188100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 2,2-dimetil-4-metánszulfonsav-1,2-dihidrokinolin zsíroldékony és/vagy korlátozottan vízoldékony származékainak előállítására
1 188 100 2 képletű dialkoholokkal reagáltatjuk, 1 mól szulfokloridra számítva 1 mól savmegkötőszer jelenlétében; vagy is f) az X helyén —S03(C„H2n+,) általános képletü csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására -na korábbi jelentésű, p értéke 0 - a 2,2-dimetil-4-metánszulfonsav-1,2-dihidrokinolin alkálifém-sóit CnH2n+1Hal általános képletü alkil-halogenidekkel reagáltatjuk, ahol n a korábbi jelentésű, Hal halogénatomot jelent. A 2,2-dimetiI-4-metánszulfoklorid-1,2-dihidrokinolint az a)-e) eljárások szerint célszerűen melegen reagáltatjuk a megfelelő reagensekkel, illetve a 2.2- dimetil-4-metánszulfonsav-1,2-dihidrokinolinalkálifém-sót célszerűen nyomás alatt, melegen visszük reakcióba a megfelelő alkil-halogenidekkel. Savmegkötőszerként célszerűen alkálifém-hidroxidokat, -karbonátokat vagy -hidrokarbonátokat használunk. A kapott termék elkülönitése szokásos eljárásokkal, például vízre öntéssel és/vagy extrahálással történik. Az extrakcióhoz célszerűen klórozott szénhidrogéneket, alifás ketonokat vagy a benzolt, illetve homológjait használjuk. A tisztítást átkristályosítással vagy például vákuumbepárlással végezhetjük. A 2,2,4-metánszulfoklorid-1,2-dihidrokinolin előállítására az ismert eljárásokat használjuk, pl. 2.2- dimetil-4-metánszulfonsav-1,2-dihidrokinolint klórszulfonsawal, vagy a szulfonsavszármazék sóját foszforpentaklorid, vagy foszforoxidtriklorid vagy foszfortrikloriddal reagáltatjuk. Az előállításoknál oldószert, pl. széntetrakloridot is használhatunk. Egy másik eljárás szerint a szulfonsavat tionilkloriddal vagy foszgénnel reagáltatunk. Lati tenyésztésű CFLP egereken végzett akut toxicitási vizsgálatok szerint az új származékok eleget tesznek a WHO/FAO 1967-ben kelt ajánlásának, mely szerint takarmányozási, illetve élelmiszeripari célokra stb. olyan antioxidánsokat használjanak, amelyeknek LD50 értéke nagyobb mint 5 fe/kg. Ilyen tekintetben felülmúlják az EMQ-t. A BHT-nál - 4-metil-2,6-di-terc-butil-fenil - az azonos körülmények között elvégzett akut toxicitási vizsgálat alapján az LDJ0 csak 1 g/kg. Ezek szulfonsav származékoknál sokkal valószínűtlenebb az élő szervezetben a deszulfonálódás, és így az instabil, polimerizálódásra hajlamos, tehát toxikus acetonanil keletkezése. A szobahőmérsékleten való hatékonysági vizsgálatra az úgynevezett lepke módszert alkalmaztuk. Ezt ismerteti a: Fette, Seife und Anstrichmittel 57,293,1955; és idem 49,827,1957; 3. Inter. Brotkongress 105,1955, és ezt ajánlja Merck: Oxynex című antioxidáns ismertető füzetében. A módszer: Csukamájolajat használunk és mindegyik antioxidánsból, valamint összehasonlítás céljából EMQ-ból és BHT-ból 20 és 40 mg%-os csukamájolajos oldatokat készítünk. Olyan lepkéket állítunk elő durva felületű szűrőpapírból, amelynek az átmérője 5 cm és amelyet középen gombostűvel kartonpapírra rögzítünk úgy, hogy a levegőben álljanak és semmihez ne érjenek. Ezután az elkészített oldatok mindegyikéből 0,3 ml-t felcsepegtetünk a lepkére, vigyázva arra, hogy az oldat teljesen befedje a szűrőpapír felületét. Kontrollként tiszta csukamájolajat használunk. A tárolás szobahőmérsékleten történik és bizonyos időközökben a kontroliból és mindegyik mintából leveszünk 1-3 db lepkét, a peroxidszám meghatározására. A levett lepkét Erlenmayer lombikba helyezzük és 20 ml széntetraklorid-ecetsav 2/1 arányú elegyével leoldjuk a felületről az olajat, majd ismert analitikai metodikával, például jodometriásan meghatározzuk a peroxid számot. Találmányunk további részleteit a következő példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra kívánnánk korlátozni. Peroxidszám Kiindulási érték 24 óra 48 óra 72 óra 96 óra Kontroll 16 62 122,4 148 221 BHT 20 mg% 16 24,7 58,9 67 69 BHT 40 mg% 16 21,1 54,5 62,4 63,5 EMQ 20 mg% 16 20,4 53,6 62,3 64 EMQ 40 mg% 16 19,1 51,2 57,4 59,8 1 pl. 20 mg% 16 22,3 54,1 59,7 61,3 1 pl. 40 mg% 16 18,2 50,3 54,9 57,6 4 pl. 20 mg% 16 24,7 46,2 61,8 63,8 4 pl. 40 mg0/' 16 19,3 52 50,4 60,9 5 pl. 20 mg% 16 27,6 59,3 64,5 67,8 5 pl. 40 mg% 16 22.7 55,1 61,2 63,4 6 pl. 20 mg% 16 29.8 64,3 68,7 70,2 6 pl. 40 mg% 16 25.3 59,8 64 66,5 7 pl. 20 mg% 16 27.5 61,5 64,2 67,1 7 pl. 40 mg% 16 23 8 56,1 59,8 62,9 10 pl. 20 mg% 16 30,1 66,8 70,3 75,6 10 pl. 20 mg% 16 27,4 62,3 67,8 71,8 11 pl. 20 mg% 16 29,6 81,3 78,2 71,4 11 pl. 40 mg% 16 35,4 57,8 61,9 68 12 pl. 20 mg% 16 25,7 58 63,2 67,9 12 pl. 40 mg% 16 23,2 55,4 59,8 64,5 13 pl. 20 mg% 16 27,1 61,3 67,3 71,4 13 pl. 40 mg% 16 24,8 59,6 63,7 68,9 14 pl. 20 mg% 16 25,2 57,6 60,4 63,2 14 pl. 40 mg% 16 20,4 51,5 55,8 59,9 I. példa Egy keverővei, belső hőmérővel, visszafolyóhűtővel és csepegtetőtölcsérrel ellátott 2 1-es lombikba beadagolunk 148 g butilalkoholt - de nagyobb fölösleget is alkalmazhatunk - és 271 g 2,2- dimetil-4-metánszulfoklorid-1,2-dihidrokinolinszulfokloridot (a továbbiakban acetonanil-szulfoklorid). Melegítéssel oldjuk a szulfokloridot, majd visszahűtjük szobahőmérsékletre. A csepegtetőtölcsérből folyamatosan állandó keverés mellett 290 ml 5 N nátrium-hidroxid vizes oldatát adagoljuk, körülbelül 3 óra alatt égy, hogy a hőmérséklet 25 30 °C között maradjon. Rövid ideig 15 percig 60-70 °C-ra melegítjük, majd visszahülés után a keletkezett észtert petroléterrel, vagy benzollal extraháljuk. Vízre való öntésnél is elválik az észtert tartalmazó olajos fázis, de ilyen körülmények között egyrészt a fölöslegben alkalmazott alkohol visszanyerése körülményesebb, másrészt az észter szárítása is nehézkesebb. Az észtert tartalmazó oldatot először 5-10% sósavval mossuk, majd 5% nátrium-karbonáttal, 5 10 15 20 25 .30 35 40 45 50 55 60 65 3
