188238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ötőmag vagy öntőminta előállítására

dául a cirkónium-homok, a szillimanit, továbbá az olyan csiszolóanyagok, mint a karborundum és a korund. Előnyösen alkalmazható a kvarchomok. A találmány szerinti eljárás során minden olyan gyanta felhasználható, amely sav hatására megke­ményedik. Számos ilyen gyanta hozható fel példa­ként: különösen célszerű a karbamid-formaldehid, fenol-farmaldehid, furán- és furán-kopolimer gyanták használata, melyek módosíthatók furfuril­­alkohollal, telítetlen vegyületekkel vagy epoxive­­gyületekkel. Általában kívánatos, de nem feltétle­nül szükséges e gyanták szilanizálása (y-amino­­propilj-trietoxi-szilánnal. A találmány szerinti ké­szítményben a gyanta mennyisége 0,5-10 súly %. Alkalmazhatók természetesen az előbb említett gyanták keverékei is. A találmány szerinti ketonperoxid-keverék bár­milyen, megfelelő ketonperoxidot tartalmazhat. Példaként említhetők az aceton-, metil-etil-keton-, dietil-keton-, metil-propil-keton-, metil-izobutil­­keton-peroxidok, továbbá aliciklusos ketonok pe­­roxidjai, így például a ciklopentanon-, ciklohexa­­non-, metil-ciklohexanon-, és trimetil-ciklohexa­­non-peroxidok. Előnyös a metil-etil-keton-peroxid alkalmazása. Amint említettük, a találmányi eljá­rás során az (I) általános képletű vegyületeket al­kalmazzuk deszenzibilizálószerként, és a keton­peroxidot ebbe ágyazzuk. A deszenzibilizálószerként alkalmazott (1) általá­nos képletü vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő alifás dikarbonsavakat önmagában is­mert módon észterezzük. Példaként említhetjük a malonsav, borostyánkősav, glutársav, adipinsav és pimelinsav észtereit [tehát azon (I) képletü észtere­ket, melyekben n érték 1, 2, 3, 4 vagy 5], Előnyös a találmány szerinti eljárás során első­sorban a borostyánkősav, glutársav és adipinsav észtereinek, és különösen ezen észterek keverékei­nek a használata. Lényeges szempont, hogy a bo­rostyánkősav, glutársav és adipinsav keverékei a nylon 66 gyártásában hulladéktermékek, tehát könnyen hozzáférhetők. Az R, és R2 csoportok 3-5 szénatomos, egyenes vagy elágazó alkilcsoportokat jelentenek. Az R[ és R, jelentése előnyösen azonos. Az észtercsoport alkilrészének nem szabad három szénatomnál ke­vesebbet tartalmaznia, mert különben a találmány szerinti eljárásban való felhasználásuk során a kez­deti keményedés nem kielégítő. Ha viszont az ész­tercsoportok alkilrésze öt szénatomnál többet tar­talmaz, akkor a végső keményedés nem kielégítő, így tehát csak az (1) általános képletü észterek alkalmazása biztosítja azt, hogy az öntőmagnak vagy öntőformának mind a kezdeti, mind a végső keményedése megfelelő legyen. Igen kedvező eredményeket érhetünk el olyan észterek deszenzibilizálószerként való alkalmazásá­val, melyek észtercsoportjában az alkilrész négy szénatomot tartalmaz. Előnyösen használható olyan keverék, mely 10-30 súly % diizobutil-szukci­­nátot, 30-60 súly% diizobutil-glutarátot és 20-50 súly % diizobutil-adipátot tartalmaz. À ketonperoxid-keverékek a szokásos módon állíthatók elő úgy, hogy az adott ketont hidrogén­­peroxiddal és kénsavval reagáltaljuk, a dialkil­észter jelenlétében. Közömbösítés, és a vizes fázis elválasztása után a szerves fázist megszárítjuk. A szerves keverékhez kivánt esetben még hozzáad­ható további mennyiségű észter. Az így kapott ké­szítmény általában 10-75 súly % ketonperoxidot, 10-80 súly % deszenzibilizálószert és 10 súly %-ig terjedő mennyiségben vizet tartalmaz. Gyakorlati célokra megfelelnek azon készítmények, melyek aktív oxigéntartalma 3-11%, előnyösen 6-9%. Kívánt esetben e készítményhez egy vagy több, szokásos stabilizálószert adhatunk. A deszenzibili­­zált ketcnperoxid-keveréket 0,2-2 súly%, előnyö­sen 0,3-0,7 súly % mennyiségben foglaljuk a kemé­nyíteni kívánt készítménybe. A szemcsés töltőanyagot, a gyantát és a ketonpe­­roxid-készítményt bármely alkalmas módon össze­keverhetjük. Az így kapott keverék ebben a formá­ban több órán át eltartható. A keményíteni kívánt készítményhez hozzáadhatunk további segédanya­gokat, igy például a keményedést gyorsító szert. E célra alkalmas anyagok például a benzolszulfon­­savklorid, 4-toluolszuIfonsav, benzokinon és hid­­roxil-amin hidroklorid. Az öntőformának e készít­ményből való előállításában a következő lépés ab­ban áll, hogy a keveréket a kívánt formába tömö­­rítjük. A készítménynek kézi, mechanikus, hidrau­likus vagy pneumatikus tömörítése után kén-dioxid gázt vezetünk be. Ezt ismert módon végezhetjük, például a 3 879 339 számú egyesült államokbeli sza­badalmi leírásban megadott módon. A gázbeveze­tést általában szobahőmérsékleten végezzük olyan nyomáson, mely változhat az előállítani kívánt ön­tőmag vagy öntőforma méretei szerint. Általában 0,5-5 bar nyomást alkalmazunk. A kér-dioxid bevezetését követően a készítményt általában közömbös gázzal, például levegővel öb­lítjük á*, a kén-dioxid maradékának eltávolítása céljából. A kén-dioxiddal és levegővel való kezelés együttesen mintegy 10-20 másodpercet vesz igény­be. Ezt követően a formát vagy magot eltávolítjuk a formaszekrényből, illetve magszekrényből. Az így kapott öntőmagok és öntőformák minden olyan követelményt kielégítenek, amely öntvények gyár­tásában való alkalmazásuk során felmerül. A talál­mány szerinti eljárás egyszerűen és gyorsan alkal­mazható a fémöntőiparban. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti keton­­peroxid-készítmények más célokra is felhasználha­tók, mint amit az előbbiekben említettünk, így pél­dául telítetlen poliésztergyanták, akril- és metakril­­észterekből álló gyanták keményítése során. A találmány szerinti eljárást részletesen ismertet­jük a következő példákban. 7. példa Igen nagy számú, az 1. táblázatban felsorolt \e­­gyületekkel deszenzibilizált metil-etil-keton-pero­xid készítményt állítottunk elő az alábbi módon. 500 ml térfogatú, háromnyakú lombikba keverés közben 110 g dialkil-észtert, 44,3 g metil-etil-ketom és 1,8 g 4 n kénsavat töltünk, majd ehhez az elegek­hez körülbelül 30 perc alatt 51,4 g 70 Vos hidro­­gén-peroxid oldatot adagolunk, es közben a hö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom