vagy a magzat számára. Az előzőekben említett sók felhasználhatók továbbá a szülés kezdetének, illetve magának a szülésnek a késlel­tetésére. A leírásban a „szülés kezdetének késleltetése” kifejezés alatt, azt értjük, hogy valamelyik fentemlített só a méh izomzatának összehúzódását megelőző bármely időpontban történt beadásának a hatására a szülés el­tolódik. Így tehát ezzel a kifejezéssel akarunk utiani a korai terhesség szakaszában bekövetkező abortusz (azaz a magzat életképessé válását megelőző szülés) meggátlá­­sára, valamint a koraszülés megelőzésére, amely a már életképes magzat idő előtti megszületését jelenti. Mind­két esetben az előzőekben említett sókat mint profilakti­­kumokat adagoljuk úgy, hogy az ilyen beadás a szülés megindulását kívánja meggátolni. Az ilyen jellegű kezelés különösen hasznos olyan nők esetén, akiknél előzetesen már spontán abortusz, elvetélés vagy koraszülés fordult elő. Ugyanakkor az ilyen kezelés akkor is hasznos lehet, ha klinikai jelzések utalnak arra, hogy a terhesség meg­szakadhat az anya és/vagy a magzat számára kedvező idő­pontot megelőzően. A leírásban a „szülés késleltetése” kifejezés alatt azt értjük, hogy a szülésben késés jelentkezik az előzőekben említett sók valamelyikének a méhizomzat összehúzódá­sának beindulását követő beadásakor. A beteg állapota, ideértve a terhességi időszakon belüli azt a pillanatot, miikor az összehúzódások megkezdődtek, továbbá az összehúzódások mértékét és az összehúzódások elkezdő­lése óta eltelt időt, befolyásolni fogják az elérhető ha­tást. Így például a hatás az lehet, hogy az összehúzódá­sok intenzitása és/vagy időtartama csökken (a szülés iktuális időpontja eltolódik), vagy akár az összehúzódá­sok megszűnnek. Mindkét esetben az eredmény a terhes­ig! időszak megnyúlása, bár — a fentiekben ismertetett körülményektől függően — ez az eredmény csekély vagy megfelelő körülmények között - jelentős lehet. A ké­selés eredményeképpen megelőzhető a spontán abortusz, a szülés könnyebben és/vagy az anya számára kevésbé ájdalmasan vezethető le vagy alkalmasabb időpontban és/vagy helyen mehet végbe. Állatok esetén ez a kezelés felhasználható az ellés szinkronizálására terhes állatok egy csoportjánál úgy, hogy az nagyjából azonos időpontban és/vagy helyen menjen végbe, a levezetés egyszerűsítése céljából. Mindegyik esetben a beadás mikéntjének összhang­ban kell lennie az orvosi vagy állatorvosi gyakorlat által legjobbnak és/vagy elfogadottnak tartott módszerrel ab­ból a célból, hogy az anya és a magzat számára a kezelés­sel járó előnyök maximálisan kihasználhatók legyenek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom