187860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hegyoldalak, külfejtési rézsük vagy hasonlók stabilizálására

1 187 860 2 A 4. ábrán látható foganatosítási módnál a 3 talajfu­ratba 12 perforált dréncsövet húzunk. A 7 kötél végét egy 17 rögzítőszerkezettel kapcsoljuk az 5 támfalhoz. A talajvizet a 12 perforált dréncsőhöz kapcsolt 18 vízki­vezető csövön vezetjük ki az 5 támfalon keresztül. Az 5. ábrán egy 12 perforált dréncső metszeti képe látható, amelyben központosán elrendezve 3 db 7 acél­­sodronykötelet húzunk. A 7 sodronykötelek közé he­lyezzük el a 13 elektromosan vezető huzalt. A 12 per­forált dréncsőbe a 7 sodronykötelek közé 4 textilszűrős betétet helyezünk, amely a sodronykötelek központos elrendezését, illetve a talajvíz összegyűjtését szolgálja. A 6. ábrán ugyancsak perforált dréncső látható, amelyben központosán 13 elektromosan vezető fémhu­zalt húzunk, köré pedig 4 textilszűrős betétet helyezünk. Az ilyen csövek alkalmazása a talajvíz elvezetését szolgál­ja. Ezeket célszerűen elszórtan telepíthetjük a tartóköte­lek között, amennyiben a talajvíz nagy mennyisége ezt indokolja. A 7. ábrán egy kiinjektált talajfuratú rézsű látható, ahol a 3 talajfuratba egy 11 perforált injektálócsövet hú­zunk, a 3 talajfurat végeit 14 béléscsővel zárjuk le, hogy az injektálási nyomás a 3 talajfuratot a végeinél ne ron­gálja meg. Az alsó béléscső és a kötél közé 15 tömszelen­­cét építünk be, és az alsó 14 béléscsőre egy 16 csapot szerelünk a cső átmosatásához. A 8. ábrán egy elektroozmózisos rendszerbekapcsolt foganatosítási mód látható. Az 5 támfalakhoz rögzített 7 kötél 12 perforált dréncsövének külső palástjára tekerjük a 13 elektromosan vezető huzalt, amelyet egy 21 egyen­áramú áramforrás negatív pólusára kapcsolunk. A pozitív pólusra egy 20 földbe fektetett vezetéket kapcsolunk, amelyről a rézsű felszíne mentén 19 elektródákat nyo­munk a talajba. Az ábrán látható nyilak a talajvíz áramlá­si irányát jelzik, a dréncső perforációin át, az alsó 5 tám­fal kifolyónyílásán keresztül. A 9. ábra az 1. ábrához hasonlóan rézsűsstabilízá­­lást mutat. A 2 csúszólapokat a geológiai viszonyok ala­kítják ki a földtesben, ennek figyelembevételével készít­jük a 3 talajfuratokat a 7 tartókötelek részére. Az alsó kötélerőt közvetítő vasbetonlapokat pl. szivárgózott rés­fallal lehet elkészíteni, a felső vasbetonlap földzsaluban készülhet. Gyors, gépesített kivitelezéssel készíthető. A tartókötelet annak alakja miatt célszerűen irányítható vakond drénező húzza a talajba. A 10. ábra olyan esetet mutat, amikor elegendő a ré­zsűlábat biztosítani, különleges, íves kötelekkel. Az ívelt kötélelhelyezést a 10/a perspektivikír ábra szemlélteti. A kötélívek rézsűlábtól távoli hurokrésze — amely már a szilárdabb talajban van, a 10. ábra alsó részén láthatóan rögzíti az 5 támfalat, amely megtartja az 1 földtestet, a 2 csúszólap feletti rézsűt. A jó horgonyzás érdekében a 3/a ábrán látható injektált horgony típust kell használni, vízelvezetés esetén a 6. ábrán látható típussal kombinál­va. A kötélzetet, illetve a víztelenítő drént ebben az eset­ben irányítható (íves pályán haladó) vakond-drénező be­rendezés húzza be a talajba. All. ábra egy gyenge, szétcsúszásra hajlamos törésfa! megerősítését mutatja. A 2 csúszólapok mentén valószí­nűsíthető a csúszómozgás, ezt akadályozza a 3 jelű talaj­furatban elhelyezett 7 kötélzet, amelynek végeit a 5 hor­gonytestekhez rögzítjük. A kötélzet típusa általában a 3/a ábra szerinti injektált kivitelű, de egyes kötelek drénezettek is lehetnek, pl. ha a töltésen vízzsákosodott vasúti pálya halad. A 12. ábra egy bélésfal, utólag fedett alagút, földalatti helyiség megépítését mutatja, az építési ütemeket I., II., III, római számok jelzik. Pl. a 5 támfal résfalasán vagy fúrt cölöpfalként készülhet, amely a I. szint aljáig öntar­tó, kiásható, kiásás után helyezzük el a felső kötélze­tet (I) Ezután azt rögzítjük a 5 horgonyzótesthez, majd a munkát szintenként a leírt módon folytatjuk. A 7 kö­télzet elhelyezése vakond drénezővel történik. A III. szint vízelvezető kötélzettel készül. A 13. ábra támfalmagasítást mutat, amely a támfal mögötti térszint megemelését is lehetővé teszi. A bal oldali 5 támfal és a jobb oldali horgonyzótest között a kapcsolatot vakond drénezővel alakítjuk ki, mégpedig oly módon, hogy az alsó kötélzetet vízelvezetésre alkal­mas dréncső burkolja (3/b. ábra szerinti) a felső kötélzet injektált megoldással készül (3/a. ábra szerint). A 14. ábra egy lankás, de állandó kúszómozgásban lé­vő vasút melletti agyag domboldalt mutat. A stabilitást az alsó 5 jelű támfalhoz és a felső horgonytesthez kap­csolt, 3/c ábra szerinti elektroozmótikus hatású dréne­­zctf kötélzet, cs az alatta elhelyezett kötélzet nélküli drén biztosítja. A 19 felszíni elektródák és a 20 elektro­mos vezeték a 21 egyenáramú áramforráshoz csatlakoz­nak. Mód van arra is, hogy a 22 jelű kis árkokba vegyi anyagot juttatunk, amelyet az elektroozmózis a mélyebb rétegekbe visz, így az a csúszásveszélyes agyagot lassan megszilárdítja, pl. báziscsere révén. A találmány szerinti eljárás - mint az a különböző foganatosítási módok ismertetéséből is kitűnik - nagy­méretű és nagysúlyú földtömegek stabilizálására hajla­mos megoldást biztosít, amelyek közül az adott talaj­rész sajátosságainak legjobban megfelelő kiviteli formát valósíthatjuk meg. Az eljárás kivitelezésénél a talajfurat elkészítéséhez speciális talaj Túró berendezésre van szük­ség, ez azonban ma már ismert és számos helyen haszná­latos berendezés. Az eljárás többi elemének megvalósítá­sához nincs szükség különleges technológiákra, ill. anya­gokra, azok egyszerűen és gyorsan akár házilagosan is ki­vitele zhetők. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás hegyoldalak, külfejtési rézsűk vagy hason­lók stabilizálására, azzal jellemezre, hogy a stabilizálandó talajba, annak a csúszólapján (2) átmenő, mindkét vé­güknél a talajból kifutó furatokat (3) készítünk, a talaj­­furatokba célszerűen nagy húzószilárdságú köteleket (7) juttatunk, majd a kötél (7) és a talajfurat (3) fala közti térbe injektáló szert (10) juttatunk és/vagy a köteleket egyik vagy mindkét végüknél hoigonyokhoz vagy támfa­lakhoz (5) rögzítjük, végül a köteleket megfeszítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a köteleket (7) dréncsőbe (12) húzva juttatjuk a ta­­lajfuiatokba (3). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom