188269. lajstromszámú szabadalom • Építőipari formaleválasztó segédanyag kompozíciók
1 188 269 2 A találmány betonkeverékek és egyéb agyagásványtartalmú masszák, valamint azbeszt cement (eternit) formázásánál az alakadó szerszám (fém, fa, műanyag) és a formába öntött anyag összetapadását meggátló olajalapú formaleválasztó segédanyag kompozícióra vonatkozik. Elsőrendű követelmény a formaleválasztó anyagokkal szemben, hogy azok megakadályozzák a formázandó anyag és az adott forma (fém, fa vagy műanyag sablon) összetapadását, ily módon biztosítsák azok egymástól való sérülésmentes elválasztását. További követelmény, hogy kizsaluzás után a formázott anyag felülete megfelelően kemény, sima és tiszta maradjon, valamint az alakadó szerszámon se maradjanak a formázott anyagból származó tapadványok. Emellett a jó segédanyagnak átmeneti korrózióvédő tulajdonsággal is rendelkeznie kell. A formaleválasztó segédanyagként alkalmazott termékek több típusa ismeretes és alkalmazott a gyakorlatban. Vannak emulziók vagy emulzió képzésére hajlamos készítmények (pl. a 160 637 sz. magyar, valamint az 1 962 444 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalom), melyeknek előnyeik mellett közös hibájuk, hogy nem képeznek megfelelő, erősen abszorbeálódó réteget a formán, ezért ún. „ráégést” okozhatnak. Mivel ezen segédanyagok a vízzel együtt a csatornába kerülnek, környezetvédelmi problémák forrásai is lehetnek. Bitumenemulziók esetében (172 119 sz. magyar szabadalom) hátrány, hogy szennyező hatásuk illetve nehéz eltávolíthatóságuk miatt a magasabb minőségi követelményű házgyári panelek gyártásához nem alkalmazhatók. Ismeretesek továbbá szerves szilícium vegyületeket tartalmazó kompozíciók (1 644 969 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalom), illetve olyan emulziós készítmények, amelyek a felület kezelésére többek között viaszokat, gyapjúzsírt, lanolint vagy méhviaszt is tartalmaznak. Ezek költséges termékek és még közös hátrányuk, hogy maradandóan a beton felületére tapadva, gátolhatják a további felületi munkák elvégzését. Az emulziós termékek, valamint a szerves szilícium vegyületeket és viaszokat tartalmazó készítmények kedvezőtlen tulajdonságai miatt legelterjedtebbek a kőolajtermék alapú készítmények és ezek különböző adalékanyagokat tartalmazó változatai. A 92 990 sz. német demokratikus köztársaságbeli szabadalomban leírt formaleválasztó segédanyag magas viszkozitású kenőolajfinomítványt és repceolaját, illetve olajsavakat tartalmaz. Az 1 201 229 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalom formaleválasztó olajának adalékai mono- és dikarbonsavak és poliaminok sói. A 180 452 sz. magyar szabadalomban ismertetett készítmény speciális ásványolaj finomítvány, amely adalékként növényi zsírsavak imidazolin- és amid-származékait tartalmazza. Az ismertetett, adalékolt olaj típusú készítmények normál üzemi körülmények között előnyösek, közös hátrányuk azonban, hogy a jelenlegi korszerű házgyári technológiáknál alkalmazott ún. gyorsított betonérlelési eljárásoknál a viszonylag magas hőmérséklet esetén, valamint a függőleges falazási eljárások során, nem biztosítják a kellő tapadást az alakadó szerszámra. A sablonon nem alakul ki vagy könnyen megszakad a folyamatos film - pl. vibráció hatására - ezért a felületre a formába öntött anyag „ráég”. A „ráégés” a betonfelület egyenetlenségét és egyben a sablon gyors elszennyeződését eredményezi. Az olajos formaleválasztó anyagok másik tipikus hátránya a beton felületének ún. „olajfoltosodása”, ami a későbbi szakipari munkákat (festés, tapétázás stb.) károsan befolyásolja. A fentiek ismeretében célul tűztük ki olyan formaleválasztó kompozíció kidolgozását, amely kőolajtermék alapon megoldja a hasonló típusú anyagok felsorolt hiányosságait. Kísérleteink során a poláros természetű sablonokra vonatkozó intenzív preferenciális adszorbció érdekében szénhidrogénben oldódó szemipoláros komponensek hatását, vizsgáltuk meg. Sikerült olyan formaleválasztó kompozíciót kidolgoznunk, amely a felsorolt hátrányokkal nem rendelkezik, kielégíti azokat az igényeket, melyeket a korszerű házgyári és egyéb betonelemekkel dolgozó korszerű technológiák támsztanak a formaleválasztó kompozíciókkal szemben. A találmányunk szerinti kompozíció lényege, hogy olyan tapadásjavító anyagokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a magas hőmérsékleten is jól tapadó, szakadásmentes kenőfilm kialakulását és megőrzését a függőleges felületeken is, továbbá speciális oldószer tartalma megakadályozza, hogy a készítmény olajos foltosodást okozzon, így a szakipari munkák kiegészítő műveletek nélkül elvégezhetők. A sablonok felületére az anyag rendkívül jól tapad. Meleg sablonra (max. 80 °C) felvihető anélkül, hogy hatóanyagai bomlást szenvednének. Polimertartalma következtében - viszonylag alacsony viszkozitása ellenére - nem folyik le a sablon függőleges felületeiről, sem a betonmassza vibrációs tömítésekor, sem az érleléskor alkalmazott, gőzzel bevitt hő hatására. Alkalmazása során a betonelemek felülete sima, porlásmentes, továbbá hólyag- és krátermentes lesz. A sablonok felülete tiszta, betontapadványtól és egyéb szennyeződésektől mentes marad. A készítmény biztosítja az acélsablonok átmeneti korrózióvédelmét. Könnyen kezelhető (szivattyúzható, szórható, kenhető), - 10 °C-iga szételegyedés veszélye nélkül tárolható. Nem szennyezi a munkahelyet, a csatornába kerülve a vízzel nem képez emulziót, így attól könynyen elválasztható. A találmány tárgyát képező formaleválasztó kompozíció összetétele a következő: 1. 0-30% olyan ásványolajfinomítvány, amelynek viszkozitása 40 °C-on 15-30 mm2/s, lobbanáspontja legalább 150 °C és aromáskötésben levő széntartalma 5-25%. 2. 0-30% olyan ásványolajfinomítvány, amelynek viszkozitása 40 °C-on 40-90 mm2/s, lobbanáspontja legalább 200 °C, kéntartalma 1,5-5% és aromáskötésben levő széntartalma 15-40%. 3^ 49-95,9% olyan ásványolajfinomítvány, amelynek viszkozitása 40 °C-on 2-5 mm2/s, lobbai* 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 66 2
