188177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új prolin-származékok előállítására

! 1X8 177 2 ho (-50 -20 °C-on), előnyösen -30 és 10 °C közötti hőmérsékleten, ha a (Vili) általános képle­­lü vegyület aktivált amid vagy savhalogenid formá­jában van, vagy - 10 és 10 T közötti hőmérsékle­ten, ha a fenti vegyületet savanhidrid formájában használjuk. A reakcióidő a reakcióhőmérséklettől, a reaktánsoktól és az oldószertől függően változik, általában 0,5-48 óra, előnyösen 1-6 óra lehel. A tiol-észter képzési reakció lejátszódása után adott esetben az R" védőcsoportot eltávolítjuk. Ha védőcsoportként terc-butil-csoportot használunk, ennek eltávolítása önmagában ismert módon, azaz hidrogén-fluoridos, triklór-eceísavas vagy hidro­­gén-kloridos kezeléssel történhet. A reakcióelegyből a végtermék elválasztása és tisztítása hagyományos módon, például szerves ol­dószerből - így etil-acetátból vagy n-hexánból - történő átkristályosítással, különböző típusú kro­matográfiás eljárásokkal - mint azt már az (I) álta­lános képletü vegyületek előállításánál említettük - vagy a reakciótermék szerves sójának savas meg­bontásával történhet. Az (!) általános képletü vegyületek előállítására alkalmas másik eljárás szerint egy (IV) általános képletü vegyületet - amelynek képletében R és A' jelentése az előzőek szerinti vagy annak valamely reakcióképes származékát egy (V) általános képle­tü vegyülettel - a képletben R'jelentése az előzőek szerinti - reagáltatjuk és a terméket adott esetben gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk. Ha az előállítani kívánt (I) általános képletü ve­gyületek A molekularészében olyan szabad funkci­ós csoport van, amely nem lép reakcióba - például aminocsoport -, a (IV) általános képletü vegyület olyan származékot jelent, amelyben a fenti csoport védett formában van jelen. A (IV) általános képletü vegyület A' molekularé­szében lévő, reakcióba nem lépő funkciós csoportot hagyományos módon, a peptidszintézisekben hasz­nálatos eljárások szerint védhetjük olyan védőcso­portokkal, amelyeket azután enyhe reakciókörül­mények között eltávolíthatunk. Az aminocsopor­­tot például terc-butoxi-karbonil-csoporttal védhet­jük. A fenti védőcsoportot hidrogén-fluoridos vagy hidrogén-kloridos kezeléssel távolíthatjuk el. Az (V) általános képletü vegyületekben R' karboxil­­védőcsoport jelentése esetén a védőcsoport terc­­butil-csoport vagy rövidszénláncú alkilcsoportlal helyettesített szililcsoport lehet, amelyet hidrogén­­fluoridos, triklór-ecetsavas, hidrogén-kloridos vagy vizes kezeléssel távolíthatunk el. A (IV) általános képletü vegyületek reakcióképes származékai alatt azokat a vegyületeket értjük, amelyekben a reakcióba lépő karboxilcsoport akti­vált formában van. A karboxilcsoportot reakcióké­pes amiddá, savhalogeniddé, reakcióképes észterré vagy vegyes savanhidriddé alakítva aktiválhatjuk. A karboxil- és a merkaptocsoport közötti amidkö­­tés kialakítására kondenzálószerként karbodiimi­­deket, például diciklohexil-karbodiimidet használ­hatunk. A (IV) általános képletü vegyületeket vagy azok reakcióképes származékait közömbös szerves oldó­szerben - például tetrahidrofuránban, dioxánban, dimetil-formamidban, hexametil-foszfo-triamid­ban, kloroformban, diklór-metánban vagy aceto­­nitrilben - reagáltatjuk az (V) általános képletü vegyületekkel. A reakció általában hűtés mellett vagy szobahőmérsékleten ( - 50-20 °C-on), előnyö­sen - 30 és 10 °C közötti hőmérsékleten megy vég­be, ha a használt (IV) általános képletü vegyületet aktivált amid vagy savhalogenid formában, - 10 és 10 °C közötti hőmérsékleten, ha a fenti vegyületet savanhidrid formában használjuk. A reakcióidő a reakcióhőmérséklettől, a reaktánsoktól és az oldó­szertől függően változik, általában 0,5-48 óra, elő­ny 5sen 1-6 óra lehet. A tiol-észter képzési reakció lejátszódása után az adott esetben jelenlevő védő­­csoportokat eltávolítjuk, az adott védőcsoporttól függően megválasztott kezeléssel. \ reakcióelegyből a végtermék elválasztása és tisztítása az előzőekben említett hagyományos módszerekkel történhet, például különböző típusú kromatográfiás módszerekkel, adszorbensként szi­­likágéit, dextránvázas keresztkötött polimert vagy sztiroi-divinil-benzol kopolimerhez. vagy akrilsav­­és/ter polimerekhez hasonló porózus polimereket használva. A kromatogramm kifejlesztésére alkal­mas oldószerek közül a kloroformot, etil-acetálot, metanolt, elanolt, tetrahidrofuránt, benzolt, vizet és az. acetonitrilt említjük. A végterméket úgy is kinyerhetjük, hogy először szerves só - például dieik!ohexil-amin-só - formájában elválasztjuk, majd savval - például hidrogén-kloriddal vagy káli­­urn-hidrogén-szulfáttal - kezelve visszanyerjük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) álta­lános képletü vegyületek, valamint gyógyászatilag elfogadható sóik gátolják az angiotenzin II keletke­zését angiotenzin I-ből, az angiotenzint átalakító enzim gátlásának révén. Ezért gyógyszerkészít­mény formájában alkalmasak az angiotenzin 11 által okozott magas vérnyomás kezelésére, vala­mint szívelégtelenségek kezelésére is alkalmazha­tók. A találmány szerinti eljárással előállított (I) álta­lános képletü vegyületek közül néhánynak megha­tároztuk az angiotenzint átalakító enzimre kifejtett gátlóhatását. Az enzim mérésére használt angiotenzin-átalakí­­tó enzimet nyúltüdőből extraháljuk. 0,6 ml pH 8-as 0,111 M bórsav-nátrium-karbonát pufferoldatot, 0,2 ml 0,111 M bórsav-nátrium-karbonát puffer­­ben (pH 8,3) oldott 25 mM benzoil-glicil-hisztidil­­-leucint (szubsztrát) és 0,1 ml 0,111 M bórsav-nátri­um-karbonát pufferben (pH 8,3) oldott lO ^-lO '9 M vizsgálati anyagot (az 1. táblázatban felsorolt (I) általános képletü végtermék) kémcsőbe mérünk és 37 °C-on 5-10 percen átelőinkubáljuk. Ezután 0,1 ml enzimoldatot (acetonpor) adunk minden csőhöz és a reakcióelegyeket 37 °C-on 30 percen át ínkubál­­ji k. Az enzim segítségével előállított benzoil-glicint etil-acetáttal extraháljuk sósav jelenlétében, és 228 nm-nél mért UV-abszorpcióval meghatározzuk a mennyiségét. Meghatározzuk az enzim aktivitását a vizsgált anyag jelenlétében, a vizsgált anyag tá­vollétében mért aktivitáshoz (100) viszonyítva. Meghatározzuk a vizsgált vegyületek l50 értékét, vagyis a vizsgált vegyületnek azt a koncentrációját, amelynél az enzim) aktivitása 50%-kal csökken, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom