188002. lajstromszámú szabadalom • Egészségre ártalmatlan kenőzsír

1 188 002 2 A találmány tárgya egészségre ártalmatlan kenő­zsír, amelynek sem mérgező, sem rákkeltő hatása nincs, élettartama hosszú és a kenéstechnikai köve­telményeket is kielégíti. A különböző gyártási folyamatok során a termé­kek a gépek kenésére használt zsírral szennyeződ­hetnek, és a szennyezések utólagos eltávolítása a termékből általában nem lehetsége. Emiatt az újabb egészségügyi előírások egyes kenőzsírokkal szemben olyan kritériumokat támasztanak, hogy azok ne legyenek mérgező, ill. karcinogén hatású­ak, továbbá a velük érintkező terméket ne színez­zék el. A jelenleg használatos kenőzsírok 75-92% kenő­olajból, 8-25% szappanból és adott esetben 0,02-6% adalékból állnak (Kenőolaj-termékek ké­zikönyve VI. Konzisztens kenőanyagok 8. o. ÁFOR 1978). Az így definiált általános összetételű kenőzsírok az igényelt egészségügyi követelménye­ket azért nem elégítik ki, mivel a legtöbb zsír kenő­olajrésze aromásvegyület tartalma miatt potenciáli­san rákkeltő, igen sok kenőzsír szappanrésze toxi­kus, az adalékok pedig kivétel nélkül mérgezőek. Bár kézenfekvő lenne a kívánt kenőzsírt a fenti összetételhatárokon belül egészségre ártalmatlan anyagból összeállítani, ilyen megoldás nem ismere­tes, mert az egészségügyi szempontból alkalmas komponensek nem feltétlenül kompatibilisek és be­lőlük hosszú élettartamú és megfelelő konziszten­­ciájú pszeudoplasztikus kolloid gél rendszer nem alakítható ki. Emiatt élelmiszeripari gépek kenésé­re a) vagy toxikus ill. karcinogén anyagtartalmú zsírokat használnak és ha az az árut elszennyezi, azt megsemmisítik b) vagy az ismert kenőzsíroktól eltérő összetételű kenőanyag kompozíciókat használnak. Utóbbira példa a 178 355 ljsz. magyar szabada­lom szerinti megoldás, amely alkálifémszappanon kívül etanolt, glicerint, cukrot, komplexképző anyagot és egyéb adalékokat tartalmaz vizes oldat formájában. E kompozíció ugyan egészségre ártal­matlan, de korrozív hatású és kenési tulajdonságai a kenőzsírokénál hátrányosabbak, ezért a kenő­anyag és/vagy a gép hamarabb tönkremegy. A találmány feladata tehát a szigorú egészség­­ügyi és kenéstechnikai követelmények egyidejű tel­jesítése. Azt találtuk, hogy a 75-92% kenőolajból, 8-25% szappanból és adott esetben 0,02-6% oxidácíógát­­ló, nyomásállóságot javító, korróziógátló vagy egyéb adalékokból álló zsírösszetételen belül egész­ségre ártalmatlan kenőzsírt kapunk, ha az kenő­olajként poliglikolokat, előnyösen polipropilénglikolt, természetes eredetű aromásmentesre finomított szénhidrogén olajokat, előnyösen gyógyászati fe­hérolajat, szintetikus alifás vagy cikloalifás szénhidrogén olajokat, poliolefineket és/vagy alifás észterolajokat, szappanként alifás zsírsavak lítium-, magnézium-, kalcium­­és/vagy alumíniumsóit tartalmazza nem mérgező és nem rákkeltő adalé­kok kíséretében. A találmány szerinti kenőzsír célszerű kiviteli alakjában kenőolajként polipropilénglikolt vagy fehérolajat, szappanként alumínium-disztearátot tartalmaz. Minőségének javítására kívánt esetben oxidációgátlóként az élelmiszeriparban ilyen célra használt bármely anyagot, például tokoferolt, a nyomásállóságot javító adalékként például kalci­um-karbonátot, -oxidot, -foszfátot, vagy -acetátot, az analóg magnéziumsókat, alkil-foszfátokat ada­golhatunk hozzá. Korróziógátló adalékként példá­ul alkil-, cikloalkil- vagy alkanolaminok zsírsav­­származékait, mint trietanolamin-oleátot, -szteará­­tot, diciklohexilamin-sztearátot, -oleátot, valamint zsírsavakat és azok észtereit, továbbá kalcium­aikig vagy -cikloalkil-szulfonátokat ill. -szulfáto­kat használhatunk. A találmány szerinti kenőzsírok előállításához technikai minőségű vegyszerek is felhasználhatók, csupán arra kell ügyelni, hogy még spektrálisan kimutatható aromás tartalmuk se legyen. Természetesen a találmány szerinti kenőzsírokat tiszta és csak erre a célra használt, ill. a követelmé­nyeknek megfelelő mértékben kitisztított berende­zésekben (főző, homogenizáló) kell gyártani, és a kiszerelő göngyöleg is tiszta legyen. A találmány szerinti kenőzsírok előnye, hogy a kenőzsírokkal szemben támasztott gyakorlati kö­vetelmények (pl. a cseppenéspont, penetráció, ke­nőképesség, hőstabilitás, korróziós próba stb.) tel­jesítése mellett elégiti ki a kívánt egészségügyi krité­riumokat. A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa A kenőzsír összetétele: 80% polipropilénglikol 20% alumínium-disztearát A polipropilénglikolt 80 °C-ra melegítjük, és ke­verés közben adagoljuk hozzá az alumínium-di­sztearátot. Az adagolás befejezése után a keveréket keverés közben 180 °C-ra melegítjük és fél órán át ezen a hőfokon tartjuk. Ezután a kenőzsírt szoba­­hőmérsékletre lehűlésig keverjük, végül homogeni­záljuk. A kapott kenőzsír színtelen, jellemző tulajdonsá­gai: Cseppenéspont, °C H0 Penetráló 60 törés után 25 °C-on, 0,1 mm 230 Szabad lúgtartalom, % nem mérhető Oxidációs stabilitás 100 °C-on 100 óra után, nyomásesés, bar 0,01 Hegedési határterhelés, négygo­lyós módszerrel, N 1800 Korróziós próba acélon és rézen 100 °C-on 3 óra hosszat kiállja 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom