187862. lajstromszámú szabadalom • Gyalogos számláló berendezés
1 187 8o2 2 A találmány gyalogos számláló berendezés, amelynek valamely vizsgált útkeresztmetszetben elhelyezett érzékelője van, az érzékelő pedig az áthaladó gyalogosok számát és haladási irányát mint információt felfogja, megszámolja, összegezi, tárolja és kijelzi. A különböző célú forgalomvizsgálatokhoz szükséges adatgyűjtésnél az útkeresztmetszeten áthaladó gyalogosok számlálására leginkább megfigyeléses módszert alkalmaztak, megfelelő számláló berendezés hiányában. A sok ember munkáját megkívánó módszert egyszerűsítette az ismert terelő korlát használata, amelynek fejlettebb változata a forgókeresztes, vagy a fénysorompós számlálás. Mindezek jó és pontos módszerek, azonban csak olyan helyeken alkalmazhatók, ahol a terelőkorlátok telepíthetők, de a telepítés mindenképpen nehézkes, és az út keresztmetszetét szűkítve, a természetes mozgást megváltoztatják. Vannak optikai, valamint taposó érintkezős villamos rendszerek, amelyek érzékelik az áthaladó gyalogost — pl. ajtó nyitó-zárók, mozgólépcső működtetők — azonban számlálási célra nem alkalmasak, vagy nem képesek a gyalogosok mozgásának mélyebb elemzését lehetővé tevő adatgyűjtésre. A találmány célja olyan számláló berendezés kialakítása, amely könnyen telepíthető, a gyalogosok mozgását nem korlátozza, nem változtatja meg. egyszerű, kellő pontossággal tudja meghatározni az irányonként elhaladók számát. A berendezés az általa gyűjtött adatokat, numerikus eredményeket összegezi, szükség esetén tárolja és kijelzi. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a járófelületre helyezett, nem túl vastag érzékelő elemeket, amelyekben nyomásra villamos érintkezés jön létre, a gyalogosok súlya működésbe hozza. Így olyan villamos jeleket kapunk, amelyek megfelelő, a vizsgálat célja szerint kialakított logikai áramkörökkel, számláló egységekkel rögzíthetők és feldolgozhatok. A felismeréshez tartozik az is, hogy az érzékelő elemekből egymás után többet megfelelő távolságban elhelyezve élhető el a pontos számlálás fcllétcickcnt az a hossz, amelyre minden, az útkeresztmetszetben áthaladó gyalogos legalább egyszer, de kettőnél nem többször rálép. Az egyes érzékelő egységek célszerűen csak olyan szélesek legyenek, mint egy átlagos gyalogos, ezekből azonban a vizsgált útkeresztmetszet szélességének megfelelően többet egymás mellé helyezve a forgalmat nem zavaró mérősáv készíthető. A kitűzött célnak megfelelő, a találmányi gondolat szerinti gyalogos számláló berendezés, amelynek valamely vizsgált útkeresztmetszetben elhelyezett érzékelője van, az érzékelő pedig az áthaladó gyalogosok számát és haladási irányát, mint információt felfogja, megszámolja, összegzi, tárolja és kijelzi, oly módon van kialakítva, hogy a rálépő gyalogosok súlyának hatására működő, nyomáskapcsolóként villamos jelet adó legalább egy érzékelő egysége, az érzékelő egységgel öszszekötött iránymegkülönböztető logikai áramköre, a logikai áramkörhöz csatlakozó első és második irányszámláló egysege, az irányszámláló egységekhez kapcsolódó adattárolója, továbbá az irányszámláló egysegekkel összefüggésben lévő első és második kijelzője van. Jellemzője lehet a találmány szerinti gyalogos számláló berendezés kiviteli alakjának, hogy az érzőkelő egység egy vagy több érzékelő elemet tartalmaz. Másik jellemzője szerint az érzékelő egységnek a gyalogos haladási irányába eső mérete legalább egy, legfeljebb kettő átlaglépés hosszúságú, a haladási irányra merőleges mérete pedig 30 és 60 cm között van. További ismérve lehet a gyalogos számláló berendezésnek, hogy az első és második irányszámláló egységéhez egynél több érzékelő egység iránymegkülönböztető logikai áramköre csatlakozik. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés elvi vázlata, a 2. ábra az érzékelő egység egy megvalósítási formája, a 3—6. ábrákon a berendezés érzékelő egységének különböző elhelyezési példái láthatók. Az 1. ábrán látható találmány szerinti berendezésben az 1 érzékelő egység a szükség szerinti hosszúságú 8 villamos kábellel csatlakozik az iránymegkülönböztető 2 logikai áramkörhöz. Az iránymegkülönböztető 2 logikai áramkör a 9. 10 bemenő jeivezetéken keresztül csatlakozik figyelt haladási irányonként elkülönített 3 és 4 első és második irányszámláló egységekhez, azok a 11, 12 továbbitó vezetéken keresztül 7 adattárolóhoz, a 13, 14 számláló vezetéken keresztül pedig az 5, 6 első és második kijelzőhöz csatlakoznak. Az 1. ábra szerint a 3 és 4 első és második irányszámláló egységekhez és azokon keresztül a 7 adattárolóhoz és 5, 6 első és második kijelzőhöz több 1 érzékelő egység és iránymegkülönböztető 2 logikai áramkör csatlakoztatható, a vizsgálat igényei szerint. Az iránymegkülönböztető 2 logikai áramkör önmagában ismert integrált áramkörökből van felépítve, amely az 1 érzékelő egység egymástól elkülönülő 15a és 15b érzékelő elemeiről kapott villamos impulzus sorrendisége alapján határozza meg a haladási irányt. A 3, 4 első és második irányszámláló egységek a 7 adattároló és az 5,6 első és második kijelzők is önmagukban ismert integrált áramkörökből épülnek fel. A 2. ábrán látható az 1 érzékelő egység egy lehetséges megvalósítási formája. A 15a és 15b érzékelő elemek önmagukban, egymástól függetlenül tudnak villamos jeleket létrehozni. A villamos érintkezés létrehozásának lehetőségei pl.: — egymástól elszigetelt villamosán vezető lemezek nyomásra érintkeznek, — merev lemez alá elhelyezett önmagában ismert mikrokapcsoló a lemezre gyakorolt nyomás hatására kapcsol, — olyan gumiból készült érzékelő elem, amely nyomás hatására villamos vezetővé válik. A létrejött villamos jeleket a 8 vezeték továbbítja a 2 logikai áramkörbe. A i 5a és 15b érzékelő elemek kialakításakor és elhelyezésekor, azok nagyságánál és számánál célszerűen abból indulunk ki, hogy a gyalogos lépésekor, időben egymás után, legalább két érzékelő elem hozzon létre villamos érintkezést. A 3. ábrán látható az 1 érzékelő egység, a 4., 5. és 6. ábra a 15 érzékelő elemek néhány - korántsem teljes körű — elhelyezési változata. Az egymás mellett elhelyezett 1 érzékelő egysegek, pl. járda keresztmetszeti forgalmát tudják meghatározni. A lépcsőre helyezett 1 érzékelő egységekkel — amelyek természetesen itt is még egymás melle is elhelyezhetők — a lépcsőn felfelé és lefelé haladókat lehel számolni, hasonló módon a lépcsőkre helyezett 15 érzékelő elemek megfelelő elrendezésével is. Az 1 érzékelő egységek megvalósítására jellemző, hogy könynyen elhelyezhetők, vékonyak és így nem feltűnőek, a gyalogosokat pedig nem akadályozzák a haladásban. A 15 érzékelő elemek, ha nem az 1 érzékelő egység5 10 15 2C 25 30 3:3 4) 45 50 55 60 05 2
