187967. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet méheknek kaptár-keretről történő eltávolítására
1 187 967 2 A találmány tárgya szerkezet, amely melleknek, például pergetéskor vagy rajszedéskor a keretről történő eltávolítására való, és amely főleg közepes, vagy nagyobb méhészetekben alkalmazható. A méhek keretről történő eltávolítására ismert olyan szerkezet, amely a kaptárra helyezett keretet hirtelen rázásnak teszi ki, így a rázás hatására lehulló méhek visszajutnak a kaptárba. Ilyen megoldást ismertet például Őrösi Pál: „Méhek között” című könyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 312-314. oldal). Hiányossága a fenti szerkezetnek, hogy a rázással a lépeket túl nagy fizikai igénybevételnek teszi ki. Továbbá, az ilyen egyirányú erőhatás a hézagokban megkapaszkodó méheket nagyrészt nem képes eltávolítani a keretről. További hiányosságként említhető meg, hogy a rázás közben egyrészt sok méz jöhet ki a keretből (különösen ha az ritkább), másrészt a rázás nem kívánatos módon ingerli a kaptárban levő méheket. Ezek általában ilyenkor mozgásba jönnek, megtalálják a nyitott keretet és hordásmentes időszakban „rabolnak”. Eközben gyakran egymást is megtámadják és leölik. A „rablás” során a kijárón keresztül a felingerelt méhek bejutnak a szomszédos kaptárakba is. A méhész ilyen körülmények között fokozottan ki van téve a méhcsalád agresszív támadásának. Újabban a méhészetekben alkalmaznak olyan méheltávolító szerkezetet is, amely lényegében kézi irányítású légfúvófejből áll. Ezzel a keretről a kaptárba, vagy a szabadba fújják le a méheket. Ilyet ismertet például Nikovecz A.: „Méhészeti kézikönyv” I, kötet (275-276, oldal, Hungaronektáröödöilőí Állattenyésztő Kutatóintézet közös kiadása, 1984.). Ennek a fentebb említett megoldáshoz képesti előnye, hogy a lépek és a méhek fizikai igénybevétele kissé csökken. Hiányossága azonban, hogy csak időigényes és körülményes méh-eltávolításra nyújt módot. Továbbá, hordástalan időben pergetéskor a rablásveszély ezzel sem küszöbölhető ki teljesen, hiszen miközben az egyik keretoldalt fújatják légárammal, a másik szabadon hagyott oldal nincs védve a méhek visszakerülésétől. Ezért egy-egy keretoldalt többször is le kell fújatr.i, ami igen idő- és kézimunkaigényes művelet. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan méheltávolító szerkezet létrehozása, amellyel a rablás veszélyének teljes kiküszöbölése mellett a keretek gyorsan, hatékonyan és egyszerűen méhteleníthetők, ezáltal a méhész fizikai megterhelése minimálisra csökkenthető. A kitűzött feladat megoldásához olyan méheltávolító szerkezetből indultunk ki, amelynek keretre irányított légfúvóegysége van. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy házban, egymástól távközzel elrendezve legalább két légfúvóegysége van, továbbá a háznak a légfúvóegységek kiömlései közötti távközben keretmegvezetői, alsó részén pedig legalább részben légáteresztő falú méhgyűjtő tere van, továbbá a légfúvóegységek kiömléseinek a kerethez képesti viszonylagos helyzetét változtatni képes menesztőegységgel van ellátva, ahol a légfúvóegységek kiömlései mindig úgy helyezkednek el, hogy azok légáramirányainak a méhgyűjtőtér irányába mutató komponense is van. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a légfúvóegységek kiömlései vízszintes tengely körül, körív mentén elfordíthatóan elrendezett fúvócsonkként vannak kialakítva, és ezek a forgattyús hajtóegységkért kialakított menesztőegységgel vannak hajtókapcsolatban. Előnyös, ha a méhgyűjtőtér fenékrészét perforál!, hálószerű anyagból, a házhoz oldhatóan csatlakoztatható oldalrésze viszont sima légzáró anyagból, például nylon-lemezből van kialakítva. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti méheltávolító szerkezet függőleges metszete; A 2. ábra az 1. ábrán II-II vonal mentén vett metszet. Amint a rajzon feltüntettük, a találmány szerinti méhlefúvató szerkezetnek 1 háza van, amelynek belső 2 palástlemeze a jelen esetben négyszögkeresztmetszetű 3 kezelöteret határol. A 3 kezelőtérbe oldalról — egymástól 4 távközzel elrendezett - 5 keretmegvezetők nyúlnak. A 4 távközbe fel-le elmozdíthatoan helyezhető a méhektől megtisztítandó, kaptárból kiemelt 6 keret. A találmány szerint a 6 keret mindkét oldalán a 3 kezelőtérben egy-egy 7 légfúvóegység kiömlése helyezkedik el, ezek a jelen esetben a 8 fúvócsonkok, amelyek egymástól 9 távközre varrnak elrendezve. A 9 távköz nagyobb, mint az 5 keretmegvezetck 4 távköze. A 8 fúvócsonkok vízszintes és ferdén lefelé irányuló szakaszból állnak, ahol a vízszintes szakasz az 1 házban a jelen esetben 90"kal elfordíthatóan van ágyazva. A 2. ábrán a 8 fúvócsonk középhelyzetét vastag szaggatott vonallal, szélső kifordított helyzeteit pedig vékony eredmér yvonallal jelöltük. A 7 légfúvóegység kiömléseként szereplő 8 fúvócsonkok az ábrázolt esetben önmagában ismert forgattyús hajtásként kialakított 10 menesztőegységgel vannak hajtókapcsolatban. A 10 menesztőegység (2, ábra) az 1. ábrán jobboldali és baloldali 8 fúvócsonkot ellentétes értelemben, de folyamatosan mozgatja a 90°-os körívpályán. A 7 légfúvóegység kiömlésének íves mozgatásához tehát a 10 menesztőegységnek ! 1 motorja, előnyösen villanymotorja van, amelynek tengelyén 12 hajtórúd van rögzítve. A 12 hajtórúddal csuklósán kapcsolódó 13 rúd a 8 fúvócsonk vízszintes szakaszához rögzített 14 tillentőkarhoz ugyancsak csuklósán kapcsolódik. Az önmagában ismert 7 légfúvóegység, például ventilátor kiömlése a 8 fúvócsonk beömlésére csatlakozik. A 7 légfúvóegység villanymotorját 15, járókerekét pedig 16 hivatkozási számmal jelöltük. Elör yösen a 7 légfúvóegységnél a szállított légáram sebessége ismert módon szabályozható. Az 1 ház 2 palástlemezének alsó részéhez 17 méhgyűjtőtér 18 oldalrészét képező sima nylonlemez, és 19 fenékrészét képező műanyagháló csatlakozik. A műanyagháló lyukmérete úgy van megválasztva, hogy azon a méhlefúvó légáram aka-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
