188037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazolino-azetidinon-származékok előállítására
1 188 037 2 A dezacilezést előnyösen módosított szilikagélen rögzített észterázzal végezzük. A módosított szilikagél készítéséhez 70-230 mesh és 62-200 g részecskeméretű szilikagélt (Fractosil 200) használunk. Ezt a szilikagélt úgy állítjuk elő, hogy először 5 szilíciumdioxid 10%-os vizes salétromsavval készített szuszpenzióját levegőmentesítjük, utána a savas szuszpenziót 3 óra hosszat melegítjük körülbelül 80 °C-on és utána vízzel öblítjük. A tiszta szilikagélt ezután 10%-os 3-amino-propil-trietoxi- 10 szilánban feliszapoljuk és a szuszpenziót vákuumban levegőmentesítjük. A pH-t 3 és 4 közé állítjuk be híg hidrogénklorid oldattal és a szuszpenziót 3 óra hosszat 80 °C-on melegítjük és közben szabályos időközökben keverjük. A módosított szilikagélt szűréssel elkülönítjük, vízzel mossuk és 16 óra hosszat 105 °C-on szárítjuk. A szárított, módosított szilikagélt 3%-os vizes glutáraldehid-oldatban, amelynek a pH-ját 7-re pufferoltuk, feliszapoljuk (5—10 tf/súly szilíciumdioxid). A szuszpenziót 3 órán át szabályos időközökben megkeverjük, majd vízzel és 7-es pH-jú citrát-pufferrel mossuk. Ezután az acetil-észteráz semleges vizes oldatát adjuk az aldehid-szilíciumdioxidhoz és az elegyet körülbelül 20 óra hosszat reagálni hagyjuk. A szilíciumdioxid-enzim-komplexet ezután üvegoszlopba visszük és 7-es pH-jú citrát-pufferrel mossuk. A szulfont 0,2 mólos vizes nátrium-citrát-oldatban oldjuk és az oldat pH-ját 7-re állítjuk be 1 mólos nátriumhidroxid-oldattal. Az oldatot ezután 30 átvisszük a szilíciumdioxidenzim oszlopon. Etilacetátot adunk az oszlopból távozó eluátumhoz és az elegyet hirtelen lehűtjük 0 °C-ra. A hideg elegy pH-ját 2,5-re állítjuk be hidrogénklorid-oldattal és az etilacetátos réteget elkülönítjük. A megsavanyított vizes fázist tovább extraháljuk etil-acetáttal és a kivonatokat egyesítjük, majd megsavanyított konyhasó-oldattal mossuk és szárítjuk. A keletkező 7-(S)-acil-amino-3-hidroxi-metil-3- cefem-4-karbonsav-szulfont az etil-acetát lepárlása 40 útján kinyerjük. 15 20 25 A dezacilezett szulfont karbonsavsóként is kinyerhetjük oly módon, hogy nátrium-2-etil-hexanoátot adunk az egyesített etil-acetátos kivonatokhoz vagy más változatban az etil-acetát oldószert 45 metanolra cseréljük és nátrium-acetátot adunk az elegyhez. Más változat szerint a mosott és szárított kivonatot vákuumban betöményítjük és a 3-hidroxi-metil-szulfon koncentrátumát észterezzük. így például a koncentrátumot difenil-diazometánnal 50 kezelhetjük difenil-metil-7-(S)-acil-amino-3-hidroxi-metil-3-cefem-4-karboxilát-szulfon előállítása végett. A 3-hidroxi-metil-szulfon észterezését előnyösen úgy végezzük, hogy sztöchiometrikus mennyiségű 55 difenil-diazometánt tartalmazó etil-acetátot adunk az oszlopból távozó eluátumhoz. A 3-hidroximetil-szuifon-benzhidril-észtert inkább kinyerjük, mint előbb kinyerjük a szabad savat és azután észterezzük. Ez az előnyös észterezési mód csökkenti eo a laktonmennyiséget, amely képződik a 3-hidroximetil-csoport és a szabad karboxi-csoport intramolekuláris észterezésekor. Ilyen rögzített enzimet alkalmazó dezacetilező módszer részletesen le van írva a 422 076 számú amerikai találmányi bejelen- g5 tésben, mely megfelel a 3920/83. sz. közzéletl magyar bejelentésnek. (T/32 120) Az azetidinon-szuliinsavak átalakítása a találmány szerinti eljárással oxazolino-azetidinon vegyietekké úgy történik, hogy ezeket a vegyieteket valamely oxidáló szerrel kezeljük. Az azetidinon-szulfinsavnak a reakcióját oxidáló szerrel általában úgy vitelezzük ki, hogy legalább egy mól és legfeljebb 1,5 mól oxidáló jjzert használunk minden mól azetidinon-szulfinsavra. Használhatunk éppen nagyobb mennyiségű oxidáló sz.ert is, de ezzel semmiféle előnyhöz nem jutunk. Éppen ezért előnyösen körülbelül 1,0-1,1 mól oxidáló szert használunk 1 mól azetidinon-szulfinsavra. A keletkező elegyet általában vízben, megfelelő közömbös szerves oldószerben vagy víz és vízzel elegyedő közömbös szerves oldószer elegyében oldjuk és a reakcióhőmérsékletet általában 0 °C és 30 °C között tartjuk elég hosszú ideig ahhoz, hogy a reakció teljesen végbemenjen. A „közömbös szerves oldószer” megjelölés olyan szerves oldószert jelent, amely az oxaz.olino-azetidinon képződésének a körülményei között észrevehetően nem reagál sem a reakcióban részt vevő anya-, gokkal, sem pedig a termékekkel. Alkalmas közömbös szerves oldószerek, például az aromás szénhidrogének, így a benzol, toluol, etil-benzol, kumol és hasonlók; a halogénezett szénhidrogének, így a széntetraklorid, klór-benzol, bróm-benzol, bromoform, metilén-klorid, etilén-diklorid, 1,1,2- triklór-etán, etilén-dibromid és hasonlók; az amidok, így az N,N-dimetil-formamid és hasonlók; az alkoholok, így a metanol, etanol és hasonlók; az észterek, így az etil-acetát és hasonlók; a nitrilek, így az acetonitril és hasonlók, továbbá bármely más alkalmas közömbös oldószer. Előnyös oldószerek az N,N-dimetil-formamid, acetonitril, etilacetát, metilénklorid és hasonló oldószerek. A találmány szerinti eljárás során használt oxidáló szer íz oxidáló szerek széles köréhez tartozhat. Jellegzetes ilyen szerek például a Pb+4-vegyületek, így az ólom-tetraacetát, ólomoxid és hasonlók; az. Mn+4-vegyületek, így a mangán-acetoacetonát, mangán-oxid és hasonlók; a nátrium-hipokloril; az N-halogén-imidek, így az N-bróm-szukcinimid és hasonlók; az ammónium-cérium-nitrát és hasonló vegyületek. Előnyös oxidáló szerek valamely Pb, 4- vegyület, különösen az ólom-tetraacetát, vagy valamely N-brómimid, különösen az N-bróm-szukcinimid. A reakcióhőmérséklet a találmány szerinti eljárásnál általában körülbelül 0 °C-tól körülbelül 30 °C-ig terjed. Az előnyös reakcióhőmérséklet ennek a hőmérséklettartománynak az alsó végénél van, általában 0 °C és 5 °C között mozog. Az itt megadott oxidációs reakció nagyon rövid idő alatt, például néhány percen belül, teljessé válik, de a reakcióidő nagymértékben meg is növekedhet, például néhány óráig is eltarthat, káros hatás nélkül. Rendes körülmények között a reakcióidő egy óránál nem hosszabb. A találmány szerinti eljárással előállított oxazolino-azetidinonokat a szakterületen szokásosan alkalmazott ismert módszerekkel elkülöníthetjük és tisztíthatjuk. Ilyen módszerek például az extrakció. 3
