188182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-karboxamid-származékok előállítására
1 188 182 2 Az elmúlt években rohamosan emelkedett a májbetegségek gyakorisága. A májbetegségek társadalmi jelentőségét kiemeli az a körülmény, hogy elsősorban a keresőképes korosztályt érintik. A megbetegedések gyakorisága mellett figyelembe kell venni azok számát, akik betegségük miatt hosszantartó és rendszeres gyógykezelést igényelnek. Ennek ismeretében meglepő, hogy a máj akut vagy subakut gyulladásos, továbbá cirrhotikus körfolyamataira ható specifikus gyógyszeres kezelés még nem áll rendelkezésünkre. [Orv. Hetil. 112: 386. (1971)]. A klasszikus terápiás lehetőségek - elsősorban különféle vitaminok, aminosavak, májkivonatok - terápiás értéke kétség alá vonható (Z. arztl. Fortbildung, 68: 234, (1974)]. Közismert, hogy a károsodott májszövet jelentős regenerációs készséggel rendelkezik. A májbetegségek terápiájában az egyik alapvető célkitűzés volt és maradt ennek a regenerációs készségnek támogatása, fokozása. Meglehetősen régóta ismert nukleotidok, illetve ezek prekurzorainak alkalmazása májbetegségek kezelésében [Dtsch. Med. Wschr., 78: 1331, (1953)], [Dtsch. Med. Wschr., 78: 1331, (1953)., Dtsch. Med. Wschr; 81: 573, (1956)]. Ennek a terápiás célkitűzésnek ellene szól, hogy a szóban forgó nukleotidok vagy nukleozidok általában nem képesek áthatolni a sejthártyán és gyakran toxikusnak is bizonyultak. [Angew. Chem., 82: 730, (1970)., J.Med. Chem., 15: 1334, (1972)]. Fokozza a problémát, hogy az említett anyagok előállítása körülményes és igen költséges is. Ezért a kutatások olyan kémiai szerkezetekre terjedtek ki, amelyek könnyen bejutnak a sejtbe és ott nukleotidokká képesek átalakulni. Ismert, hogy az etanol által előidézett zsírmájat, melyre a triglicerid-felhalmozódás és az ATP-csökkenés jellemző, guanin, GTP vagy ATP adagolásával nem lehet normalizálni. [Arch. int. Pharmacedyn. 232 302 (1978)]. Adenin intraperitoneális adagolásával az így előidézett zsírmájat és ATP-csökkenést normalizálni lehet, de a 6-aminopurin egy része 8-oxiadenin és 2,6-dioxiadenin metabolitokat eredményez, melyek súlyos nephrotoxikus anyagok. [J. Pharmacol, exper. Therap. 104. 20 (1952)]. A nukleotid-prekurzor orotsav adagolása szintén a máj lipid-metabolizmus zavarához vezet, zsírmájat idéz elő. [J. Bioi; Chem. 238. 2464. (1963)]. Ezt a zsírmájat éppen úgy, mint az etanol által előidézettet, adenin adagolásával normalizálni lehet, de terápiás célokra az adenint vesekárosító hatások miatt alkalmazni nem lehet. A purín-nukleotid-prekurzor; 4(5)amino-imidazol-5(4)-karboxamid (AICA), (Science 112. 634 [1950, J. Bioi. Chem. 196, 513 (1952)] terápiás alkalmazására J. J. Med. Sei. 15. 171 (1964) orotsavval képzett sója alakjában került sor, Aicamin néven. [Ann. Histrochim. 14. 79 (1969)]. Mint a fentiekből látható, az orotsav önmagában májkárosító anyag, [J. Bioi. Chem. 238; 2464 (1963)] és ily módon az AICA orotsavas sója olyan kombinációt jelent, amelyben az egyik komponens előnyös hatását a másik komponens negatív hatása kioltja. Az Exp. Path; 15. 271-287 (1978) az AICA-ortofoszfát előnyös terápiás tulajdonságait ismerteti kí sérletesen széntetrakloriddal károsított májon. Különböző AICA-sók - többek között az AICA-ortofoszfát - előállítását a 164 397 számú magyar szabadd!mi leírás ismerteti. Az eljárás szerint az AICA-ortofoszfátot oly módon állítják elő, hogy aminociánacetamid és formamidinortofoszfát keverékét metanolban forralják, majd az oldathoz ortofoszforsavat adnak. Tisztítás után 60%-os kitermeléssel 190 “C os olvadáspontú olyan terméket kapnak, melyet a makacs szennyezéstől tovább nem lehet tisztítani. Az ily módon kapott AICA-ortofoszfát ezért terápiás célokra nem alkalmazható. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, amely lehetővé teszi terápiás célokra alkalmas nagytisztaságú AICA-foszfát előállítását. Azt találtuk, hogy AICA-bázist vizes alkoholos közegben ortofoszforsavval reagáltatva nagytisztaságú AICA-ortofoszfátot nyerünk. Eljárásunk lényege, hogy a reakció során a tiszta AICA-ortofoszfát a reakcióelegyből kiválik, míg a bomlástermékekre utaló színes anyagok a savanyú anyalúgban maradnak. A találmány szerinti eljárás al vékonyréteg kromatográfiásan vizsgálva teljesen egységes anyagot kapunk. A termék olvadáspontja 192-194 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott AICA-bázis valamely stabil, könnyen tisztítható AICA-sóból - előnyösen AICA-szulfátból (164 397 sz. magyar szabadalmi leírás) - állítható elő. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy az AICA-bázisból az AICA-ortofoszfát 95-98%-os termeléssel állítható elő (a kiindulási anyagra (aminociánacetamid) vonatkoztatott össztermelés 68-70%). A találmány szerinti eljárással előállított AICA- foszfát hatóanyagtartalmú sejtregenerálószer előnyösen alkalmazható zsírmáj, krónikus aktív hepatitis és cirrhosis-hepatitis kezelésében. A találmány szerinti eljárás részleteit a példákban mutatjuk be. PÉLDÁK 1. példa 17,5 g (0,1 mol) AICA-szulfátot (Op.: 242 °C (b); 164 397 sz. magyar szabadalmi leírás) 50 ml vízben 40-45 °C-on feloldunk és az oldathoz kevertetés közben 9,24 g (0,11 mol) szilárd nátriumhidrogénkarbonátot szórunk részletekben (C02 fejlődés). Az oldatot lehűtjük, amikor is megindul a kristályosodás. A reakcióelegyet ezt követően jeges vízben 1 órán át állni hagyjuk, szűrjük és 2x5 ml jeges vízzel mossuk. (SO% negatív). A kapott AICA-monohidrátot 70 °C-on szárítjuk. Termelés 13,4 g (93%); Op.: 100 °C-on zsug. 168-170 °C (b) 2. példa 34,58 g (0,24 mol) 5 amino-imidazol-4-karboxamid-monohidrátot (AICA) 200 ml 50%-os etilalko-5 10 15 20 25 30 3b 40 45 50 55 60 65 2
