187879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás termesztés kő, műkő, égetett tégla, kerámikus test, vakolat és hasonló felületek bevonására
1 187 8' 9 2 A találmány tárgya eljárás, amelynek segítségével természetes kő, műkő, égetett tégla, keramikus test, vakolat és hasonló felületét lehet bevonni. A találmány alkalmazási területe épületek külső felületeinek, belső burkolatainak bevonása mellett kiterjed képzőművészeti alkotások, műemlékek, kisebb vagy terjedelmesebb keramikus testek felületeinek bevonására is. Ismeretes, hogy az épületek határoló falainak külső felületét különféle bevonattal látják el, egyrészt állagmegóvás végett, másrészt esztétikai célból. Az utóbbi évtizedekben elterjedtek az oldószeres bevonatok mellett a diszperziós bevonószerek is. Ezek a bevonatok lényegében olyan réteget eredményeznek, amelyek nemcsak a környezet káros hatásaitól védik meg a falakat illetve az azokra felvitt, még a bevonat alatti vakolatot vagy más réteget, hanem lehetővé teszik, hogy viszonylag egyszerűen tisztítsák időnként a külső felületet és ezáltal a városkép szempontjából fontos esztétikai hatást biztosítják. A tisztítás általában tiszta vízzel történik, de előfordul, hogy különféle vegyszert adagolnak a mosásra használt vízbe. Különösen a műanyag diszperziós bevonatok elterjedésének kezdetén az egyáltaláni moshatóság jelentős előnynek számított. Kitűnt azonban, hogy meglehetősen sűrűn kell a mosást elvégezni, ami nem kis költséggel jár. A műanyag diszperziós bevonatok felszíne matt és mikroszemcsékkel rendelkezik. E körülmények miatt a levegőben lévő szennyezők jól megtapadnak az említett bevonatok felületein és egy-két év eltelte után mosásra szorulnak ezek a felületek. Tekintettel arra, hogy az épületek mosása tetemes élőmunkát igényei, amellett komoly technikai felkészültséget és felvonulást is — állványozást vagy hidraulikus emelőszerkezetet illetve hasonlót — ezért egy épület lemosása jelentős anyagi megterhelést jelent. Az ismert bevonószerek továbbá hátránya, hogy mind az. előállítási költségek, mind a felviteli költségek miatt drágák. Beszerzési nehézségek is fellépnek, mert a bevonószerek kielégítő mennyiségű gyártása nem mindig biztosítható. Annak ellenére, hogy drágák az ismert műanyag diszperziós bevonatok, nem garantálják a gyártó cégek hogy 5—6 mosásnál többet kibírnak, károsodás, leválás nélkül. Mint a bevezetőben már utaltunk rá, a találmány szerinti eljárás nemcsak épületek külső felületeinek bevonására alkalmas, hanem kisebb tárgyak bevonására is. Ezek területén példaként a burkoló célt szolgáló csempéket említjük meg. Ezeknek a fényes és esetleg színezett oldalán égetéssel kialakított réteg van. Az ilyen égetett felületi réteg előállítása rendkívül drága, a fajlagos energiafelhasználás is tetemes, tekintettel arra, hogy a csempék teljes tömegét fel kell hevíteni arra a hőmérsékletre, amelyen a fényezést szolgáló réteg beégethető. Az is hátrányos körülmény, hogy az ilyen bevonatkészítési mód nagy beruházási költséget igénylő berendezés megépítését és üzemeltetését teszi szükségessé, ami természetesen tovább fokozza a fajlagos költségeket. Az ismert bevonószerek sok területen nem alkalmazhatók, holott igen fontos volna a szerepük. Ilyen területként említhetők a műemlékek, romos épületmaradványok, kőszobrok, emlékművek és hasonlók. Köztudott - nemzetközi szervzetek is foglalkoznak e témával — hogy az atmoszférában lévő agresszív anyagok kémiai folyamatokat váltanak ki, amelyek a régi építmények, kőtömbök anyagában olyan változást hoznak létre, aminek következtében az említett építmények anyaga elveszti, vagy nagyrészt elveszti szilárdságát, elmálik, tönkremegy. Ezeket a hatalmas kulturális értéket jelentő műemlékeket csaknem lehetetlen a hagyományos bevonatokkal ellátni, a munka volumene és költsége miatt, de az esztéti- 5 kai benyomást is károsan megváltoztatnák az ismert bevonatok. Az atmoszféra káros hatása egyébként nemcsak a műemlékek esetében jelent egyre nagyobb veszélyt, hanem a lakóházak területén is. A vakolatok valamint az építőanyagok más fajtái is káros átalakuláson mennek 10 keresztül, és viszonylag rövid idő alatt nagymértékben romlik az épületek állaga emiatt. A találmány tárgyát képező eljárás alkalmazása révén rz ismert bevonatok hibáit, hiányosságait nagymértékben ki lehet küszöbölni, sőt egyes esetekben minden te- 15 einte tbc n kielégítő bevonat készíthető a javasolt eljárással. A találmány szerinti eljárás létrehozásához a fémszóásoknál ismert megoldások adták az alapötletet. Felisnertük, hogy ha üveget ömlesztünk meg, és a megöm- 20 ött üveget szétpoilasztva a bevonni szándékolt felületre juttatjuk, akkoi ott összefüggő, vékony réteg alakul ki, amely réteg öntisztulónak tekinthető, mert nem tapad rá környezet szennyeződése, vagy legalábbis hosszú idő alatt képződik olyan lerakódás, ami a bevont felület le- 25 mosását igényli. A javasolt eljárás alkalmazásához minden fajta üveg használható, így a hulladéküveg is. A hulladék üveg felhasználása környezetvédelmi szempontból is előnyös, tekintettel arra, hogy az üveg, szervetlen anyag lévén, 30 nem bomlik el, ezért nagy gondot jelent az egyre foko: ódó tömegben előforduló üveghulladék eltüntetése. Azt találtuk, hogy az üvegből készített bevonat vastagságának optimális értéke 0,1 és 0,2 mm között van, te 0,05 és 0,3 mm közötti rétegvastagságok is kielégítő 35 eredményt adnak számos esetben, a felhasználási területtől függően. A találmány szerinti eljárással felvitt üvegréteg nem károsítja az alaptestet, mert a rendkívül kistömegű por- 1 isztolt szemcsék a becsapódásuk után azonnal lehűlnek. 40 I y módon belátható, hogy a szemcsék kis tömege folyt ín — annak ellenére, hogy nagy kinetikai energiát repr mentáinak a becsapódáskor — nem károsítják mechanikailag a felületet, másrészt hőmérsékletüket igen hamar e vesztik, ennek folytán termikus károsodást sem válta- 45 nak ki. Ha figyelembe vesszük, hogy például 0,2 mm vastagságú üvegréteg súlya 1 m2 nagyságú felületdarabon mindössze 0,5 kg, belátható, hogy a réteg súly terhelése révén sí m következhet be károsító hatás a bevonattal ellátott 50 t( sten. A javasolt eljárással változatos színhatások érhetők el, tíkintettel arra, hogy az üveg színezése, vagy már eredetreg színes üvegliullladék felhasználása korlátlanul biztosítható. 55 Az eljárás foganatosítása igen egyszerűen történhet, mun igényel nagy felvonulási apparátust, csupán szórópisztolyt, amelynek használata még műemléknek számító romok esetében is biztonsággal használható. Az üveg megönrlesztése önmagában ismert módon vil- 60 la nos energia hőhatásával, vagy gázfűtés révén biztosítható. Az üveget először összezúzzuk, pontjuk, és ezután ömlesztjük meg. Általában 1600 °C hőmérséklet szükséges a megöinlesztéshez, de ez változik attól függően, hogy a2 üveg összetétele milyen. 65 A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy üve-2
