187858. lajstromszámú szabadalom • Riasztó berendezés vízben uszó tárgyak, előnyösen haltartó ketrecek lopás elleni védelmére
1 187 853 2 A találmány tárgya riasztóberendezés vízben úszó tárgyak, előnyösen haltartó ketrecek lopás elleni védelmére, amely a víz ellenállását érzékelő szondából, riasztókészülékből, a riasztókészüléket vezérlő erősítőből, valamint a különböző villamos egységek tápellátását biztosító egyenáramú feszültségforrásból áll. A vizen úszó tartályok pl. halketrecek védelme elég nehézkes, éjjel jószerint csak teljes kivilágítással és megfelelő éjjeliőr személyzettel oldható meg. Ismeretesek ugyan olyan riasztóberendezések, amelyek a vízszint változására vagy a vízfelszín hullámzására reagálnak, pl, úszómedencék illetéktelen használata elleni riasztóberendezések; úszó tárgyak kiemelése elleni védekezésre ezek azonban egyáltalán nem alkalmasak. Ennek az az oka, hogy kivétel nélkül olyan a működési elvük, akkor jeleznek, amikor a víz két elektród kozott elektromos kapcsolatot hoz létre. A tárgyak kiemelése ellen így hatásos védelmet nem lehet nyújtani. Nagyon könnyű ugyanis az áramkör megszakadására reagáló berendezést becsapni akár az érzékelő elemeknél történő beavatkozással, akár a vezetek átszúrásával, átkötésével stb. A feladat tehát olyan riasztóberendezés kialakítása, amely hatásos védelmet nyújt vízben úszó tárgyak kiemelése, a vezeték átvágása, átkötése, átszúrása ellen. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az ismertetett berendezések hátrányait úgy lehet kiküszöbölni, hogy a víz vezetőképességét két egymástól távoli elektród között érzékeljük és figyeljük, pl. egy, a vízben úszó tárgyra helyezett érzékelő szonda és egy parti elektród között. A berendezés megrongálás elleni védelme pedig azáltal oldható meg, hogy a tápfeszültség-ellátó elemeket a berendezésben nem egy helyen helyezzük el, hanem elosztjuk, miután az ezeket az elosztott elemeket összekötő vezetékek megrongálása tápfeszültségkimaradást fog okozni, ami egyszerűen figyelhető. Ezáltal a riasztást nemcsak a vízben úszó íargy illetéktelenek általi kiemelése, hanem a riasztóberendezés különböző elemeinek rongálása is kiváltja. A kitűzött feladatot a találmány szerint a legáltalánosabb értelemben olyan riasztóberendezés kialakításával oldjuk meg, amelynél a lopás ellen védeni kívánt, vízben úszó tárgyon legalább egy érzékelő szonda van elhelyezve a víz felszíne alatt; a szondában egy vízellenállást és egy vezetéksérülést érzékelő elem van elhelyezve; a szondából egy villamosán vezető anyagból, előnyösen korrózióálló fémből kialakított, a védett tárgyat körülvevő vízzel érintkező elektród, valamint egy, az érzékelő elemekhez csatlakozó vezeték van vízszintesen szigetelten kivezetve; a szondá(k)ból kivezetett vezeték(ek) célszerűen egy, a vízben úszó tárgyon elhelyezett elosztódoboz közbeiktatásával célszerűen a parton elhelyezett riasztókészüléket vezérlő erősítőhöz van csatlakoztatva; a riasztókészülék össze van kötve a riasztást jelző fény, szóróval és/vagy szirénával; a célszerűen az erősítővel és a riasztókészülékkel közös házba szerelt egyenáramú feszültségforrás össze van kötve pz erősítővel és a riasztókészülékkel ; a feszültségforrás egyik, célszerűen negatív pólusa pedig le van földelve. A találmány szerinti riasztóberendezés egy előnyös kiviteli alakjánál az érzékelő szondák a védeni kívánt, vízben úszó tárgyon a hullámzástól függően 5-15 cm-re a víz felszíne alatt vannak rögzítve. Ha a szondák túl közel vannak a vízfelszínhez, akkor a hullámzás következtében könnyen kiemelkedhet az egyik szonda a vízből, ami téves riasztást okoz. lia a szondák túl mélyen vannak a víz felszíne alatt, akkor pedig az illetéktelenek általi kiemelés esetén sem működik a riasztás. A találmány szerinti riasztóberendezés érzékelő szondájában a vízelfenállást érzékelő elem előnyösen kialakítható egy kapcsolótranzisztorból, amelynek kollektora pozitív tápfeszültségre, emittere az erősítő bemenetére, bázisa pedig a szondát körülvevő vízzel érintkező elektródra van kötve. A bázisosztó ellenállások közül a kollektor és a bázis közötti fix ellenállás a szondában van elhelyezve, értéke pedig úgy van megválasztva, hogy ha a bázisosztó bázis és emitter közötti, a víz által kialakított ellenálláson be van iktatva (szonda a víz alatt) akkor a kapcsolótranzisztor biztonságosan le legyen zárva, tehát az emittere közel földpotenziában legyen. Ha pedig a bázisosztó bázis-emitter közötti ellenállását képező vizet kiiktatjuk (szonda a víz fölött), akkor a kapcsolótranzisztornak biztonságosan nyitva kell lenni, tehát az emitteren megjelenik a kollektorra kötött pozitív tápfeszültség, ami az erősítőn keresztül működteti a riasztókészüléket. A vezetéksérülést érzékelő elem célszerűen egy dióda, amely ha a feszültségforrás egy transzformátorból, GRAETZ-hídból és kondenzátorból kialakított hálózati tápegység, a GRAETZ-híd egy diódáját alkotja. Ha a diódát a GRAETZ-híd többi elemével összekötő vezetékek közül bármelyik megszakad vagy a két vezeték oszszezáródik, akkor kimarad a figyelt tápfeszültség, ami riasztást fog okozni. Mivel a GRAETZ-híd által egyenirányított feszültség pozitív pólusa a szondákban elhelyezett diódák katódjain jelenik meg, a katódot már a szondában összeköthetjük a kapcsolótranzisztor kollektorával. Kettő, ill. keltőnél több szonda esetén a szondából kivezetett vezetékeket célszerű egy, a vízben úszó tárgyon elhelyezett elosztódobozban összekötni, mégpedig úgy, hogy a szondákban elhelyezett diódák az elosztódobozban elhelyezett két, anódjuknál összekötött diódával egy GRAETZ-hidat alkossanak, a kapcsolótranzisztorok emittere pedig egy közös pontra legyen kötve. A vízellenállást érzékelő elem természetesen nemcsak kapcsolótranzisztor, hanem bármilyen ellenállásváltozással vezérelhető kétállapotú elem, ill. elemkombináció, mint pl. FET, IC stb. lehet. A találmány szerinti riasztóberendezésben az érzékelők és a riasztókészülék közötti erősítő egy kapcsolóüzemben. működő, célszerűen kétfokozatú tranzisztoros erősítő, amely már magába foglalja a riasztó logikát megvalósító jelfogók egy részét, mégpedig egy riasztást érzékelő jelfogót, melyet az erősítő működtet a párhuzamosan kapcsolt szondák valamelyikétől érkezett riasztás alapján és egy tápfeszültségkimaradást ézékelő jelfogót, amely párhuzamosan van kapcsolva egy tápfeszültség szűrő kondenzátorral. A nevezett jelfogók érintkezői a riasztókészülék részét képezik. Az erősítő az elosztódobozból összekötő vezetéken keresztül kapja meg a GRAETZ-híd által egyenirányítóit tápfeszültséget, melynek szűrését saját kondenzátorával végzi, valamint a szondákban előállított vezérlőjelet. Ez a vezérlőjel a szondákban elhelyezett kapcsolótranzisztorok emitteren jelenik meg, ami az elosztódobozban össze van közösítve, tehát bármelyik szonda kiválthatja a riasztást. Az erősítő negatív tápfeszültségű pontja le van földelve. Ez a földelés alkotja a parti elektródot, amely a szon-5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 2