187993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mezőgazdasági termelőhelyek ökológiai értékének és legkedvezőbb termelési eljárásának a meghatározására, főleg szántóföldi növénytermesztés céljára
1 187 993 2 ahol Tkorr, ill. ke mérése a fentebbiek szerinti, és az ökológiai pontérték (öp) jelentése a termőhelyi komplex tényezőt fejezi ki, melynek segítségével az elérhető legnagyobb terméshozamot a termesztett növényfaj lineáris függvényeként - szakaszonként - tapasztalati úton nyert táblázati érték segítségével határozzuk meg, végül az így nyert értéket öszszevetjük a tényleges terméseredményekkel és a következő termelési ciklusban követendő legkedvezőbb termelési eljárásokat a két érték különbözőségének függvényében 5 % feletti viszonyszámértéknél az egyes beavatkozási tényezők, — pl. művelési terület tápanyagellátottsága, technológiai műveletek sorrendje, a megművelés szintje, a termesztett 5 növényfajta kiválasztása, stb. — módosításával a művelést, vagy művelési ágat megváltoztatjuk, míg 5 %-os vagy az alatti viszonyszámértéknél, — folyamatos ellenőrzés mellett, — a művelési ágat vagy módot az esetleges változás bekövetkeztéig a 10 tényezők változtatása nélkül folytatjuk. A találmány tárgya eljárás mezőgazdasági termőhelyek ökológiai értékének és legkedvezőbb ter- 11 melési eljárásának a meghatározására főleg szántóföldi növénykultúrák számára a talajpontérték, a talajvízszint, a domborzati és kitettségi viszonyok és klímaviszonyok figyelembevételével. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági termőföld érté- 2( kelését ma is a múlt századi, aranykorona rendszerű kataszteri tisztajövedelem alapján végzik. A földek közötti különbségtételére és a föld minőségi mutatói megállapítására az „aranykoronaérték” szolgál, melyet a föld minőségének, a ráfordítások- 2! nak és a terményáraknak az alapján határozták meg az adóalap megállapítása céljából. Kidolgozása időpontjában a természeti környezetben megmutatkozó, a mezőgazdasági termelés természeti ökológiai feltételeitől függő minőségi különbségeket 3 nem fejezte ki. Ezért a földek, sőt a természeti ökológiai viszonyok közötti minőségi különbségek „mutatójaként” való használata sok esetben hamis értékelésre vezet. A földértékelést újabban a talaj-, a domborzati, J az éghajlati és a hidrológiai viszonyok figyelembevételével kell elvégezni. A talaj lényeges tulajdonságait talajosztályozási mintaterek vizsgálatával határozzák meg. A talaj altípusára mint a talaj alap- A termékenységét legjobban kifejező rendszertani egységre talajértékszámot állapítanak meg, amelynek értékét domborzat esetén a lejtő meredekségétől és a lejtő kitettségétől függően csökkentik, és az éghajlati tényezők alapján is módosítják. Az így 4 kapott, 1-től 100-ig terjedő termőhelyi értékszámok alkalmazása az operatív termelésirányításban és a vállalati gazdálkodásban azzal a fő hátránnyal jár, hogy a termőhelyi értékszám meghatározásakor döntően a talajértékszámból indulnak ki, és }, nem veszik kellő súllyal figyelembe a domborzati és éghajlati tényezőket; így a módszer nem használható fel a mezőgazdasági termőhelyek ökológiai értékének meghatározására. Egy másik módszer szerint Kreybig-féle ; 1 : 25 000-es léptékű talajismereti térképek felújításával gyakorlati termelési feladatok segítsége céljából ún. „gyakorlati mezőgazdasági talajismereti térképet” szerkesztettek, és az éghajlati adatok ismeretében megállapították az adott viszonyok kő- í zött legeredményesebben termeszthető növényeket. Itt sem a talaj minőségét, sem a klímaviszonyokat nem minősítik számszerűen, és ezért a módszer nem alkalmas a termőhelyek ökológiai komplex értékének meghatározására. f Más nyilvánosságra hozott kutatási eredményekben a mezőgazdasági területek potenciálját meghatározó természeti adottságokat litológiai és vízföldrajzi, talajtani, éghajlati és domborzati adottságok alapján együttesen értékelik 1-től 5-ig terjedő értékszámokkal, vagyis a módszer az összes vizsgált tényezőt mechanikusan egyenértékűnek tekinti, és az azonos terjedelmű értékszámok átlagértéke alapján határozza meg az egyes tájak mezőgazdasági potenciálját. Minthogy a figyelembe vett egyes tényezők eltérő mértékben befolyásolják a termésátlagot, a módszer kevéssé alkalmas a mezőgazdasági üzemek táblánkénti teljesítőképességének és elérhető termésnagyságának a megállapítására. Egy további módszer szerint a szántóföldi termőhelyeket trágyázási szaktanácsadás céljából a talajtermékenységet kialakító, valamint a növénytermesztést és a tápanyagérvényesülést befolyásoló tényezők figyelembevételével hat termőhelyi csoportba sorolják be. A termőhelyi csoportok képzésénél csupán a genetikai osztályozást veszik alapul, de figyelmen kívül hagyják az egyes talajtulajdonságokat. A tervezhető termésátlagot termőhelyi tájanként sematikusan 8 csoportba osztják be, de a tervezhető termésnagyságot nem a potenciálisan elérhető mennyiséggel, hanem egy időszak reprezentatív termésátlagával mérik. így a módszer nem alkalmas termőhelyek teljesítőképességének elbírálására. Egy új módszer szerint a termőhelyeket számos paraméter - meteorológiai viszonyok, talajtulajdonságok, hidrológiai viszonyok, öntözés stb. — alapján értékelik. E megoldás szerint agroökológiai körzetekre osztják fel a természeti tényezők együttes értékelése alapján az egész termőterületet. Körzetenként megállapítják a talajtípusokat és a talajtani tényezőket. A hőmérsékletet, a vizet és a napsugárzást alapvető tényezőknek tekintik, és a vizsgálatokat elsősorban ezekre alapozzák. Növényenként 4-féle „klimatikus évtípus”-sal számolnak. Az egyes növényekből adott területeken várható hozamokat szakértői csoportok prognosztizálják. A módszer hátránya, hogy nem alkalmaz számszerű ökológiai adatokat, és a „klimatikus évtípusok” bevezetésekor eltérő paramétereket használ az agroökológiai körzetek csapadék- és hőösszegértékeinek meghatározására; ebből kifolyólag azonos talajtípusokra eltérő értékelést ad. Az ismert megoldások közös hátránya tehát, hogy a klimatikus viszonyokat egyik sem a ter-2
