188066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kortikoszteroidok előállítására

m 066 2 közötti hőmérsékletre, előnyösen körülbelül -20 °C-ra hagyjuk melegedni. Ezután a szulfenilező rea­gens fölöslegét megfelelő bontó reagenssel, például vízzel, ciklohexénnel vagy alkoholokkal, így meta­nollal vagy etanollal elbontjuk, és a reakcióelegyet híg vizes savoldattal, például 1 n vizes sósav-, kén­sav-, foszforsav- vagy ecetsav-oldattal mossuk. A vizes savoldat koncentrációja sem döntő jelentő­ségű tényező. A sav fölöslegét közismert semlegesí­­töszerekkel, például nátrium-hidrogén-karbonáttal megkötjük, majd az oldószert eltávolitjuk, és kí­vánt esetben a kapott terméket ismert módon kris­tályosítjuk. A (VI) általános képletű vegyületeket további tisztítás nélkül is felhasználhatjuk a követ­kező reakciólépésben. Feltételezésünk szerint a (IV) általános képletű propargilalkohol-vegyületek és az R17—S—M ál­talános képletű szulfenilező reagensek reakciója (V) általános képletű közbenső termékek képződé­sén keresztül zajlik le. Az (V) általános képletű vegyületek a reakcióelegyből nem különíthetők el, mert spontán átrendeződés révén azonnal (VI) álta­lános képletű allénszulfoxid-vegyületekké alakul­nak. Az eljárás következő lépésében a (VI) általános képletű vegyületeket Michael-addícióval (VII) álta­lános képletű szulfoxid-származékokká alakítjuk. Reagensként fenoxidot használunk el. Oldószer­ként előnyösen toluolt használunk fel. A Michael­­addíciót előnyösen közömbös gáz-atmoszférában, például nitrogén-atmoszférában hajtjuk végre. A reakció menetét vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokkal követhetjük. A reakció lezajlása után az elegyet ismert módon semlegesítjük. A (VII) általános képletű vegyületeket kívánt eset­ben ismert módon elkülöníthetjük és tisztíthatjuk. A Michael-addíció során a (VII) általános képle­­tü vegyületek (VIII) általános képletű szulfenát­­észterekkel alkotott egyensúlyi elegy formájában képződnek, az egyensúlyi elegy azonban főtömegé­ben (VII) általános képletű szulfoxid-származékok­­ból áll. Az eljárás következő lépésében a (IX) általános képletű enol-vegyületeket alakítjuk ki. E vegyületek előállítása során a (VII) általános képletű vegyületeket tiofil reagensekkel kezeljük. Egyes tiofil reagensek, például hidroxidok vagy alkoxidok alkalmazásakor mellékreakciók fellépé­sével kell számolnunk, míg más tiofil reagensek, például dietil-amin vagy trimetil-foszfit felhaszná­lásakor a (IX) általános képletű enol-vegyületek mellékreakciómentesen képződnek, vagy a lezajló mellékreakciók mértéke csekély. Tiofil reagensként előnyösen trimetilfoszfitot alkalmazunk. A trime­til-foszfit tiofil jellegét a Chem, Rés. 7, 147 (1974) szakcikk ismerteti. A reakció a (VII) általános kép­letű vegyületekkel egyensúlyban lévő (VIII) általá­nos képletű vegyületek képződésén keresztül megy végbe. A (VIII) általános képletű közbenső termé­kek a reakcióelegyből nem különíthetők el, mert képződésük után gyakorlatilag azonnal (IX) általá­nos képletű vegyületekké alakulnak. A (IX) általános képletű vegyületek előállításá­hoz tiofil reagensként a (VII) általános képletű ve­gyületek előállításakor felhasznált fenoxidot is al­kalmazhatjuk. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy a (VII) általános képletű vegyületeket nem különítjük el képződési reakcióelegyeikből, hanem a reakcióelegyet melegítjük és/vagy a reakciót hosz­­szabb időn át folytatjuk. Ez az eljárásmód azonban a fent ismertetettnél kevésbé előnyös, mert számos mellékreakció fellépéséhez vezet, amelyek csökken­tik a (IX) általános képletű vegyület hozamát. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (VII) általános képletű vegyületet tartalmazó reakcióelegyhez tiofil reagenst (célszerűen trimetilfoszfitot) adunk, és az elegyet a reakció teljessé válásáig visszafolyatás közben forraljuk. A reakció menetét vékonyréteg­­kromatográfiás vizsgálatokkal követhetjük. A re­akció rendszerint 1-2 órát vesz igénybe. A reakció lezajlása után az elegyhez kis mennyi­ségű vizes lúgoldatot, például vizes nátrium-hidro­­xid-oldatot adunk az esetleg jelenlévő savak teljes mértékű megkötése érdekében, sav jelenlétében ugyanis a (IX) általános képletű vegyületek hidrolí­zist szenvednek, és (X) általános képletű 17a-hidro­­xi-progreszteron-típusú vegyületekké alakulnak. A (IX) általános képletű enol-vegyületek savmen­tes közegben stabilak, és könnyen elkülöníthetők. Az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljárásban közbenső termékként képződő (VI) általános kép­letű allénszulfoxid-származékok két diasztereomer vegyület formájában képződnek. A diasztereome­­rek elkülönítésére nincs szükség, ugyanis mindkét izomer lényegében azonos mértékben reagál, és egyaránt (VII) általános képletű szulfoxid-vegyüle­­tet képez. A (VII) általános képletű vegyületek ugyancsak két diasztereomer formájában képződ­nek, e vegyületek a további reakcióban azonban egységes terméket szolgáltatnak, mert a tiofil ve­gyületek hatására a kénatom (azaz az aszimmetria­centrum) lehasad. Az áttekinthetőség érdekében a (VI) és (VII) általános képletű vegyületeket egyet­len képlettel jelöljük, ez a jelölés azonban mindkét diasztereomert magában foglalja. A Liebigs. Ann. Chem. 757, 33 (1972) szakcikk­ben L. Horner és V. Binder egyszerű alifás és mo­nociklusos propargilalkoholok és szulfenilklorid addíciós reakcióját és a képződött allénszulfoxidok a-hidroxi-ketonokká történő átalakítását ismertet­ték. Az (A) és (B) reakcióvázlaton bemutatott eljá­rás során hasonló módon alakítjuk át a 17-oxo­­szteroidokat biológiailag aktív kortikosztroidokká. Az eljárás egyes lépései hasonlóak ugyan az ismert szintézismód műveleti lépéseihez, szakember szá­mára azonban nem volt előre látható, hogy ez az eljárás szteroidok átalakítására is alkalmas, és a reakció jó hozammal, nagy szelektivitással megy végbe. Az (A) és (B) reakcióvázlaton bemutatott eljárás során felhasznált kiindulási anyagok két szempont­ból térnek el a Homer és Binder által kiindulási anyagként felhasznált egyszerű alifás és helyettesi­­tetlen monociklusos propalgilalkohol-származé­­koktól. A (IV) általános képletű vegyületek tetra­­ciklusos származékok, és az egyes gyűrűkön külön­féle további szubsztituenseket hordoznak. Szakem­ber számára jól ismert, hogy a szteroidvegyületek egyes helyzeteiben szférikus gátlás miatt reakció egyáltalán nem, vagy csak igen erélyes körülmé­10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom