188288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés több szakaszból összeerősített hengeres testek, főként forgó csőkemencék geometriai tengelyének és forgástengelyének ellenőrzésére és egyvonalba hozására

1 188 288 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés több szakaszból összeerősített hengeres testek, főként forgó csőkemencék geometriai tengelyének és for­gástengelyének ellenőrzésére és egyvonalba hozásá­ra, amely révén az egyes szakaszok geometriai ten­gelyei a hengeres test forgása közben, leállás nélkül is a forgástengellyel egybeeső helyzetben, egyvonal­­ban tarthatók. Az ipar számos területén alkalmaznak olyan hengeres testeket, amelyeknek átmérője több mé­ter, hossza olykor eléri az 50-100 métert és súlya sok tonna, és ugyanekkor követelmény, hogy alak­juk az előírt, szabályos henger legyen és alakjukat üzemlés közben is megtartsák. Az ilyen hengeres testek között az egyik leggyakrabban alkalmazott és a gyártóval, üzemeltetővel szemben a legna­gyobb követelményeket támasztó berendezés a for­gó csőkemence, ezért a találmány szerinti eljárást és berendezést a következőkben forgó csőkemencé­vel kapcsolatban ismertetjük. A forgó csőkemencéket több hosszirányú sza­kaszból épitik. Az egyes szakaszokat úgy kell össze­­hegeszteni, hogy hegesztés után az egyes szakaszok geometriai tengelyei egyvonalban legyenek. Ennek elérésére ismert mérnökgeodéziai eljárást alkalmaz­nak. Az elkészített esőkemencéket támgyürűk párjai­ra helyezik, amely támgyűrü párok a csőkemence hossza mentén, egymástól térközzel elválasztva vannak valamely tartószerkezetre fölerősítve. A csőkemencék üzemelés közben a támgörgő páro­kon gyakorlatilag vízszintes helyzetben vannak és ezeken forognak. A csőkemencék belül samott anyaggal vannak bélelve. A csőkemencében üzemelés közben sok tonna súlyú kezelt anyag van, amely a csőkemence forgása közben a belső falon egy bizonyos magas­ságra fölemelkedik, majd visszahull, és közben kis sebességgel hosszirányban is halad. A belső térben igen nagy a hőmérséklet. A csőkemencében levő anyag és ennek mozgása már önmagában is jelen­tős hajlítóigénybevétellel hat a csőkemence falára még akkor is, ha a csőkemence geometriai tengelye egybeesik a forgástengellyel, ha azonban a geomet­riai tengely nem egy egyenesvonalat képez, hanem törtvonalú, és a geometriai tengely nem esik egybe a forgástengellyel, akkor a csőkemence falára olyan fárasztó, váltakozó irányú hajlító igénybevétel hat, ami a csőkemencét aránylag rövid idő alatt hasz­nálhatatlanná teszi. A csőkemence falának acél anyagánál is gyorsabban meghibásodik a belső sa­mott bélés, amely a forgás következtében föllépő állandó hajtogatás hatására megrepedezik, kitörik. Ahol a samott bélés kitört, azon a helyen az acél fal igen erősen fölizzik, ami további alakváltozást, sőt átégést okoz. A forgó csőkemencék és hasonlók üzemelése közben a geometriai tengely egyenesvonalúságtói való eltérésének, a csőkemence deformálódásának és a geometriai tengely forgástengelyből való kité­résének észlelésére, valamint az üzemindulási, ere­deti állapot visszaállítására már többféle eljárással próbálkoztak. Ilyen ismert eljárás például az úgy­nevezett „Shelltest” alakváltozás mérővel, vagy a SZIKT1 „defométer”-rel foganatosítható eljárás. Ezeknél az eljárásoknál a csőkemence alakváltozá­sából, utólag lehet a forgástengely helyzetére követ­keztetni, ami az üzembiztos üzemelés eléréséhez nem elegendő. Ismert olyan eljárás is, amelynél elméleti megfon­tolásokon alapuló deformációszámítások segítsé­gével következtetnek a tengelyek helyzetére. Ismert egy fotózási eljárás is, amelynél különbö­ző időpontokban készített képeket helyeznek egy­másra és így figyelik, határozzák meg a csőkemence vagy hasonló alakváltozását. Az ismert eljárások hátrányos tulajdonsága, hogy csak közvetett mérési eredményeket szolgál­tatnak, a tengelyek helyzetére nem adnak számsze­rű, tényleges eltérési adatokat. Ezekből a közvetett mérési eredményekből kell a tengelyek feltételezett eltérési mértékeire következtetni. Az ismert eljárá­sok nagyrészének további hibája, hogy a berende­zésnek, a forgó csőkemencének csak hideg állapo­tában, álló helyzetében és termékkel, anyaggal való terhelése nélkül lehet a meghatározásokat elvégez­ni. Az ismert eljárások között olyan is van, amely csak a gyártóműben alkalmazható. Mindennek eredményeként az ismert eljárásokkal a beállítást nem lehet pontosan végezni. A találmány feladata több hosszirányú szakasz­ból összeerősített hengeres testek, főként forgó cső­kemencék geometriai tengelyének és forgástenge­lyének egyvonalba hozására és ellenőrzésére hasz­nálható olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely révén a geometriai tengely egyvonalúsága és forgástengellyel való egybeesése, illetve az ettől va­ló eltérés egyszerű eszközök segítségével, üzemelés, forgás közben is könnyen ellenőrizhető, az ellenőr­zés eredményeként helyi és eltérési szempontokból közvetlenül, azonnal pontos számszerű adatok kaphatók és e számadatok alapján az eltérések üze­melés közben, azonnal, egyszerű eszközök révén és könnyen helyesbíthetők, kiküszöbölhetők, azaz a forgó csőkemence vagy hasonló kívánt, ideális üze­mi állapota visszaállítható. A találmány a kitűzött feladatot olyan eljárás létrehozása révén oldja meg, amelynek jellemzője, hogy a támgörgőkre fekvő állapotban levő forgó, illetve forgatható hengeres test hosszirányára me­rőleges síkokban szakaszonként egy vagy több pár, a merőleges síkban levő és egymásra merőleges sugarak irányában rugalmasan elmozduló érzéke­lőt nyomunk a hengeres test külső felületéhez, a forgó külső felület révén a sugarak irányában moz­gatott érzékelőkhöz tartozó kijelzőkön leolvassuk az érzékelő két szélső helyzete közötti eltérést és ezáltal a hengeres test geometriai és tényleges for­gástengelye közötti legnagyobb átmérő irányú elté­rést, majd ezután a hengeres testet alul tartó tám­­görgők rögzítését oldjuk és - az érzékelők szélső helyzetei közötti távolságtól függően - a támgörgő­­ket vagy egyirányban toljuk el, vagy egymáshoz közelítjük, vagy egymástól távolítjuk és ezáltal a hengeres test adott szakaszának geometriai tenge­lyét a hengeres test forgástengelyébe állítjuk, ez­után a támgörgőket újból rögzítjük. Az eljárás további jellemzője, hogy az érzékelők­höz tartozó kijelzőknek a hengeres test geometriai tengelye és forgástengelye összeesését jelző 0 állását 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom