187864. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés feszültségminimumok és/vagy maximumok mérésére

1 187 864 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés feszültség­minimumok és/vagy maximumok mérésére, különösen miniatűr elemek élettartam-vizsgálatához és kvarcórák ellenőrző méréseihez, amelynek feszültségosztója, tároló kondenzátora és analóg-digitál átalakítója van. Kvarcóráknál, fényképezőgépeknél és egyéb kis mére­tű és fogyasztású elektronikus tömegcikkeknél az alkal­mazott elemek kapacitása általában 40 és 120 mAó kö­zött van. Ez a katalógusérték a konkrét egyedeknél csak viszonylag nagy szórással igaz, és a kiindulási kapacitás a tárolás során csökken. Az elem kapacitásának meghatá­rozásánál adott értékű, néhányszor tíz ohmos terhelést kapcsolnak az elemre és figyelik a terhelés hatására be­következő feszültségesés nagyságát, majd ebből követ­keztetnek az elem kapacitására. Az ilyen módon végzett „mérés” időtartama a mérést végző személy gyakorlott­ságától és a műszerezettségtől függően általában 5 scc.-ra tehető. Az ilyen módon végzett kapacitásmérés szubjek­tív hibával rendelkezik, nem reprodukálható, és a mérés olyan nagy terhelést jelent az elem számára, hogy ez a felhasználás során észrevehető üzemidő csökkenést ered­ményez. Kvarcórák mérésénél általában a telepfeszüitség nagy­ságát, annak időbeli változását és az áramfelvételt mérik. A tápfeszültség csökkenése speciális műszerrel történhet. Analóg (léptetőmotoros) kvarcóráknál a terhelés már nem egyenletes érték, hanem a léptetés ütemének meg­felelő, kb. másodpercenként jelentkező 30 msec-os áram­lökés, amely átlagosan két nagyságrenddel nagyobb a fo­lyamatos üzemű órák átlagosan 2 pA-es áramfelvételénél. Az ilyen áramlökések mérése már nem tekinthető egy­szerű méréstechnikai feladatnak, különösen az órás szakmában szokásosan használt műszerek és méréstechni­kai felkészültség figyelembevételével. Analóg mérési eljárások erre a célra nehezen használ­hatók, mert a mutató tehetetlenségi ideje nagy az áram­lökések időtartamához viszonyítva, leolvasási és követési pontatlanságok léphetnek fel. Digitális műszereknél is problémák lépnek fel, mert ott általában nincs megfe­lelő szinkronizáció a csúcs megjelenése és a mérési in­tervallum között, mely utóbbi általában 100ms ideig tart. Nincs biztosítva ezért még szinkronizáció eseten sem, hogy a mért értek valóban a csúcsértéknek felel meg. Csúcsdetektorok alkalmazása szintén problema­tikus, mert itt feszültségminimum mérése szükséges, és minimum mérése a szokásos csúcsdetektorokkal nehe­zen oldható meg. További nehézség származik abból, hogy a mért eredményt megfelelő hosszú ideig keli ki­jelezni ahhoz, hogy az egyáltalában észlelhető vagy ér­tékelhető legyen, hiszen a néhányszor tíz ms. ideig ren­delkezésre álló csúcs ideje alatt az eredmény értékelése nem végezhető el. A mérési feladat azzal is bonyolódik, hogy esetenként negatív csúcsot (minimum), esetenként pedig pozitív csúcsot (maximum) kell merni, cs az cicin esetleges for­dított bekötéséből származó méréstechnikai problémák­nak nem szabad a mérési elrendezést veszélyeztetni. A találmány feladata olyan kapcsolási elrendezés lét­rehozása, amely lehetővé teszi, hogy a feszültség mini­mum és maximum mérése egyszerű kezelhetőség és szer­kezeti felépítés mellett egyetlen műszerrel elvégezhető legyen, és amely mentes a fentiekben vázolt problé­máktól. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapul, hogy egy tároló kondenzátort kell a mérés kez­dete előtt egy diódán keresztül egy olyan szintre feltöl­teni. amely abszolút értékben nagyobb a várható legna­gyobb mérési feszültségnél, és amelynek polaritása mi­nimum mérésnél pozitív, maximum mérésnél negatív, 5 majd a mérendő feszültséget egy megfelelő irányú dió­dán keresztül kell a kondenzátorra kapcsolni, ami azt csak tölteni (vagy kisütni) tudja, és amikor a kondenzá­tor felvette a mérőjel legkisebb (vagy legnagyobb) érté­két, akkor a dióda révén automatikusan lekapcsolódik. 10 A kondenzátor feszültsége AID átalakítással digitalizál­ható és mérhető. Egy megfelelő érzékelő áramkör figye­li ' kondenzátor töltésének (kisütésének) befejeződését és megfelelő jelzést ad, ami kijelöli a digitális átalakítás ke .delét. 15 Egy előnyös kiviteli alaknál olyan kapcsoló alkalmaz­ható, amely ugyanannak a kapcsolásnak a felhasználásá­val teszi lehetővé a minimum és a maximum mérését. Eh­hez négy analóg kapcsolót és megfelelő vezérlést keli biz­tosítani. 20 A digitál-analóg átalakító alkalmas integrált áramköri eszközből való megvalósításánál lehetőség van digitális processzor felhasználására, amely az átalakított digitális értéket tárolja és tartósan megjeleníti. A két egység kö­zötti buszból egy vezérlő logika megfelelő jeleket tud ké- 25 pozni az analóg kapcsolók vezérlésére és ide csatlakoztat­ható a kondenzátor töltésének (kisütésének) befejeződé­sét érzékelő áramkör kimenete, amely engedélyezi az át­­a akítás kezdetét. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés lehetővé te- 30 s/J, hogy az elemek élettartamát igen rövid idő alatt, pl. r éhányszáz ms. ideig tartó szabványos áramgenerátoros terhelés rákapcsolásakor keletkező feszültségesés méré­sére visszavezetetten mérjük meg. Ez a feszültségesés negatív csúcs mérését jelenti. Ilyen terhelés mellett az 35 < lem kapacitása gyakorlatilag nem változik. A találmány szerinti kapcsolási elrendezést a továb­biakban egy kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismer­tetem részletesebben. A rajzon az: 40 1. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy előnyös kiviteli alakjának a kapcsolási rajza és a 2. ábra a. cs b. diagramja maximum és minimum méré­sek esetén a kondenzátor fegyverzetén és a kom- 45 parátor kimenet én megjelenő feszültségeket szem­lélteti. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés 1 bemeneti kapcsa 2 feszültségosztóhoz csatlakozik, amelyik gon- 50 doskodik arról, hogy a mindenkor mérendő feszültség az osztókimeneten ± 200 nrV határokon belül legyen, ugyan­is, ez a tartomány felel meg a 3 analóg-digitál átalakító érzékelési sarjának. A 2 feszültségosztó kimenete egy­részt 4 üzemmódkapcsoló egyik bemenetével, másrészt 55 5 analóg kapcsoló bemenetével van összekötve. A 4 üzemmódkapcsoló segítségével lehet azt beállítani, hogy normál egyenfesziiltségmérést, vagy csúcsfeszültségmé­rést végzünk. Az 5 analóg kapcsolót integrált vezérelhető kapcsoló 60 képezi, és vele azonos kiképzésű további 6, 7 és 8 analóg kapcsolót alkalmazunk. Az 5—8 analóg kapcsolók vezér­lő bemenetei egy 3x2 áranrkörös, kétáliású K kapcsoló középső érintkezőcsoportjára csatlakoznak a rajzon vá­zolt elrendezésben. A K kapcsoló a vázolt benyomott ál- 05 lásban pozitív csűcsfeszüUségl legnagyobb feszültség) mé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom