188150. lajstromszámú szabadalom • Automatikus visszaforgásgátló, péládul horgászorsókhoz
1 188 150 2 A találmány tárgya automatikus visszaforgásgátló, például horgászorsókhoz, amely kritikus szögsebesség-szöggyorsulás értékpár függvényében teljes megfogást biztosító szerkezetként van kialakítva, amelynek nyugvórésze, benne elforgathatóan elrendezett forgórésze és erre szerelt, vele együtt forgó megfogószerkezete van. Régi törekvése már a konstruktőröknek, hogy a horgászatot kényelmessé és a hal megtartása szempontjából biztonságossá tegyék a horgászok számára. Ennek érdekében sok módosítás, finomítás történt az orsók fékrendszerét, visszaforgásgátlóját, a cséve túlpörgésének a megakadályozását, stb. illetően, egyaránt a tároló és a peremfutó horgászorsók területén. Ismeretes a 174 925 számú magyar szabadalmi leírásból horgászorsó, amelynek cséveháza, ezzel rögzítetten összekapcsolt tengelye, forgó csévéje, a csévére fékezőerőt kifejtő fékező szerkezete és forgató eleme van. A megoldás lényege, hogy a rögzített tengely és a cséve között kuplungtengely .helyezkedik el, amely mind a csévéhez, mind pedig a rögzített tengelyhez képest elforgathatóan van ágyazva, a reteszelő szerkezet a cséveház és a kuplungtengely közé, a fékező szerkezet pedig a cséve és a kuplungtengely közé van szerelve, és a forgató elem, előnyösen hajtókar a kuplungtengellyel van mereven összekapcsolva. Ismeretes továbbá a 3 944 160 számú USA- szabadalmi leírásból dobóorsó orsókosárral, dobbal és csapággyal. A megoldás lényege, hogy az orsókosárban a dob forgathatóan van elrendezve, az orsó dobsebességvezérlő egységet tartalmaz, az egységben orsókosárhoz rögzített körkörös ház, továbbá az elforgatható dobon lévő tárcsa, valamint a körkörös ház belső felülete és a tárcsa külső felülete között helyet foglaló fékező-kamra van, ahol a fékezőkamra tengelyirányú végein a falak teljesen túlnyúlnak, így lezárják a fékező kamrát és a sebességvezérlőkallantyúkat, amelyek a tárcsán csapokkal vannak elrendezve, mindegyik sebesség vezérlőkallantyú könnyűsúlyú, kopásálló anyagból van kialakítva, előnyösen kilincs alakú, megvastagított részük van a csap körül és megvastagított részből kinyúló karrésszel és sima oldalfelülettel, valamint csúcsfelülettel rendelkeznek, a kilincs alakú kallantyú csappal van felszerelve és az említett oldalfelület által megvezetve a bedobás alatt a tárcsa forgásának irányától függően az említett sima oldalfelülettel súrlódik, amiáltal a vezérlőkallantyúk szabadon mozognak a csapjaikon az alaphelyzet és a kibontakoztatott helyzet közti légellenállás és az ezzel ellentétesen ható centrifugális erő összetett hatására, amelyben a kallantyúcsúcsfelületek érintik vagy szabadon hagyják a körkörös ház belső felületét. Mindkét megoldás közös hiányossága, hogy kikapcsolva felejtett visszaforgásgátló esetén bevágáskor (a hal megakasztása érdekében tett mozdulat során) a horgászzsinór összegubancolódik és/ vagy kapás esetén a bevágás erejének átadását nem biztosítja a horognak, a horgászzsinóron keresztül a sikeres akasztás érdekében, mivel kikapcsolt állapotban bevágáskor a megfeszült zsinór a hal kifelé történő húzása helyett a forgatókar és a forgórész visszapörgetését és így további zsinór lecsévélését eredményezi. Továbbá gyakran szükséges a zsinór utánengedése a horgászorsóról, melynek okai többek között az alábbiak lehetnek:- a horgász hátrébb akar lépni kényelmesebb helyzet végett, anélkül, hogy a bevetett készségét a part felé húzná;- bedobás után túlságosan feszesre állította a vízbefutó zsinórt, és azt meg kell lazítani;- a kapásjelző belógását szeretné növelni, a kapásérzékenység növelése céljából, stb., amihez a zsinór szakítószilárdságát figyelembe véve beállított féket nem célszerű állandóan kinyitni dobról való zsinórlehúzás céljából, mert az újabb és újabb beállítás nehézkes és időt rabló művelet, valamint ha elfelejtik megfelelően visszaállítani, a laza fék melletti bevágás eredménytelen és a zsinór összegubancolódik. így előnyösebb a zsinóradagolást a visszaforgásgátló kikapcsolásával megoldani. Ha a kapcsoló visszaváltása nem történik meg - ez tapasztalt horgásszal is előfordul - akkor a már említett kellemetlen jelenség kissé részletesebben leírva a következőképpen játszódik le: intenzív bevágás esetén a feszülő zsinór és a rugalmas botvég állandó, szöggyorsulással forgatja a felkapókar görgőjét a dob körül, zsinór csévélődik le, s közben az akadálytalanul visszaforgó hajtókar is egyre jobban felgyorsul az áttételi aránynak megfelelően. A bevágás mozdulatának végén már nincs erő, ami a dobról letekeredő zsinórt kihúzza a bot gyűrűi közül, de a felpörgetett alkatrészek felhalmozódott kinetikai energiájuk miatt tovább forognak, hatalmas, kibogozhatatlan gubanc keletkezik és a zsinór használhatatlanná válik. Az összegubancolódás több hátránnyal is jár:- jelentős az anyagi veszteség, mert a horgászzsinór rendszerint továbbiakban használhatatlanná válik;- az újraszerelés tetemes időveszteség,- valószínűleg elmegy a megakasztott, de már nem irányítható hal, hiszen a hajtókart a nagy zsinór gubanc miatt sem előre, sem hátra tekerni nem lehet. Ezekkel a kellemetlenségekkel a horgásznak a fentiekben ismertetett megoldások használata esetén számolnia kell. A horgászzsinór húzásának hatására nulla értékű szögsebességről indulva kezd a forgórész visszafelé pörögni, tehát kis centrifugális erő áll rendelkezésre, ami csak fokozatosan kezd növekedni a fordulatszámmal, és így nem használható fel hatásos fékezésre, ezért a gubancolódás veszélye fennáll. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése úgy, hogy biztonságossá tegyük az említett feledékenység esetén is a horgászatot automatikus visszaforgásgátlóval, amely a forgórésznek egy adott kritikus szögsebesség - szöggyorsulás értékparja esetén bekapcsol. Rájöttünk arra, hogy a zsinór közel konstans és nagy húzóerejének hatásár a a szögsebesség ugyan kicsi, de a forgórész szöggyorsulása nagyon nagy, tehát szöggyorsulásérzékeny visszaforgásgátlót kell 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
