188067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás delta17(20) szteroidok előállítására

1 188 067 2 adagolása után a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reak­­cióelegyet körülbelül -30 °C és +25 °C közötti hőmérsékletre, előnyösen körülbelül —20 °C-ra hagyjuk melegedni. Ezután a szulfenilező reagens fölöslegét megfelelő bontó reagenssel, például víz­zel, ciklohexénnel vagy alkoholokkal, így metanol­lal vagy etanollal elbontjuk, és a reakcióelegyet híg vizes savoldattal, például 1 n vizes sósav-, foszfor­sav-, vagy ecetsav-oldattal mossuk. A vizes savol­dat koncentrációja nem döntő jelentőségű tényező. A sav fölöslegét közismert semlegesítőszerekkel, például nátrium-hidrogénkarbonáttal megkötjük, majd az oldószert eltávolítjuk, és kívánt esetben a kapott terméket ismert módon kristályosítjuk. A (VI) általános képletű vegyületeket további tisz­títás nélkül is felhasználhatjuk a következő reak­ciólépésekben. Feltételezésünk szerint a (IV) képletű propargil­­alkohol-vegyület és az Rn—S—M általános kép­letű reagensek reakciója (V) általános képletű köz­benső termékek képződésén keresztül zajlik le. Az (V) általános képletű vegyületek a reakcióelegyből nem különíthetők el, mert spontán átrendeződés révén azonnal (VI) általános képletű vegyületekké alakulnak. Az eljárás következő lépésében a (VI) általános képletű vegyületeket Michael-addícióval (VII) álta­lános képletű származékokká alakítjuk. Reagens­ként alkoxidokat használunk fel. Oldószerként elő­nyösen az alkoxidnak megfelelő alkoholt használ­juk fel. Különösen előnyös alkoxid-reagenseknek bizonyultak a metoxidok és az etoxidok, e vegyüle­tek közül a metoxidok kiemelkedően előnyösek. A Michael-addíciót előnyösen közömbös gáz­atmoszférában, például nitrogén-atmoszférában hajtjuk végre. A reakció menetét vékonyrétegkro­matográfiás vizsgálatokkal követhetjük. A reakció lezajlása után az elegyet ismert módon semlegesít­jük, majd a képződött (VII) általános képletű ve­gyületeket ismert módon elkülönítjük. A kapott termékeket kívánt esetben ismert módszerekkel tisztíthatjuk. Az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljárásban közbenső termékként képződött (VI) általános képletű származékok két diasztereomer vegyület formájában képződnek. A diasztereomerek elkülö­nítésére nincs szükség, ugyanis mindkét izomer lé­nyegében azonos mértékben reagál, és egyaránt (VII) általános képletű szulfoxid-vegyületek kép­ződnek belőlük. Amennyiben e vegyületeket a kor­­tikoszteroidok előállítására kívánjuk felhasználni, a diasztereomerek elkülönítésére nincs szükség, mert a további reakciók során a kénatom (azaz aszimmetriacentrum) lehasad, és mindkét diaszte­­reomerből ugyanaz a vegyület képződik. Az átte­kinthetőség érdekében a (VI) és (VII) általános képletű vegyületeket egyetlen képlettel jelöljük, ez a jelölésmód azonban mindkét diasztereomert ma­gában foglalja. A Liebigs Ann. Chem. 757, 33 (1972) szakcikké­ben L. Horner és V. Binder egyszerű alifás és mo­nociklusos propargilalkoholok és szulfenilklorid addíciós reakcióját, és a képződött allénszulfoxi­­dok a-hidroxi-ketonokká történő átalakítását is­mertették. Az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljá­rás egyes lépései hasonlóak ugyan az ismert szinté­zismód műveleti lépéseihez, szakember számára azonban nem volt előre látható, hogy ez az eljárás szteroidok átalakítására is alkalmas, és a reakció jó hozammal, nagy szelektivitással megy végbe. Az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljárás során felhasznált kiindulási anyag két szempontból tér el a Horner és Binder által kiindulási anyagként fel­használt egyszerű alifás és helyettesítetlen mono­ciklusos propargilalkohol-származékoktól. A (IV) képletű vegyület tetraciklusos származék, és az egyes gyűrűkön különféle további szubsztituense­­ket hordoz. Szakember számára jól ismert, hogy a szteroid-vegyületek egyes helyzeteiben szténkus gátlás miatt reakció egyáltalán nem vagy csak igen erélyes körülmények között hajtható végre. Különösen érvényes ez a megállapítás a szteroid­­váz 11-es és 17-es helyzetű szénatomjaihoz kapcso­lódó szubsztituensekre, ebben az esetben ugyanis a 18-as és 19-es helyzetű metil-csoportok igen erős szférikus gátlást fejtenek ki. Ismert például, hogy a transz-díhidro-androszteron a 3-as helyzetben szobahőmérsékleten is jó hozammal acetilezhető, míg e vegyület 17-es helyzetű szekunder hidroxil­­csoportjának acetilezéséhez 20 órán át 115 °C-on végzett reakcióra van szükség, (lásd Helv. 20, 1280 /:937/). A A^'^-etiszteron 17ß-helyzetü hidroxil­­csoportja a transz-dihidro-androszteron megfelelő hidroxil-csoportjánál lényegesen nagyobb mérték­ben gátolt; a vegyület ugyanis tercier-alkohol cso­portot tartalmaz. Rendkívül meglepő tehát az a tapasztalatunk, hogy a A9ll"-etiszteron 17ß-helyze­­tü, szférikusán igen erősen gátolt hidroxil-csoportja még a nagytérigényü helyettesített benzolszulfeníl­­sav-kloriddal is könnyen reakcióba lép. Ismert, hogy számos egyéb, szférikusán nem gátolt alifás vegyületekkel egyszerűen végrehajtható reakció a szteroidok sztérikusan gátolt 17-es helyzetében egyáltalán nem megy végbe, így például a 17-oxo­­szteroídok sztérikus gátlás miatt sem a (C6H5)3P=CHCOOC2H5 képletű Witting rea­genssel, sem a (C2H50)2P0CH2C00C,H5 képle­­tü Horner-reagensel nem reagálnak (lásd Tetrahed­ron Letters 959 /1963/ és J. Org. Chem. 30, 505 /1964/). Rendkívül meglepő tehát az a tény, hogy a Horner és Binder által egyszerű, szubsztituálatlan alifás és monociklusos propargilalkoholok átalakí­tására ismertetett reakciók szteroidokon is végre­hajthatók. A A9(ll,-etiszteron-molekulához kapcsolódó szubsztituensekre tekintettel rendkívül meglepő az a tény is, hogy a reakció igen szelektíven zajlik le. A Horner és Binder által kiindulási anyagként fel­használt propargilalkoholok a hármas kötésen kí­vül egyéb reakcióképes csoportot nem tartalmaz­tak Figyelembe véve azt a tényt, hogy a benzolszul­­fenilsavklorid olefinekkel reakcióba lép (lásd J. C. S. Chem. Comm. 21, /1974/, egyáltalán nem volt előre látható, hogy a reakció során a A9<"l-etiszte­­ron 4-es és 9( 11 )-es helyzetű kettős kötése nem szerved változást. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör kor­látozása nélkül az alábbi példákban részletesen is­mertetjük. Az NMR-spektrumokat Varian A-60 spektrofotométeren, tetrametilszilán belső stan-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom