187886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alapanyag-utánadagolás irányítására egykristály növesztéseknél

1 187 886 2 tora és vezérlő szerve van. Az alsó komparátor referencia bemenete az alsó referencia forrás kimenetére, jelbeme­­nete pedig analóg vezetéken keresztül a felső komparátor jelbemenetével van összekötve, kimenete pedig a vezérlő szerv egyik bemenetére van kötve. A felső komparátor referencia bemenete a felső referencia forrás kimenetére, kimenete pedig a vezérlő szerv másik bemenetére van csatlakoztatva. A vezérlő szerv kimenete az első és máso­dik vezérlővezetékre van kötve. Célszerű, ha a vezérlő szerv sztatikus memóriaáram­kör. Célszerű továbbá, ha az első és második vezérlőve­zeték galvanikusan össze van kötve. Célszerű továbbá még az is, ha a jeiformáló és vissza­csatoló szervnek láncbakapcsolt differenciáló szerve, ve­zérelt kapcsolója, tartószerve és jelformáló szerve van. A differenciáló szerv bemenete az analóg vezetéken ke­resztül a mérőátalakító kimenetére van kötve. A vezérelt kapcsoló vezérlő bemenete első vezérlővezetéken át a vezérlő egység kimenetére van csatlakoztatva. A jelfor­máló szerv kimenete a különbségképző szerv bemeneté­re van kötve. A találmány szerinti berendezés tehát olyan ismert berendezés továbbfejlesztése, melynek láncbakapcsolt beavatkozó szerve, adagoló berendezése, irányított be­rendezése (kristálynövesztő), mérőátalakítója és folya­matillesztője, valamint forgatássebesség szabályozó köre, húzássebesség szabályozó köre, teljesítményszabályozó köre, számítógépe és hagyományos perifériái vannak. Az irányított berendezés bemenetei a forgatássebesség-, a húzássebesség-, és a teljesítményszabályozó körök ki­menetére, kimenetei pedig folyamat vezetékkötegen ke­resztül a folyamat illesztő bemeneteire vannak csatlakoz­tatva. A folyamatperifériák kimenetei a forgatássebes­ség-, a húzássebesség-, és a teljesítményszabályozó kö­rök ki/bemenetei pedig központi vezetékkötegen keresz­tül a számítógép és a hagyományos perifériák ki/bemene­­teivel vannak összekötve. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy a berendezés beavatkozó szervének a bemenete a folya­matillesztő kimenetére van kötve. A találmány értelmében célszerű, ha a folyamatillesz­tőnek számlálója, óragenerátora van. A számláló egyik bemenete a folyamatillesztő egyik kimenetére, másik be­menete az óragenerátor kimenetére, kimenetei pedig a folyamatillesztő bemeneteire vannak kötve. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, amelyen az ismert eljárás és berendezés, valamint eljárás és berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntet­tük fel. A rajzon az 1. ábra az ismert eljárás folyamatábrája; a 2. ábra a találmány szerinti eljárás folyamatábrája; a 3. ábra a találmány szerinti eljárás alapján működő be­rendezés idődiagramja; a 4. ábra a 3. ábra szerinti idődiagram egy kinagyított részlete; az 5. ábra az ismert berendezés egy kiviteli alakja; a 6. ábra a találmány szerinti berendezés példakénti kivi­teli alakja; a 7. ábra a találmány szerinti vezérlő egység példakénti alakja; a 8. ábra az ismert berendezés egy további kiviteli alak­ja; a 9. ábra a találmány szerinti berendezés egy további pél­dakénti kiviteli alakja; a 10 ábra a találmány szerinti berendezés egy újabb példa­kénti kiviteli alakja. Az 1. ábra folyamatábrája alapján az ismert eljárás a következő: A növesztendő kristály alapanyagát tégely­ben megolvasztjuk, majd az olvadáspontot minimálisan meghaladó értéken a hőmérsékletet stabilizáljuk. A for­gásba hozott, megfelelő orientációjú kristálymagot az olvadékfelszínnel érintkezésbe hozzuk. Ez a magbemár­­tás A dinamikus egyensúly beállása után a kristálymagot húzni kezdjük. Az olvadék hőmérsékletét a betáplált hőteljesítmény módosításával úgy változtatjuk, hogy a magra új kristály nőjön. Mivel a növekedő kristály tömeggyarapodása a té­gelyben lévő anyag tömegének rovására történik, a té­gelysúly mérése alapján a növekedő kristály átmérőjéről kapunk információt. Ennek alapján a szükséges hőtelje­sítményt időről-időre úgy kell meghatározni, hogy a kris­tály átmérője a magkristály méretéről fokozatosan növe­kedjék a növesztési körülmények által megszabott maximális átmérőig, majd állandó átmérővel nőjön to­vább a növesztés végéig. A kívánt kristálygeometriát az alaktényezővel adjuk meg. A húzás megindítása után az adagolást is megkezdjük. A tégelybe adagolt anyag meny­­nyiségének mért értéke és az alaktényező alapján szabá­lyozzuk az utánadagolás sebességét. A találmány szerinti eljárást a 2. ábra folyamatábráján követhetjük. A kristálynövesztés első fázisai, azaz az alap­anyag megolvasztása, az olvadék hőmérsékletének stabi­lizálása, a magforgatás indítása, a magbemártás és a húzás indítása a hagyományos módon történik. Mindaddig, amíg a tégely súlya a kritikus érték alá nem csökken, az átmérőszabályozás az alaktényező figyelembevétele mel­lett, az aktuális hőteljesítmény meghatározása után, a hő teljesítmény változtatása útján teljesül. Ha a tégely súlycsökkenése során eléri az alsó kritikus értéket, az adagolás, azaz a tégely töltése indul, a hőtelje­sítmény pedig az adagolás kezdete előtti utolsó értéken stabilizálódik. Az adagolás mindaddig folytatódik, míg a tégely súlya a felső kritikus értéket eléri. Ekkor a töltés abbamarad, az új hőteljesítmény meghatározása után a szükséges teljesítményváltoztatás lejátszódik. Az átmérőszabályozási kör ellenőrző jeleként cél­­szemen a differenciált súlyjelet, azaz a tégely időegy­ségre eső súlyváltozását használjuk. A 3. ábrán a találmány szerinti eljárás alapján műkö­dő berendezés lényeges jellemzőinek idődiagramja látha­tó. A betáplált hő teljesítmény, a szabályozókor ml mó­dosított jellemzőjének változása biztosítja a kívánt kris­tályalak elérését, miközben az alaktényezővel arányos, az átmérőszabályozó hurokban al alapjel a maghoz tar­tozó értékről a végleges átmérőhöz, tartozó értékre mó­dosul. A tégely G súlya a Ga alsó-, és Gf felső kritikus érték közötti tartományban mozog. Az utánadagolót ve­zérlő v jel a logikai nulla és logikai egy állapotot veszi fel aszerint, hogy utánadagolásra van-e szükség. A vezérlő v jelet követi a p anyagáram, amelynek a nullaállapot az adagolás szünetelését, a logikai egy állapotot pedig az adagolás jelenti. A 4. ábra a 3. ábra egy T hosszúságú intervallumának kinagyítása. T intervallum a teljes növesztés időtartamá­nál« csak kicsiny — néhány tized ezreléknyi — része. T intervallum két részre, TI és T2-re bontható. TI időszakban a G súlyjel a Gf-ről ideális esetben li­neárisan csökken Ga értékre (az ábrán szaggatott vonal­*5' 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom