188142. lajstromszámú szabadalom • Hajtás nagy munkaszélességű kukoricabetakarítógép behúzóláncaihoz
1 188 142 2 A találmány tárgya nagy munkaszélességű kukoricabetakarító gép behúzóláncaihoz való hajtás, főleg hosszúszárú terményeket, például kukoricát és hasonlót betakarító vágószerkezeteknél történő alkalmazáshoz, ahol a hajtóelemek a haladásirányra keresztirányban elrendezett főtartó körzetében vannak elrendezve. A 4 084 396 számú USA-beli szabadalmi leírásból már ismert olyan behúzólánchajtás, amelynél főtartó alatt mindig két kúpkerék van tengelyszegmensen rögzítve. A behúzóláncokhoz tartozó lánckerekek és a hozzá tartozó kúpkerékfokozatok az alattuk elhelyezkedő tengelyszegmensen kettőscsapágyakban állíthatóan vannak felfogva. Kétsoros kukoricavágó szerkezethez, azaz annak kúpkerékfokozatához egy tengelyszegmens szükséges, így többsoros kukoricavágó szerkezetekhez több tengelyszegmenst kell kapcsolóelemek révén összekötni. A főtartó alatt elhelyezkedő kúpkerékfokozatok többnyire nyitottak, vagy csak részben vannak burkolattal fedve. A fenti behúzólánc-hajtás hiányossága, hogy nagy anyag- és gyártási ráfordítást igényel. Ehhez járul még a tengelyszegmenseket összekötő elemek nagy ráfordításigénye nagyobb munkaszélességek esetén. További hiányossága a fenti megoldásnak, hogy az ilyen hajtások élettartama csak rövid lehet, mivel erős szennyezési veszélynek vannak kitéve a nyitott ill. részben lezárt kialakításuknál fogva. Továbbá az 1 507 231 számú NSZK-beli közrebocsátási irat olyan kukoricabetakarítógép-hajtást ismertet, amely előnyösen arató-cséplőgép adaptereként alkalmazható. Ennél a csigavályú előtt eltolható lánckerekekkel ellátott előtéttengely van ágyazva. A csigavályú homlokoldala előtti sinek egyikén minden terménysorhoz egy-egy hajtóműház eltolhatóan van elrendezve. A hajtóműházban helyezkedik el a hajtótengely, amelyen kúpkerékfokozatok vannak rögzítve a behúzó- és szedőláncok hajtásához. A hajtóműházon kívül történik a hajtása a hajtótengelyen lévő kúpkerékfokozatnak, mégpedig az előtéttengely lánckerekéről származtatott lánchajtással. Ennél tehát négysoros kukoricabetakarító esetében négy ilyen hajtómüházról kellene gondoskodni a csiga vályú előtt rögzített sínen. Ez a kivitel viszonylag egyszerű szerkezeti kialakításával előnyös lehet, azonban csupán sorostermesztésű termények esetén alkalmazható. Hiányossága abban jelölhető meg, hogy a hajtóelemek a csigavályú homlokoldalán vannak elrendezve. Következésképpen a csiga vályúnak kellően stabil szerkezetűnek kell lennie, hogy az a homlokoldalán ébredő erőket is felvehesse, amely erők az előtéttengely és a sínek rögzítése révén keletkeznek, azaz a betakarítószerkezet hajtóműházakkal történő felszerelésével. Az előtéttengelyt a lehajtástól függően megfelelően erősre kell méretezni. Továbbá, az előtéttengely a csigavályú homlokoldalán nyitottan van ágyazva, úgyhogy az eltolhatóan felfűzött lánckerekek és a hajtóműházakhoz vezetett lánchajtások szennyeződésnek és ezáltal gyorsabb kopásnak vannak kitéve. További hiányosság, hogy különálló hajtóműházakat kell elrendezni. A hajtótengelyek a hajtóműházak mindkét homlokoldalán vannak ágyazva, és mindegyik hajtóműházban négy kúpkerék helyezkedik el, amelyek a behúzóhengerek és a behúzóláncokhoz szükséges kúpkerékfokozatok hajtására szolgálnak. A találmánnyal célunk nagy munkaszélességű kukoricabetakarító gép behúzóláncaihoz olyan hajtást létrehozni, amelynek gyártási ráfordítása kisebb, szerelési ideje rövidebb, élettartama viszont lényegesen hosszabb, mint az ismert megoldásoknál. Célunk továbbá az is, hogy azonos szerkezeti egységeket nagyobb számban alkalmazzunk és ezáltal az alkatrész-utánpótlási igényt korlátozzuk. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan behúzólánc-hajtás létrehozása, amely kukoricabetakarító gép teherviselő részein belül helyezhető el és amely a kúpkerékfokozatokban fellépő erőket nem a hajtótengelyre, hanem a kukoricabetakarító gép vázszerkezetére adja át. A kitűzött feladat megoldásához olyan behúzólánc-hajtásból indultunk ki, amelynél a hajtóelemek a gép haladási irányára keresztirányban a csigavályú előtt elhelyezett tartó körzetében vannak elrendezve. A találmány szerint a fenti megoldást azzal fejlesztettük tovább, hogy a főtartón belül helyeztünk el több kúpkerékfokozatot, amelyek primer kúpkereke peremcsapágyakban van ágyazva, továbbá a peremcsapágyak keresztbordákon térbelileg állíthatóan vannak rögzítve, valamint a primer kúpkerék agyába bevezethető profilos hajtótengely egyik végén hajtótárcsa van rögzítve, amely homloklapon rögzített golyóscsapágyban van ágyazva. A találmány szerint célszerű az olyan kivitel, amelynél a hajtótengelyre felfűzhető kúpkerekeket befogadó főtartó U-profilú, amely kétoldalt homloklapokkal, alulról pedig oldhatóan rögzített fenéklemezzel van lezárva. Előnyösen a golyóscsapágy a hajtótárcsával együtt a homloklapon, a peremcsapágyak a primer kúpkerekekkel együtt viszont a keresztbordákon csavarkapcsolattal vannak állíthatóan rögzítve. A szekunder kúpkerekeknek a főtartóból kinyúló tengelycsonkjai szabad végükön behúzólánc-hajtó lánckerékkel vannak ellátva. A találmány szerinti hajtás azzal az előnnyel jár, hogy az egyes kúpkerékfokozatokban fellépő erők a primer kúpkerekekről nem a hajtótengelyre, hanem a primer hajtókerekek agyán elrendezett peremcsapágyon és keresztbordán át közvetlenül a főtartóra adóidnak át, és így az egész kukoricavágószerkezet veszi fel azokat. Ez a kedvező erőelosztás jól érvényesül a hajtótárcsa agyán elrendezett golyóscsapágy elrendezésénél is. A primér kúpkerekeket felfűző profilos hajtótengely révén a hajtótengely csavarás! igénybevételt szenved csupán, így kedvezőbbek az igénybevételi viszonyok, következésképpen az kisebb keresztmetszetűre választható. A primér kúpkerekek agyán elrendezett peremcsapágyak a szerelést lényegesen leegyszerűsítik. A peremcsapágyaknak a keresztbordákon történő rögzítésekor egyidejűleg a primér kúpkerekeket a csapágyházakban ágyazott szekunder kúpkerekekhez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
