188046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyersbőrök fertőtlenítésére és tartósítására
1 188 046 2 A találmány tárgya eljárás nyersbőrök fertőtlenítésére és tartósítására, fertőtlenítő és tartósító hatású anyagokkal történő kezelés útján. Ismeretes, hogy az állati nyersbőrök szervetlen 5 cink-, ón- és nátrium-vegyületekből, valamint szerves savamidokból vagy ezek metilol-származékaiból, valamint halogénezett fenolokból álló készítményekkel tartósíthatok [vő. 2 623 525 sz. német szövetség köztársaságbeli közrebocsátási irat]. Ezek az ismert tartósító készítmények még nátrium-kloridot vagy nátrium-szulfátot is tartalmazhatnak töltőanyagként. így például 70% sóból és 30% tartósító vegyszerekből álló elegyeket is használnak. Az ilyen tartósító kombinációk elsősorban 15 rövid időre történő tartósításra alkalmasak, azaz amikor a tartósítás egy-két hétre szól [vő. Das Leder, 28. 65 (1977)]. Ismeretes továbbá, hogy a nyersbőrök 40%-nál kisebb sókoncentráció mellett végzett, hosszú időre 2Q történő (úgynevezett sószegény) tartósításához minimális mennyiségű vegyi tartósítószer szükséges. Ennek koncentrációja - szinergetikus hatású tartósítószer elegyek esetén - 1,5% körül van [vő. Lederund Häute-Markt, 31 (29), 530 (1979)]. Ahhoz, hogy a bőrök jól tárolhatók legyenek és a kruponálás során könnyen lehessen vágni a bőröket, minimálisan 15% körüli sótartalomra van szükség. Olyan eljárást is leírtak a nyersbőrök tartósítására, amelynél baktericid hatású anyagokat alkalmaznak, önmagukban vagy kevés sóval együtt. A kereskedelemből beszerezhető anyagokkal néhány esetben 40 napos tárolási időt, egy esetben pedig 100 napos tárolási időt is elértek. Az alkalmazott só mennyisége 5—10%-át képezi a nyersbőr súlyának. Amíg a konyhasóval való kezelést szoká- 35 sós tartósító eljárásnak tekintik a nyersbőröknél az állatok megnyúzása és a cserzés közötti időben, a szárításnak és a pikkelezésnek, azaz sóval és.savval végzett kezelésnek csak alárendelt jelentőséget tulajdonítanak [vő. Leder- und Häute-Markt, 32 40 (13), 194 (1980)]. A találmány célja a friss állati bőrök tartósító kezelésének a tökéletesítése, önmagukban ismert anyagok és módszerek alkalmazásával, kevesebb szennyvíz termelése mellett hosszú időre szóló tar- 45 tósítás elérésére. A találmány szerinti eljárás nyersbőrök fertőtlenítésére és tartósítására szolgál, fertőtlenitő és tartósító hatású anyagokkal történő kezelés útján, s az eljárás értelmében a nyersbőröket először szervet- 50 len cinksót és savamidot - s adott esetben legalább egy további, nitrogéntartalmú szerves tartósítószert - tartalmazó keverékkel, majd nátriumkloriddal s fertőtlenítő és tartósító hatású savval kezeljük. 55 A cinksó és savamid keverékét általában legfeljebb 2 súly%, előnyösen legfeljebb 1,5 súly% menynyiségben alkalmazzuk, a nyersbőrök súlyára vonatkoztatva. Ha a nyersbőröket a súlyukra számított 0,5-1 súly% mennyiségű fenti keverékkel kezel- 60 jük, ez rendszerint teljesen elegendő több hónapig tartó tartósítás eléréséhez. A cinksó/savamid keverék optimális mennyisége lényegében a tartósítani kívánt bőrök fajtájától és állapotától, a bőrök tárolási hőmérsékletétől és attól függ, hogy milyen 65 szennyezettségű szennyvizek képződnek. A cinksót és a savamidot 3: 1-1: 1 súlyarányban alkalmazzuk. Cinksóként előnyösen halogéntartalmú vagy kéntartalmú szervetlen sav cinksóját alkalmazzuk, például cink-kloridot, cink-fluoridot, cink-hexafluoro-szilikátot vagy cink-szulfátot. Savamidként elsősorban 2-12 szénatomos, előnyösen 2-6 szénatomos karbonsav amidját vagy 6-8 szénatomos aromás szulfonsav amidját használjuk, s a savamid adott esetben hidroxil-csoportot tartalmaz. Különösen előnyösek a klórtartalmú, kis szénatomszámú karbonsavak amidjai, például a klór-acetamid, N-metilo!-klór-acetamid, valamint a diklór-acetamid, triklór-acetamid és a homológ N-metilol-származékok. További példákként megemlíthetjük a benzol-szulfonsav-amidot, p-toluol-szulfonsav-amidot és az undecilénsavamidot. A találmány szerinti tartósító eljárás lényeges jellemzője a nyersbőrök utókezelése, amelynek során nátrium-kloriddal, s fertőtlenitő és tartósító hatású savval kezeljük a bőröket. A savat - a tartósítani kívánt nyersbőrök fajtájától függően - előnyösen 0,5-2,5 súly% mennyiségben alkalmazzuk, a nyersbőr mennyiségére vonatkoztatva. A nátrium-kloridot előnyösen 5-10 súly% mennyiségben használjuk, a nyersbőr mennyiségére vonatkoztatva. Savként általában egybázisú vagy kétbázisú - adott esetben hidroxilcsoportokat vagy oxocsoportokat tartalmazó -, 1-6 szénatomos, előnyösen 1-4 szénatomos karbonsavat használunk, például hangyasavat, ecetsavat, oxálsavat, glikolsavat, glioxilsavat, tejsavat, borkősavat vagy szorbinsavat. A cinksó és savamid keverékét adott esetben legalább egy további, nitrogéntartalmú szerves tartósítószerrel együtt alkalmazzuk. Ilyen módon még jobban megnöveljük a cinksó/savamid keverék hatékonyságát, és meghosszabbítjuk a nyersbőrök tárolhatóságát. Erre a célra, további tartósítószerként általában kvaterner ammóniumbázisokat - például dialkil-dimetil-ammónium-kloridokat vagy benzil-dimetil-tetradecil-ammónium-kloridot vagy vízben oldható, 5 vagy 6 tagú gyűrűt tartalmazó heterociklusos vegyületeket, előnyösen tiazolin-származékokat - például 2-metil-4-izotiazolin-3-ont és 5-klór-2-metil-4-izotiazolin-3-ont kalcium-kloriddal képzett komplexként vagy 2-oktil-4- izotiazolin-3-ont -, valamint triazin-származékokat - például hexahidro-l,3,5-triazint - használunk. A találmány szerinti eljárás kivitelezését két lépésben végezzük. Először a cinksó/savamid keverékkel kezeljük állandó mozgatás közben a friss állati bőröket, egy-négyszeres mennyiségű vízzel végzett előmosás után, keverővei ellátott edényben. A keverék egyenletes eloszlását a bőrökön - azok fajtájától és mennyiségétől függően - általában 30-60 perc alatt érjük el. Ezután hozzáadjuk a nátrium-kloridot és a savat, majd a bőröket legalább addig mozgatjuk, amíg a konyhasó teljesen fel nem oldódik. Végül a bőröket egymásra fektetjük, hogy a tartósító fürdő lecsepegjen. 2-4 nap elteltével a bőrök víztartalma már kellően csök2
