188214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített tiazolidinilszármazékok ásványi savakkal képezett új észtereinek előállítására
1 188 214 2 piridinnel készült oldatához hozzáadunk egy szuszpenziót, melyet előzőleg a következőképpen készítettünk : 23,3 g (0,34 mól) klór-szulfonsavat 400 ml melilén-dikloridban oldunk, majd -10°-0° közötti reakció-hőmérsékleten hozzácsepegletünk 180 ml piridint és felhasználásáig nitrogénatmoszféra alatt tartjuk. A kapott reakcióelegyet 20 órán keresztül 20 25° hőmérsékleten keverjük, majd 700 ml vizet adunk hozzá, további 20 percig keverjük és a két fázist elválasztjuk egymástól. A metilén-dikloridos oldatot magnézium-szulfát felett szárítjuk, majd vízsugárszivaiiyú-vákuumban bepároljuk. Az így kapott piridínium-[2-[(3-melil-4-oxo-2-tiazolidinilidén)-hidrazono)-3-(2-melil-allil)-4-oxo-5-tiazoliclinil[-szulfát olvadáspontja 190-191°. Nátriumsóvá történő átalakítás céljából 47,3 g (0,10 mól) fenti piridiniumsót feloldunk 600 ml melilén-dikloridban és 400 ml dimelil-formamidban, majd erős keverés közben hozzácsepegtetünk 75 ml 2,95%-os metanolos nátrium-metoxid-oldalol. A nálriumsót 1500 ml dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk, majd leszívatjuk és egy ízben dietil-éter metanol 4 : I arányú eleggyel mossuk és ezt követően dielil-élerrel utánamossuk. Igen magas vákuumban 60°-on történő szárítás után a kapott nálrium-|2-[(3-melil-4-oxo-2-tiaz.olidinilidén)-hidrazono]-3-(2-melil-allil)-4-oxo-5-tiaz.olidinill-szulfát 216°-on (bomlás közben) olvad. 4. példa A 3. példával analóg módon állítjuk elő a nátrium-[3-allil-2-[(3-metil-4-oxo-2-tiazolidinilidén)hidrazono]-4-oxo-5-tiazolidinil[-szulfátot, melynek olvadáspontja 217° (bomlás közben). Ennek érdekében 60.1 g (0.20 mól) 3-allil-5-hidroxi-2-[(3-metiI-4-oxo-2-tiazolidi nilidén )-hidrazono]-4-tiazolidinonból, 46,6 ml (0.70 mól) klór-szulfonsavból és 250 ml piridinből indulunk ki. a reakciót 700 ml melilén-dikloridban végezzük és a nátriumsóvá történő átalakítást 100 ml 3,4%-os metanolos nátrium-metoxid-oldattal valósítjuk meg. 5. példa Az I. példával analóg módon állítjuk elő a nátrium-! 3-a!lil-2-[(3-allil-5-metil-4-oxo-2-tiazolidinilidén)-hidrazono]-4-oxo-5-tiazolidinil [-szulfátot, melynek olvadáspontja 190° (bomlás közben). A fenti vegyület előállításánál 68 g (0,20 mól) 3-allil-2-[(3-allil-5-metil-4-oxo-2-tiazolidinilidén)hidrazono]-5-hidroxi-4-tiazolidinonból, 81,6 g (0,7 mól) klór-szulfonsavból és 300 ml piridinből indulunk ki, a reakciót 400 ml melilén-dikloridban valósítjuk meg és a nátriumsóvá történő átalakításhoz 50 ml 7,6%-os metanolos nátrium-metoxid-oldatot használunk. 6 * * 6. példa 33 g (0,10 mól) 5-hidroxi-3-metil-2-{[5-metil-3-(2-metil-allil)-4-oxo-2-tiazolidinilidén]-hidrazono[-4- tiazolidinon és 43 ml elil-diizopropil-amin 250 ml nietilén-dikloriddal készített oldatához keverés közben hozzácsepegtelünk 21 ml (0,2 mól) dimetilfoszforo-kloridátol. A reakció kezdetben kissé exoterm és a reakció-hőmérsékletet hűtéssel 25°-on tartjuk. A beadagolás befejezése után a reakcióelegyet még 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Fzután előbb 100 ml jéghideg 2 n sósavval, majd kétszer, alkalmanként 100 ml vízzel kirázzuk. A metilén-dikloridos oldatot magnézium-szulfát felett szárítjuk és vízsugárszivattyú-vákuumban bepároljuk. Maradékként dimetil-[ [3-metil-2-[[5- metil-3-(2-metil-allil)-4-oxo-2-tiaz.olidinilidén]hidrazono[-4-oxo-5-tiazolidinilj [-foszfátot kapunk. Ezt dietil-élerből egyszer átkristályosítjuk, ami után a vegyület 99-103°-on olvad. 7. példa 22 g (0,05 mól) dimetil-J[3-meti 1-2-[[5-metil-3-(2- metil-allil)-4-oxo-2-tiazolidinilidén]-hidrazono[-4- oxo-5-tiazolidinil[ [-foszfát és 26 ml tiofenol 70 ml dioxánnal készült oldatához keverés közben hozzácsepegtetünk 56 ml tríetil-amint ; eközben a reakció-hőmérséklet 40°-ra emelkedik. Ezután a reakcióelegyet további 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 400 ml dietil-élert adunk hozzá, ennek hatására nehéz olajos anyag válik ki. Az éteres oldatot dekantáljuk, a visszamaradt olajos anyagot 200 ml izopropanolban oldjuk és keverés közben hozzáadunk 1,15 g (0,05 mól) nátriumból és 30 ml metanolból készített nátrium-metoxid-oldatot. Ennek hatására kiválik a nátriummetil-|[3-metil-2-;[5-metil-3-(2-metil-allil)-4-oxo-2- ti.tzolidinilidén]-hidrazono[-4-oxo-5-liazoridinil||foszfát. Ezt leszivaljuk, kevés izopropanollal és dietil-éterrel utánamossuk, majd igen magas vákuumban 15 órán át 60° hőmérsékleten szárítjuk. A vegyület olvadáspontja 146-150°. A fenti termék esetében egy diasztereomer elegyről van szó, melyet a két racemátra szét lehet választani. Ezt például nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel valósítjuk meg. Ennek során álló fázisként szilikagélt használhatunk kémiailag kötött C 18-fázissal (például Hibar LiChroCarl HPLC töltet LiChrosorb RP-18-al. Merck AG. cég, Darmstadt, Német Szövetségi Köztársaság, oszlopméret 250 x 4 mm), míg a cseppfolyós fázis például 40 : 40 : 20 arányban készült metanol : viz :0,01 mólos vizes nálrium-dihidrogén-foszfáloldat elegy lehet. 8. példa 30 g (0,10 mól) 2-[(3-allil-4-oxo-2-tiazolidinilidén)-hidrazono]-5-hidroxi-3-metil-4-tiazolidinont és 21,7 g (0,15 mól) dimetil-foszforo-kloridálot felszuszpendálunk 250 ml melilén-dikloridban, majd a szuszpenzióhoz 5-10°-on keverés közben hozzácsepegtetünk 16,7 ml (0,12 mól) trietilé-amint. A reakció kissé exoterm és a szuszpendált anyagok a keletkező trietil-amin-hidroklorid kivételével oldalba mennek. A hozzáadagolás befejezése után a reakcióelegyet még egy órán át szobahőmérsékle-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
