188217. lajstromszámú szabadalom • Sósfürdő vas szerkezeti elemek nitridálására

1 188 217 2 A találmány tárgya sófürdö acélból és vasból készült szerkezeti elemek nitridálására, amely für­dő alkálifémek cianidjaiból, cianátjaiból és karbo­nátjaiból áll és cianidtartalma 0,01 és 3% CN kö­zötti. A sófürdöben való nitridálást ma világszerte al­kalmazzák az acélból és vasból készült szerkezeti elemek kopási tulajdonságainak és tartós szilárdsá­gának javítására. Az acélból és vasból készült szer­kezeti elemek felülete korrózióállóságának javítá­sára is egyre inkább alkalmazzák a sófürdős eljá­rást; a szerkezeti elemek nitridálás utáni lehűtésére szolgáló speciális sófürdő kidolgozása (2 934 113 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosság­­rahozatali irat) azt igazolta, hogy a nitridált réteg korróziós tulajdonságai még jelentősen javíthatók. Ezáltal a sófürdős nitridálással való eljárás nagy jelentőségre tesz szert olyan alkalmazási területek esetében is, ahol egyébként a ritka, költséges króm alkalmazása szükséges. Eredetileg a sófürdős nitridálás céljaira olyan fürdőket alkalmaztak, amelyekben a cianid hánya­da nagy volt. A nitridáláshoz szükséges cianátot levegőztetéses eljárással állították elő, ezenkívül ezeket a fürdőket titán-tégelyekben üzemeltették. A környezet lehető legkisebb szennyezésére vo­natkozó növekvő követelmények ahhoz vezettek, hogy a nagy cianidtarlaimú sófürdőket gyakorlati­lag cianid-mentes fürdőkkel helyettesítették, ame­lyeknél ezen túlmenően a fürdőket szerves anyag segítségével regenerálják, miáltal elkerülhető a mérgező sók képződése (2 310 815 sz. német szövet­ségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat). Mjvel a cianidok a nitridáló fürdőkben 550 és 650 °C közötti hőmérsékleten erősen redukálóan hatnak, másrészt cianátok inkább oxigén leadására hajlamosak, a csak kevés cianidot tartalmazó nitri­dáló fürdőknek olyan a tendenciájuk, hogy a nitri­dált vegyületréteget esetenként olyan erősen oxi­dálják, hogy a szerkezeti elemek lehűtése és mosása után is visszamarad a felületen egy nehezen eltávo­lítható, poralakú bevonat. Ilyen bevonatok a nitri­dált szerkezeti elemek további feldolgozásánál gyakran zavarnak, mivel például hidraulika-aggre­gátoroknál az olajáramba jutnak és érzékeny helye­ken, például csapágyaknál abrazív kopáshoz vezet­hetnek. Az ilyen jelenségek elkerülésére gyakran válik szükségessé a szerkezeti elemek időtrabló tisz­títása. Ezen túlmenően rozsdavörös felületi bevonatok is képződhetnek, ha szerkezeti elemeket ilyen nitri­dáló fürdőben kezelnek. A nitridált szerkezeti elemek felületi minősége szempontjából káros, oxidáló hatású nitridáló für­dőt többek között az jellemzi, hogy egy 0,05% sze­net tartalmazó acélból készült fólia 90 perces keze­lési idő után néhányszor 100 mg/dm2 nagyságrendű súlyveszteséget mutat, ugyanilyen acélfóliának a bevonatok képződését megakadályozó körülmé­nyek között való kezelése viszont körülbelül 70 mg/dm2-ig terjedő súlynövekedéshez vezet. Eddig azonban nem lehetett előre meghatározni, milyen esetekben idéz elő valamely fürdő jó, illetve nem elfogadható eredményeket a felületi tisztaság tekintetében. Az ilyen sófürdőket eddig körülményes és sok költséget igénylőonódon nagy hőmérsékletre való hevítés és salaktalanítás után olyan mértékben kel­lett regenerálni, hogy a nitridált szerkezeti elemek felületi tisztasága tekintetében ismét jó eredménye­ket szolgáltassanak. Az ily módon regenerált sófür­dők ezen kedvező tulajdonságai azonban csak vi­szonylag rövig ideig maradtak meg és ezután vagy újból regenerálásra szorulnak, vagy újból elő kel­lett állítani ezeket. A találmány célkitűzése olyan, alkálifémek cia­­nidjából, cianátjaiból és karbonátjaiból álló, 0,01 és 3% közötti CN“-tartalmú sófürdő kidolgozása volt acélból és vasból készült szerkezeti elemek nitridálására, amelyek hosszabb időtartamú üze­melés után sem létesítenek felületi bevonatot a nit­ridált szerkezeti elemeken. Ezt a célkitűzést a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a fürdő járulékosan 0,5-100 ppm szelént tartalmaz, szelénvegyületek és/vagy elemi szelén alakjában. A szelént, illetve a szelénvegyületeket a folyé­kony sófürdőbe közvetlenül adagolhatjuk, vagy a fürdő beolvasztásánál olyan sókat alkalmazunk, amelyekhez már előállításuk során hozzáadtuk a megfelelő mennyiségű szelént. A cianáttartalom (CNCT-ként számítva) előnyö­sen 25-45 súly% és a fürdő hőmérséklete előnyösen 550 és 650 °C közötti. Ezenkívül előnyösen olyan tégelyt alkalmazunk a sófürdőhöz, amely lehetőleg vasmentes. Beváltak a titánból vagy a közel vas­mentes króm-nikkel-ötvözetekből készült tégelyek, mely utóbbiak természetesen 10 súly%-ig terjedő mennyiségben vasat is tartalmazhatnak. A találmány szerinti mennyiségű szelén, illetve szelénvegyület tartósan megakadályozza a nitridá­ló fürdőkben a bevonatok képződését nitridált szerkezeti elemek felületén. Az alábbi példák kapcsán részletesebben ismer­tetjük a találmány szerinti nitridáló fürdőt. 1. példa Környezetet nem szennyező, cianid-mentes nitri­dáló fürdőt üzemeltetünk'villamosan fűtött kemen­cében, 35/70 cm méretű titán-tégelyben. A fürdő összetétele a következő. 38% CNCT, 0,5% CN", kb. 15% karbonát, maradék: nátrium és kálium. 0,05% széntartalmú acélfóliát 90 percig kezelünk ebben a fürdőben, majd vízben lehűtjük. A súly­veszteség 185 mg/dm2. Az egyidejűleg kezelt, acél­ból készült szerkezeti elemek felületén fekete, letö­rölhető bevonat mutatkozik. Ezután a fürdőhöz kanál segítségével kb. 1,44 g Se02-t adagolunk (vagyis 85 kg só esetében 12 ppm-nek megfelelő mennyiség). A szelén hozzáadása után a fentiek szerint elvég­zett vizsgálat a fóliánál 51 mg/dm2 súlynövekedést eredményezett. Az egyidejűleg kezelt acél szerkezeti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom