188085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozott hatóanyagleadású készítmények előállítására

1 188 085 2 közötti belső kötést. Ilyen molekulák nem ionizá­lódnak részeikre és általában nem komplex jellegű, egyszerű keveréket alkotnak. így tehát az oldatban lévő anyagok fajlagos elektromos vezetőképességének meghatározásával könnyen megállapíthatjuk az új molekula-koordi­nációs vegyületek keletkezését és szerkezetét, vala­mint az elektromos kötések jellegét, azaz, hogy a kapott vegyület belső hidrogén-kötésű kelát-koor­­dinációs komplex vagy hidrogén-kötésű szolvatáci­­ós komplex. Az anyagok fajlagos elektromos vezetőképessé­gét módosított Wheaston-hidat tartalmazó beren­dezésben határozzuk meg. A vizsgált oldat fajlagos térfogatának elektromos ellenállását (ohm) mérjük és az oldat fajlagos vezetőképességét az oldat fajla­gos ellenállásának reciprokaként számítjuk, ame­lyet „mho”-ban (az ohm reciproka) fejezünk ki. Az oldatban lévő molekulák vezetőképességét tehát fajlagos vezetőképességben fejezzük ki, ame­lyet a fajlagos gramm-molekulasúlyú oldott anya­got tartalmazó oldaton mért ellenállás (ohm) recip­rokaként mho-ban adunk meg. Az oldat vezetőké­pességét egymástól 1 cm távolságra lévő párhuza­mos elektródák között folyó áramként regisztrál­juk és a fajlagos vezetőképességet úgy számítjuk ki, hogy az ellenállást (R) osztjuk a cella-állandóval (K) és „mho/cm”-ben fejezzük ki. A kompozíciók fajlagos elektromos vezetőképes­ségének külön történő meghatározásához poláros oldószerként (primer szolvatálószer) nagy, 78,5 ér­tékű dielektromos állandója következtében vizet alkalmazunk. A vizsgált anyagok az 1. példában megadottak. A hidroxi-alkil-cellulózok (azaz hidroxi-metil­­cellulóz, hidroxi-etil-cellulóz és hidroxi-propil­­cellulóz) fajlagos elektromos vezetőképességét meghatározzuk. A vízzel való szolvatálódásnak a kiválasztott hidroxi-alkil-cellulóz-diszperzió fajla­gos elektromos vezetőképességére való hatását a zselizálódási folyamattal követjük, amely a 100-800 egységet meghaladó penetrométer egység értékekben jelentkezik. A vizes hidroxi-alkil-cellu­­lóz-oldat növekvő zselizálódása a cellulózszál ex­panziójának a függvénye. Hidroxi-metil-cellulózt (10 g) az 1. példa 1. lépé­sében leírtak szerint azonos súlyrésznyi mennyiségű vízben diszpergálunk. Friss, kétszer desztillált vizet használunk. A cellulóz-diszperzió fajlagos elektro­mos vezetőképességét a cellulóznak az oldószerhez való adagolása után közvetlenül, majd ezután meg­határozott időközönként határozzuk meg,'amely penetrométeres vizsgálatban a 100-800 penetromé­ter egységet meghaladó értékben jelentkezik. Ugyancsak meghatározzuk. a hidroxi-etil-cellu­­lóz és a hidroxi-propil-cellulóz fajlagos elektromos vezetőképességét a már megadott módszerrel és az ott megadott mennyiségű anyag alkalmazásával. A fajlagos elektromos vezetőképesség mérésénél a megfelelő hidratált hidroxi-alkil-cellulóz gél 2,5 x 10~3 mólos vizes oldatát alkalmazzuk. A hidroxi-metil-cellulóz vizes oldatának fajlagos elektromos vezetőképessége (I. táblázat) alapján hidrogén-kötésű szolvatálási reakció folyik le. A fajlagos elektromos vezetőképesség nő, mivel a cellulóz polimerszál kiterjed és így nagyon reakció­képes hidrofil ionizáló központok jönnek létre, amelyek a vizes oldószerrel kölcsönhatásba lépnek. A fenti kísérletet különböző primer oldószer/ cellulóz vegyület aránnyal megismételjük, hogy meghatározzuk a nagyobb mennyiségű oldószer­nek a cellulóz komponens szolvatálására kifejtett hatását. 1 súlyrész cellulózra számított 1-6 súly­­résznyi mennyiségű víz alkalmazása esetén az I. táblázatban megadottakkal azonosan meghatáro­zott gélkonzisztencia alapján a fajlagos elektromos vezetőképesség lényegében azonos (II. táblázat). A megfelelő zselizálódási konzisztencia eléréséhez szükséges idő azonban az oldószer mennyiségével egyenes arányban nő. Az első kisérletet megismételjük azzal az eltérés­sel, hogy tiszta víz helyett vizes etanol-oldatokat (1, 10 és 25 súly%-os vizes etanol-oldatok) alkalma­zunk hidratálószerként. A fajlagos elektromos ve­zetőképesség nagyságrendje általában nem változik (III. táblázat), de változik a kívánt gélkonzisztencia eléréséhez szükséges idő, mégpedig kisebb etartol­­koncentrációnál a kívánt gélkonzisztenciát sokkal gyorsabban, nagyobb etanol-koncentrációnál las­sabban érjük el. A hidratált hidroxi-alkil-cellulóz fajlagos elekt­romos vezetőképességének a növekedése úgy tűnik, hogy a hidrogén-kötésű szolvatálódás függvénye, mivel a hidratált cellulóz polimer elektromos veze­tőképessége nagyobb mint az oldószer külön mért vezetőképessége. Ezután meghatározzuk a nagyszénatomszámú alifás alkoholok (C12-C18) fajlagos elektromos ve-. zetőképességét. A vizsgált alifás alkoholok a követ­kezők: laurilalkohol (C12H25OH), mirisztilalkohol (C!4H24OH), cetilalkohol (C16H23OH) és sztearil­­alkohol (C,8H37OH). A fajlagos vezetőképesség minden esetben nulla. A nagyszénatomszámú (C12-C18) alifás alkoho­loknak a hidroxi-alkil-cellulóz komponens szolva­tálási reakciójára kifejtett hatását úgy vizsgáljuk, hogy összehasonlítjuk a cellulóz vegyületre külön mért fajlagos elektromos vezetőképességet a hidro­­xi-alkil-cellulózra és a nagyszénatomszámú alifás alkoholra együtt mért fajlagos elektromos vezető­­képességgel. A hidroxi-alkil-cellulóz és a nagy szén­atomszámú zsíralkohol aránya 1:2, 1 : 3 és 1:4 súlyrész. A megfelelő hidroxi-alkil-cellulózt az 1. példa 1. lépésében leírtak szerint hidratáljuk és a fajlagos elektromos vezetőképességet közvetlenül az adago­lás után szobahőmérsékleten határozzuk meg. A megfelelő zsíralkoholokat ezután megolvasztjuk és mérjük a fajlagos elektromos vezetőképességü­ket. A hidratált cellulózt az 1. példa 2. lépésénél leírtak szerint adjuk az olvadt állapotú alkoholhoz és a hidratált cellulóz adagolása után közvetlenül meghatározzuk a kombináció fajlagos elektromos vezetőképességét. Amikor a massza szobahőmér­sékletre hűl le, ismét mérjük a fajlagos elektromos vezetőképességet (IV. táblázat). A hidroxi-metil-cellulózt vízzel hidratáljuk (1. lépés) és 200 gél penetrométer egységértéknél alkal­mazzuk. összehasonlítás céljából 200 penetrométer egység gélkonzisztenciájú hidratált hidroxi-metil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom