187940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baromfitoll lebontásából nyerhető léghabképző anyagok előállítására
1 187 940 2 3. példa Dermedéspont-csökkentőként célszerű alkoholokat, glikolokat, aminokat, amidokat és ezek származékait ' használni. Konzisztenciajavítóként albumint és ligninszulfonsavat tartalmazó ipari hulladékot és más szulfitált vegyületeket, illetve azok vízoldható sóit használhatjuk. Tartósító előnyösen trikrezol és/vagy füstoldat és/vagy ezek elegye lehet. A találmányt részletesebben az alábbi kiviteli példákkal ismertetjük. I. példa Egy 2000 ml-es hőálló lombikba bemértünk 600 ml ivóvizet, és feloldottunk benne 30 g szilárd, technikai minőségű nátrium-hidroxidot. Az oldatot felmelegítettük 80 °C-ra, és lassú beadagolással betápláltunk 200 g légszáraz tyúktollat, majd 2 órán keresztül 99 °C-on főztük. Utána hozzáadtunk 3 g szilárd mészhidrátot, és további 1 órán át forraltuk. Az anyagot visszahűtöttük 40 C-ra, és választótölcsérbe öntöttük, ahol a kiülepedő mintegy 40 ml sűrű üledéket dekantáltuk. Ezután a tiszta részt 2000 ml-es főzőpohárba öntöttük, hozzákevertünk 10 g szalicilsavat, és a pH-ját 20 tf %-os ecetsavval 8,8 értékre állítottuk be. Az egész oldatot bepároltuk 500 ml térfogatra, és így nyertük a hidrolizált koncentrátumot. Ebből a koncentrátumból 4 ml-t hozzáadagoltunk 95 ml 20 °C-os ivóvízhez, és ugyancsak hozzáadagoltunk 0,5 ml 20 m %-os cink-szulfát és 0,5 ml 40 m %os vas-szulfát oldatot is. A szabványos felhabosítás után az 50 ml félvízkiválás 3,5 óra múlva következett be. Megismételtük a hidroiizálást oly módon is, hogy a főzés közbeni mészhidrát-adagoláskor 2 g cink-szulfátot és a pH beállításánál az ecetsavhoz féltr.ennyiségű kénsavat adagoltunk. A félvízkiválás értéke változatlan maradt. 2. példa Úgyszintén bemértünk a 2000 ml-es hőálió lombikba 800 ml vizet, feloldottuk benne a 14 g nátrium-hidroxidot és 11 g kálium-hidroxidot, és hidegen betápláltunk 200 g légszáraz csirketollat. Az anyagot 5 órán át főztük, majd a fűtést abbahagyva mintegy 80 órán át pihentettük. A tiszta felsőrészt átfejtettük egy főzőpohárba, és hozzáadagoltunk 3 g dodecil-benzolszulfonsavat, amelynek pasztásodását alapos keveréssel megszüntettük, és az anyagot homogenizáltuk. Ezután a pH értékét szulfanilsav adagolással 9,5-re állítottuk be. Az oldatot felforraltuk, és a habosítást 10 ml-es adagolással végeztük úgy, hogy előzőleg a 88,8 ml 20 °C-os vízhez 0,4 ml 10 m %-os mangán-klorid oldatot és 0,8 ml 30 m %-os nikkel-klorid oldatot adagoltunk. A képzett hab félvízkiválási ideje 4 óra 20 perc volt. Megismételtük a hidralizálást oly módon is, hogy a főzés első órájában 6 g vas-szulfátot, továbbá a szulfanilsavas pH beállítás után 20 tf %-os 4:1 arányú sósav-foszforsav elegyét is adagoltuk, miközben a pH érték 5 alá csökkent. A képződött csapadék eltávolítása után kálium-hidroxidos semlegesítést alkalmaztunk. A habosítás eredménye közel azonos értéket (4 óra 10 perc) adott. Ezáltal világosabb színű, kisebb viszkozitású hidrolizálumot kaptunk. Egy 15 literes edénybe bemértünk 4 kg telepi vizes, vegyes baromfitollat, és ráöntöttünk 5 liter 4,2 m %-os nátrirm-hidroxid oldatot. Az anyagot 6 órán keresztül forraltuk, majd visszahűtöttük 20 C-ra. A kiüiepedett részt eltávolítottuk, és az oldat pH-ját szulfanilsav adagolással 8 értékre állítottuk be. A pH beállítás után az oldatot tepároltuk, és 4,1 liter koncentrátumot kaptunk, amel\ nek szárazanyag-tartalma 37 m % volt. A hab képzését 94,8 ml 20 °C-os víz, 3,5 ml fenti koncentrátum és 1,7 ml 25 m %-os kadmium-acetát oldattal végeztük, amikor is 6 óra 10 perces félvízkiválási időt mértünk. Megismételtük a hidralizálást a 2. példa szerinti módosítással is, ez esetben világosabb, szagtalanabb, tetszetősebb hidralizátumot kaptunk, és a sűrítményből 3 m %os koncentrációval is elértük a fenti félvízkiválási időt. 4. példa 15 literes edénybe bemértünk 10 liter vizet, majd feloldot unk benne 8 g nátrium-szulfitot és 260 g nátriumhidroxidot. Ezután beadagoltunk 4 kg vizes, fehér baromfitollat, és az anyagot 10 órán kérésziül forralva főztük. Ezután 15 órán át hagytuk lehűlni és a szennyeződést kiülepedni. A 20 °C-ra lehűlt oldat tiszta részét dekantáltuk, az iszapos, sűrűbb részt üvegszöveten és gyapoton át leszűrtük, és a szűrietet a tiszta fázissal egyesített ik Feloldottunk benne 30 g benzoesavat, és elkevertük 20 tf %-os ecetsavval, majd az oldatot 8 pH értékre pufferoltuk. Az anyagot bepároltuk, és 3,8 liter koncentrátumot kaptunk. A koncentrátumhoz hozzáadtunk 200 ml glicerint, 10 ml etilénglikol-monobutiléter és 8 ml trikrezol, 2 ml füstoldat elegyét. A felhabosításnál 94 ml 20 °C-os ivóvízhez hozzáadtunk 1 ml 30 m %-os vas-klorid oldatot, majd utána 5 ml hidrolizált koncentrátumot, és a hab elsővízkiválási idejét 62 percnek, félvízkiválási idejét pedig 15 órának találtuk. Megismételtük a hidralizálását oly módon is, hogy a toll beadagolását követően 15 g cink-kloridot és 40 g vas-kloridot is hozzáadtunk, a benzoesav adagolása után pedig 20 tf %-os ecetsav, 40 m %-os kénsav, 10 m %-os salétromsav 2:1:2 arányú elegyével az izoionos állapotot bizto ütöttük. A csapadékot eltávolítottuk, és 9,1 liter oldatot kaptunk, amelynek félvízkiválási ideje 5 óra 40 perc volt (100 ml, 7 tf %-os vizes oldat, 0,6 ml 20 m %-os nikkelszulfát és 0,5 ml 30 m %-os vas-klorid tartalommal). El végeztük a léghabképző anyag előállítását oly módon s, hogy az izoionos állapotot megszüntettük 10 ni %-os nátrium-hidroxid adagolással ügy, hogy a hidrolizátumot 8 pH értékre állítottuk be. A besűrítés után a 3,1 kg koncentrátumhoz 225 ml 20 m %-os cink-kloridot és 203 ml 25 m %-os vas-szulfátot adtunk. Homogenizálás uíán beadagoltunk 100 ml izobutanolt, továbbá 40' ml metil-alkoho! és glicerin 4:1 arányú elegyét, 5 ml fiisto;datot és 60 ml szulfitlúgot Habosítási vizsgálatnál 4 tf %-os vizes oldatot használtunk, amikor is 4 óra 50 percei félvízkiválási időt mértünk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
