188254. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott vasbetétháló betonszerkezetekhez
1 188 254 2 görbített kampók meg nem fordított és hossztengely körül 180°-kai elfordított betéthálók egy halomba való váltakozó lerakásánál a szomszédos vasalóhálók hossz- ill. keresztirányú huzalcsoportjainak tértakarékos egymásbafonódását nem akadályozzák, és így a vasalóhálók csökkent hely- ill. térfogatigényű tárolása ill. szállítása válik lehetővé. A találmány lényegét a rajzokon bemutatott kiviteli példára hivatkozva részletesebben is kifejtjük. A csatolt rajzon az 1. ábra példaképpeni találmány szerinti vasalóháló felülnézeti vázlata, a 2. ábra három váltakozva megfordítva és meg nem fordítva egymásra halmozott találmány szerinti vasalóháló széltartományának keresztmetszeti részletvázlata, a 3. ábra a 2. ábra felülnézete, míg a 4. ábra az egymásra halmozott vasalóhálók egymásonfekvő, kampószerüen visszahajlított keresztirányú huzaljainak sugárirányú keresztmetszeti szelvényei a 3. ábrán feltüntetett I—VII. metszősíkok mentén. Az 1. ábrán csupán példaképpen egy olyan találmány szerinti vasalóhálót tüntettünk fel, amely a keresztezési pontokon egymással összehegesztett L hosszirányú huzalokból és Q keresztirányú huzalokból áll. A Q keresztirányú huzalok végei a széleken levő L hosszirányú huzalokon túl kinyúlnak, kampószerű S végrészeket képezve a szélen levő L hosszirányú huzalokhoz vissza vannak hajlitva és azokhoz hozzá vannak hegesztve. Mindkét legkülső, a vasalóháló peremén levő L hosszirányú huzal egymás közötti távolsága kisebb, mint a többi belső L hosszirányú huzal közötti távolság, annak érdekében, hogy az egymás mellé fektetésnél az egymással szomszédos vasalóhálók szükséges átfedési szélességét lerövidítsük. Az S végrészek az L hosszirányú huzalokon kívül csekély távolságban az utóbbiakkal párhuzamosan haladó G egyenesek mint képzeletbeli tengelyvonalak körül a Q keresztirányú huzalok EQ síkjából az L hosszirányú huzalok EL síkja irányában ki vannak hajlítva. Az S végrészeknek ilyen találmány szerinti kihajlított kiképzése a 2. ábrán jól felismerhető, melyen három helytakarékosan egymás fölé helyezett vasalóháló peremtartományának metszését mutatjuk be. A vasalóhálók L hosszirányú huzaljai, Q keresztirányú huzaljai és S végrészei az L, Q és S hivatkozási jelzésekhez fűzött 1, 2 és 3 indexek alapján az egyes hálókhoz tartozó szerkezeti elemek egymástól jól megkülönböztethetők. A 2. és 3. ábrán látható az alsó vasalóháló szélső L1 hosszirányú huzaljával összehegesztett Q1 keresztirányú huzal, a középső vasalóháló szélső L2 hosszirányú huzaljával összehegesztett Q2 keresztirányú huzal, és végül a felső vasalóháló szélső L3 hosszirányú huzaljával összehegesztett Q3 keresztirányú huzal. A középső vasalóháló az alsó és a felső vasalóhálóhoz viszonyítva 180°-kal el van fordítva, ezért az alsó és a felső vasalóháló Q1 és Q3 keresztirányú huzaljainak SÍ és S2 végrészeiként visszahajlított kampók lekerekítései a 2. ábrán levő pontokat leképező G egyenesek mint képzeletbeli forgástengelyek körül a keresztirányú huzalok síkjától ferdén felfelé, a középső vasalóháló S2 végrészei ezzel szemben ferdén lefelé elhajlítva látszanak. Az alsó vasalóháló egyenes L1 hosszirányú huzaljai és a középső vasalóháló egyenes L2 hosszirányú huzaljai a 2. ábrán látható metszetrajzon jól látható módon egymás mellett fekszenek egy közös vízszintes síkban. A középső vasalóháló Q2 keresztirányú huzaljainak és a felső vasalóháló Q3 keresztirányú huzaljainak egyenes részei is, mint az a 3. ábra szerinti felülnézeti ábrázolásból jól érzékelhető, egymás mellett fekszenek egy közös vízszintes síkban. Példaképpen az S3 végrész lekerekítésének görbítési M középpontjára vonatkoztatott I-M-től VII-M-ig terjedő sugárirányú metszeti szelvény ábrázolások, amelyeket a 4. ábrán ábrázolunk, egyértelműen mutatják, hogy az S végrészek találmány szerinti kihajlítása következtében a párosán szomszédos vasalóhálók hossz- és keresztirányú huzalcsoportjainak előbb vázolt tértakarékos egymásba kapcsolódása nem ütközik akadályba. Különösképpen az I-M-től VII-M-ig terjedő sugárirányú metszetek teszik felismerhetővé, hogy a Q2 és Q3 keresztirányú huzalok keresztmetszeti szelvényei mindegyik végrész elején és végén közös vízszintes síkban fekszenek, viszont a IV-M sugárirányú metszet szerint ezek a végrészek lekerekítéseinek széltartományában egymás felett vannak. A IV-M sugárirányú metszetben a Q3 keresztirányú huzalon keresztül vett keresztmetszeti szelvény pontosan az S3 végrész lekerekítésének szélső keresztmetszeti szelvényének felel meg, és ezt a rajzon K-val jelöltük. A G egyenesek, amelyek mint képzelt forgástengelyek körül az S végrészek el vannak hajlítva, a vasalóháló szomszédos szélső hosszirányú huzaljától, mint azt a 2. ábrán az alsó vasalóháló esetére megadja, a távolságban van. Az a távolság valamivel nagyobb az L hosszirányú huzalok D átmérőjénél. A Q keresztirányú huzalok a szélső hosszirányú huzalon még a távolságú szakaszban siktartóan és egyenes vonalban nyúlnak túl, és csak az S végrészek hozzácsatlakozó lekerekítései vanak a síkból kihajlítva. Mint ahogy azt a 2. ábra világosan mutatja, ezzel az intézkedéssel a halomban elég nagy, a Q2 és Q2 keresztirányú huzalokkal felülről és Q1 keresztirányú huzallal alulról határolt szabad teret hoztunk létre, melyben a Q1 keresztirányú huzal SÍ végrésze és az ezzel a keresztirányú huzallal összehegesztett L1 hosszirányú huzal között a szomszéd vasalóháló L2 hosszirányú huzalja is elfér. A bemutatott kiviteli példánál a vasalóháló hossz- és keresztirányú huzaljainak azonos az átmérője. Ebben az esetben, mint ahogy azt a IV-M sugárirányú metszet a 3. ábrán a felső vasalóhálóra vonatkozóan mutatja, az S3 végrész lekerekítésének szélső K keresztmetszeti szelvényének az L3 hosszirányú huzalok tengelyei által definiált EL síkot és a Q3 keresztirányú huzalok egyenes szakaszainak tengelyei által meghatározott EQ síkot átmérősen szembenfekvő Pl és P2 pontokban érintenie kell. Ha az L hosszirányú huzaloknak, mint ez nagyon gyakran előfordul, nagyobb az átmérője, mint 5 10 15 20 25 30 ‘35 40 45 50 55 60 3
