187872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vastag telep szintomlasztásos fejtésére
1 187 872 2 A találmány tárgya vastag telep szintomlasztásos fejtésére szolgáló eljárás és berendezés. A találmány szerinti eljárás és berendezés elsősorban szénbányákban alkalmazható előnyösen, de semmi akadálya nincs annak, hogy a javasolt eljárást valamint berendezést más kőzetek kitermelésére szolgáló bányákban is alkalmazzák. A vastag telepekben előforduló hasznos ásvány — például szén — kitermelése gazdasági okok miatt régóta foglalkoztatja a szakembereket. Már régebben kialakultak ilyen vastag telepek kitermelésére irányuló szintomlasztásos eljárások és ezekhez igénybe vett berendezések. A vastag telepek szintomlasztásos kitermelésére szolgáló egyik ismert megoldásnál a szintomlasztás a fejtési homloknál történik. Az ilyen megoldáshoz való berendezés alkalmazásának, valamint a berendezés alkalmazásával megvalósított termelési eljárásnak hiányossága és hátránya, hogy a fejtési homlokon történő omlasztás miatt a fedőrétegek főleg a homlokot terhelik közvetlenül, és itt alakul ki a törőél. A törőélnek a homloknál történő kialakulása azzal a káros következménnyel jár, hogy gyakorivá válik a homlok-kitörés és a fedű-felszakadás. Ezek a hátrányos körülmények megnehezítik, akadályozzák és teljesítményében csökkentik a fejtési és omlasztási munkákat. A homlok-kitörést és a fedű-felszakadást egyrészt kézi munkával kiépített biztosítás révén kell megelőzni, másrészt ugyancsak kézi munkával kell a már bekövetkezett homlok-kitörés és fedű-felszakadás következtében a munkatérbe hullott kőzetet elszállítani, vagy legalábbis eltakarítani. Nyilvánvaló az is, hogy mind a homlokkitörés, mind a fedű-felszakadás balesetveszélylyel jár, mert az eme körülmények bekövetkezésének környezetében mozognak a termelésben résztvevő személyek is. További hátránya még az ilyen termelési eljárásnak és berendezésnek az is, hogy különösen homlokkitörés és fedű-felszakadás esetében nem lehet az omlasztás irányítását megfelelően kézben tartani, ami alatt azt értjük, hogy az omiasztó nyílást nem lehet a kőzetek megjelenésekor azonnal és teljes mértékben lezárni. A részben nyitva maradt omiasztó nyilas viszont azért hátrányos, mert így az omlasztott hasznos kőzet közé a kísérő kőzetből sok kerül, amit ügy fejeznek ki, hogy a termel vény hígul. A szintomlasztásos fejtési mód egy másik ismert megoldása abban tér el az előbb ismertetett eljárástól, illetve berendezéstől, hogy az omlasztás a fejtési homlokkal átellenes oldalon történik, vagyis a biztosító berendezésnek a haladási irányban hátul lévő vége mögött. Az itt kialakított omlasztási zónában, vagy legalábbis ennek közelében van elhelyezve a szállítószerkezet, ami általában láncos vonszoló szokott lenni. Ennek az eljárásnak illetve berendezésnek a hátránya, hogy az omlasztási zónában elhelyezett szállítószerkezet működtetése, előrevontatása, továbbá javítása és karbantartása is csak igen nagy nehézségek és különleges biztonsági intézkedések árán lehetséges. Tekintettel arra, hogy itt a szállítószerkezet az omlasztási zónában, de a biztosító berendezés mögött helyezkedik el, gyakoribb ennek meghibásodása is. Az ilyen eljárás és berendezés alkalmazása mellett nagyobb főtefelületet kell biztosítani, mert az omlasztási zónában elhelyezkedő szállító berendezés és az esetleg ott tevékenykedő személyek biztonsága ezt megköveteli. További hátránya még az ilyen megoldásnak, hogy egy omlasztással kitermelhető sáv rendkívül keskeny, legtöbb esetben a fejtési fogásmélységnél kisebb, de a fejtési fogásmélység nagyságát semmikor sem haladhatja meg. Ezt tulajdonképpen meghatározza az ilyen fejtési eljárás lényege. Az a körülmény, hogy az omlasztási sáv keskeny sehet, egyrészt a termelés fajlagos költségét növeli, másrészt a termelvény felhígulásához vezet. Nehézségekbe ütközne ugyanis a keskeny sávban omlasztott hasznos kőzettől elkülöníteni a környezetben lévő kísérő kőzetet. További jelentős hátránya az ilyen megoldásnak az, hogy a termelvény felhígulásának megakadályozását célzandó intézkedések miatt — de egyébként is — meglehetősen sok hasznos kőzet marad kint a kísérő kőzet között, aminek kinyerésére semmiféle eljárás vagy berendezés nem jöhet szóba. Tehát az omlasztási zónában a szállítószerkezet mögött maradó hasznos kőzet menthetetlenül veszteségként marad vissza. Ez az ásványi vagyonnak nagymérvű elvesztését jelenti. Azzal is számolni kell az ilyen termelési eljárás és berendezés alkalmazása mellett, hogy a kísérő kőzet között visszamaradó nagymennyiségű szén — ha szén kitermeléséről van szó — hajlamos az öngyulladásra. A biztosító berendezések ugyanis nem zárt rendszereket alkotnak, a szellőző levegő a berendezést el tudja hagyni és így az omlasztási zónába is nagymennyiségű levegő tud áramolni. Ha az ittmaradt kőzet között sok a szén, az égéshez szükséges egyéb feltételek kialakulásakor sűrűn bekövetkezik öngyulladás, ami hatalmas kárt jelent. Ennek megakadályozása, illetve a bányatüzek megszüntetése rendkívül nagy költségráfordítást igényel. A találmány szerinti eljárás és berendezés segítségével az ismert hasonló célú eljárások és berendezések hibái, hiányosságai csaknem maradéktalanul kiküszöbölhetők. A találmány szerinti eljárás elé kitűzött cél az volt, hogy alkalmazása mellett ne forduljon elő homlok-kitörcs, fedű-felszakadás, továbbá tegye lehetővé a hasznos kőzet hígulásának csökkentését, a hasznos kőzet veszteségének minimális szintre szorítását, a tűzveszélyt is a lehető legkisebb mértékre csökkentse, és mindezeken túl lehetőleg fokozza a termelékenységet. A találmány szerinti eljárás a kitűzött cél elérését azáltal biztosítja, hogy az omlasztási a berendezés hátrészének a tető mögötti szakaszán teszi lehetővé úgy, hogy az omlasztással megmozgatott sáv a biztosító berendezés fölött van, mimellett a főtének a homlok felőli része biztosított, vagyis alá van támasztva. Emellett az eljárás foganatosítása úgy történik, hogy a jövesztőgép egy fogásmélységének legalább kétszeresét kitevő szélességű sávot omlasztunk egyszerre. A találmány szerinti eljárás szempontjából az omlasztás révén megmozgatott kőzet sávszélessége a főte síkjában értelmezett szélességet jelenti, és ez a szélesség az ezzel párhuzamos; fogásmélységnek legalább kétszerese. A találmány szerinti eljárás gyakorlati eseteiben általában megoldható, hogy a jövesztőgép egymást követő három vágómenete után végzünk egy omlasztást, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag az omlasztási sáv szélessége ebben az esetben a jövesztőgép egy fogásmélységének kb. háromszorosa. A találmány szerinti eljárás foganatosítása közben előnyös úgy megválasztani a különféle viszonyokat, hogy a már említett omlasztási sávszélesség a főte fölötti kőzetre vonatkoztatott szeletvastagságnak mintegy egyharmada legyen. Ilyen viszonyok mellett csaknem maradéktalanul kielégíthető az a követelmény, hogy az omlasztással érintett hasznos kőzet teljes egészében kihozható legyen, de ne jusson kísérőkőzet a hasznos kőzet közé. Mint a későbbiek során kitűnik, gyakorlatilag a hasznos kőzet 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 (35 2
